Meggyanúsítva

- Mentelmi szavazása után – mutatta az ATV kamerája – azonnal távozott az ülésteremből.

– Hazasiettem. Éjfélig beszélgetett a család, próbáltuk felkészíteni a gyerekeket például egy házkutatásra, arra, hogyan zajlik az ilyesmi. Amikor már mindenki aludni tért, írni kezdtem a blogbejegyzésemet. Hirtelen megcsörrent a telefon a nappaliban. Rohantak ki a gyerekek a szobájukból: „Itt az ügyészség!” Sosem gondoltam, hogy a gyerekeim életében is kísérteni fog a csengőfrász. De nem a vádhatóság keresett.

- Blogjában arról is írt: beszéde közben figyelte az ítélkező képviselőket, s nem látott magabiztosságot a szemükben.

– A Jobbik kaján örömet mutatott. De valóban: nem láttam magabiztosnak az LMP képviselőit. Inkább riadtnak. A Fidesz-frakció egy része sem tűnt elszántnak. Lázár János szúrósan próbált nézni rám. Erőltetett arckifejezés volt. Mindenki úgy viselkedett, ahogyan vártam.

- Pedig azt is említette facebookos naplójában: Szili Katalin „igen” voksa meglepte.

– Azt hittem: bárhogyan alakult is a politikai álláspontunk, azért valamilyen szolidaritással tartozunk egymásnak.

- Egykori párttársa többször nyilvánvalóvá tette, hogy a „gyurcsányizmus” miatt lépett ki az MSZP-ből. De ön sem kímélte őt. Mondta azt is már, noha Szili Katalin távozott a pártból, a „szilizmus” megmaradt. Gondolta, hogy ezek után Szili legalább tartózkodik a szavazáskor?

– Nem akarom bántani Katit. Azzal indokolta döntését: köztörvényes bűncselekmény esetében kötelező a képviselő kiadatása. De ez nem jó magyarázat. Én nem loptam, nem sikkasztottam. Hivatali visszaéléssel gyanúsítanak úgy, hogy az ügyészség e tényállásnak egyetlen elemére vonatkozóan sem szolgált bizonyítékkal. Másrészt a Fidesz politikai programjának része a baloldal meghurcolása, amit Orbán a maga vezérelte ügyészséggel próbál alátámasztatni. Akinek ez nem elég ahhoz, hogy legalább egy puhább módját válassza véleménye kifejezésének, mint hogy rögtön igennel szavaz a kiadatásomra, az nem érti a Fidesz politikai hajtóvadászatának a természetét.

- Nem értené az LMP sem?

– Az LMP a demokratikus ellenzék két pártja közül az egyik. Túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy egymást bántsuk.

- De éppen Schiffer András LMP-elnök az, aki 2009-ben feljelentést tett ön ellen a sukorói telekcsere ügyében.

– Bocsánatos bűnnek tekintem. Botlásnak. Egy akkori, még parlamenten kívüli kis párt erőfeszítésének tíz perc hírnévért. Ám az igaz: az LMP vezetője élesebben szemben áll az MSZP-vel, mint a Fidesszel. Ez valóban zavar.

- Schiffer leginkább önnel áll szemben, nem? Mesterházy Attila szocialista elnökkel még múlt év végén közösen lépett fel az alkotmányosság védelmében, önről viszont közölte akkor: „Gyurcsány Ferenccel demonstrálni a jogállamiság mellett olyan, mint rókával menni a baromfiudvarba.” Mi baja önnel Schiffernek?

– András rettenthetetlen indulata velem szemben – talány. Ismerem őt vagy harminc éve. A KISZ reformmozgalmaiban akadtunk egymásra. Nem tudom, mi az én „bűnöm” az ő szemében. Talán az: láttam, milyen volt ő akkor.

- Milyen?

– Mindegy is. Nekem nincsenek vele személyes problémáim. Másfelől nem keverem össze Schiffert az LMP-vel. Ha Schiffert bántanám, azzal ütnék az LMP-n is. És ezt nem akarom.

- De nemcsak Schiffer szavazta meg kiadatását az ügyészségnek, hanem az LMP frakciója is. Magyarázták, jogállamban ki kell vizsgálni az efféle ügyeket. Ám „nem”-mel szavaztak az Orbán-féle alaptörvényre, mondván, a Fidesz lebontotta a jogállamot. Mindebből nem az következik: az LMP-nek az Orbán-rendszer csak akkor jogállam, amikor Gyurcsány Ferenc felelősségre vonása a kérdés?

– Az LMP szavazását már nem csupán „botlásnak” tekintem: súlyos morális, politikai tévedésnek. Mert ez a történet nemcsak rólam szól. Ma én vagyok soron, holnap a következő jön, holnapután a harmadik. Orbán mindenkit ellenségnek tekint, aki az útjában áll. Ádáz harcát addig folytatja, ameddig olyannyira meggyengül a balliberális világ képviselete, hogy esélyünk sem lesz kihívóként fellépni a Fidesszel szemben.

- Facebookos oldalakon múlt hétfő óta számos neves értelmiségi közzétette: visszavonja szavazatát az LMP-től. Közben petíciót indítottak más meghatározó értelmiségiek – tiltakozásul „a Gyurcsány Ferenc elleni koncepciós eljárás miatt” –, s néhány nap alatt majdnem tízezren csatlakoztak hozzájuk. Vajon mi érdeke fűződik Orbán Viktornak ahhoz, hogy morálisan és politikailag is „feltámassza” önt?

– Nem így gondolkodik Orbán. Bennem azt az ellenségét látja, aki kétszer közreműködött abban, hogy vereséget szenvedjenek, s aki még mindig szerepet kér a demokraták Fidesz elleni küzdelmében. Orbán – miként a Wikileaks-táviratok idézik – ki is mondta: inkább holtan látna engem, mintsem sebesülten. Ez nem egy demokrata beszédmódja. De itt már nem is egyszerűen róla van szó.

- Hanem?

– Ez – Tölgyessy Péter szavaival – ma már a Fidesz természete. Aki ragadozóvá vált, nem lesz növényevő. A Fidesz uralkodó „kultúráját” fejezi ki képviselőinek bekiabálása a parlamentben: „Lógni fogtok!” Helmut Kohl azt tanácsolta Orbánnak, ne hagyja, hogy a Fidesztől jobbra legyen párt. Ezt ő úgy érvényesíti, hogy folyamatosan nyitja pártját a radikálisok felé. A Fidesz parlamenti frakciójának legalább egyharmada akár a Jobbik soraiban is ülhetne. Szörnyű! S bár nem tudható, hol végződik a Fidesz, hol kezdődik a Jobbik, belső szakadástól egyelőre mégsem kell tartania Orbánnak. Hatalmát egyedül csak a szélsőséges destabilizáció veszélyeztetné. Ha a végtelenül elhibázott gazdaság- és társadalompolitika következményei miatt fölrobbanna az ország nyugalma. Amit nem kívánok.

- Egyik múlt heti blogbeírásában utalt rá: nagykövetek hívták informális találkozóra. Nem átlépve a diplomácia határait: csak az ön helyzete érdekelte őket?

– Nyilván nemcsak az. A parlamenti beszédem és kiadatásom másnapján felhívott egy befolyásos európai nagykövet. Mondta, meg van rendülve, és szeretné, ha elmennék egy nagyköveti reggelire. A diplomáciai testületek vezetői pontosan tudják, mi zajlik itt. Kérdéseikből az is világosan kiderült, mit gondolnak. Például megkérdezték: „Ön szerint mi járhat Orbán miniszterelnök úr fejében, amikor olyan javaslatot tesz a végtörlesztésre, amely a közösségi jog szerint nyilvánvalóan jogellenes?” A kérdésben ott az állítás is. Vagy: „Nem számol azzal a Fidesz elnöke, hogy most olyan demokraták is kiállhatnak ön mellett, akik korábban bírálták?” Ezzel együtt azt gondolom: még ha lesznek is elítélő nemzetközi megjegyzések, Orbánra nem fognak hatni. Ezt a meccset itthon kell megvívniuk a demokratáknak.

- Úgy érti: Gyurcsány Ferencért?

– Ugyan! Azért kell küzdenünk, hogy ne olyan országban éljünk, ahol mi, polgárok nem vagyunk szabadok, ahol egyedül a hatalom szabad. Mert ahol csak a hatalom szabad, ott vége a demokráciának, ott mi csupán alattvalók lehetünk. Ezt példázza az én esetem is. De nem akarok egy harc szimbólumává válni. Nem akarok mártír, hős lenni.

- Számít arra, hogy maholnap őrizetbe veszik, előzetesbe helyezik?

– Nem! Nem hinném, hogy lenne olyan bíró, aki ezt jóváhagyná. Szerintem három héten belül kihallgatnak gyanúsítottként. Múlt héten levelet írtam az eljáró ügyésznek: gyanúsítotti kihallgatásomon biztosítsa a kép- és hangfelvételt, amelyből másolatot kérek.

- Császy Zsolt és Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő korábbi két vezetője szintén gyanúsítottjai a sukorói telekügynek. Nyilatkozták: az ügyészség valódi célpontja Gyurcsány Ferenc. Tátrai a kihallgatásáról is beszélt: a vádhatóság folyamatosan az ön felelősségét firtatta, ő hiába hangoztatta, hogy ön nem döntött, nem adott utasítást nekik, a telekcsere kapcsán annyit kérdezett tőlük, van-e ennek törvényes lehetősége. Mindez azt jelezheti: nem történt hivatali visszaélés, amellyel önt a legfőbb ügyész gyanúsítja. De miért érné meg ekkora szakmai fiaskó Polt Péternek?

– Polt Péter eladta a becsületét. Hogy ennek az ára az ő kinevezése volt-e kilenc évre, vagy más, nem tudom. Azon viszont el kellene gondolkodni: ő minden jogi felelősség nélkül – különleges felhatalmazást használva – meggyanúsíthat, megvádolhat, meghurcolhat. Legfeljebb azt mondja a végén, hát nem sikerült, sajnos a bíróság másként ítélt. Ez nincs így rendben! De Polt Péter bánni fogja azt a pillanatot, amikor elvállalt egy vállalhatatlan szerepet. Hogyan néznek majd rá európai kollégái? Hiszen ennek az ügynek minden részlete nyilvános lesz a nemzetközi közvélemény előtt is.

- Biztos benne, hogy a gyanúsításából vádemelés lesz?

– Nincs kétségem: ha az ügyészség – dacára az ismert tényeknek – meg mert gyanúsítani, akkor már a vádirat is kész. Polt Péter csak arra vár, hogy a mai hatalom által kinevezett bírák közül választhassa meg, ki is ítélkezzen felettem.

- Saját Facebook-oldalán jelezte azt is: rengetegen hívták, küldtek támogató üzenetet. Van köztük olyan is, akitől nem várta a szolidaritást?

– Elég sokan jelentkeztek olyanok is, akik az utóbbi néhány évben kerültek. Független közéleti emberek, írók, színházi rendezők, szakszervezeti vezetők. Neveket nem mondok.

- És az MSZP vezetői – elnök, elnökhelyettes, alelnökök – közül fölhívta bárki is, hogy külön kifejezze szolidaritását önnel?

– Senki. A szavazás másnapján páran a frakcióból megszorították a kezemet. Nekem ez elég. Az elmúlt időszakban az MSZP vezetésének és közepének többségével olyan messzire kerültünk egymástól emberileg, politikailag, hogy tőlük nem is várható el emberi gesztus, empátia. Számukra én egy „megoldandó probléma” vagyok, és az ember nem szokott megoldandó problémával szolidáris lenni.

- Levon mindebből politikai tanulságot is?

– Ha arra gondol: hát nem ezen múlik, hogy van-e még közös utunk. De én még küzdök, hátha rendbe tehető a megromlott házasság. Elvi vitáink ismertek. A Demokratikus Koalíció nyitott baloldali polgári demokrata pártot szeretne formálni az MSZP-ből. Olyat, amely szemben áll a baloldali populizmussal. Olyat, amely nem hajlik a primitív nemzetieskedésre. De van itt még pár dolog, amelynek teljesülnie kell ahhoz, hogy a szocialista párt és én újra egymásra találjunk.

- Éspedig?

– A kongresszusnak – bizonyítván, hogy képes a pártnak új irányt szabni – erőt kell vennie magán, s becikkelyeznie az alapszabályba a pártszavazás pozitív eredményeit az átláthatóságról, a gazdálkodásról és a közvetlen elnökválasztásról. Kettő: világossá kell tenni, hogy az MSZP nem csupán a kormánynak, hanem Orbán rendszerének az ellenzéke. Odáig kellene eljutni, hogy a párt kimondja: megszakít minden, a kötelező alkotmányos minimumon túli együttműködést a Fidesszel országosan, helyi szinten. Három: meg kell fontolni a frakció átalakítását. A mostani garnitúrával nekünk sok babér nem terem. Jeleznünk kell a minket jelölő pártszervezeteknek: mindnyájan készen állunk, hogy listás mandátumunkat visszaadjuk, megnyitva az utat egy új, jobb összetételű frakció előtt.

- Adott esetben – függetlenül a büntetőügytől – ön is felajánlaná mandátumát?

– Naná!

- És ha nem teljesülnek a feltételei? Nincs tovább? Szakad a párt?

– Nincs itt az ideje, hogy ezt a dilemmát feloldjuk. Persze lassan a végére kell jutni a vitáknak. Így vagy úgy. Az persze eldőlt bennem: változatlan körülmények között nincs sokáig maradásom a pártban. Ilyen MSZP-nek nem akarok még egyszer a képviselője lenni.

- Voltaképpen most arra is választ adott, mi érdeke van Orbánnak az ön meghurcolásában. Azzal, hogy morálisan, politikailag „felemeli” önt, máris diktáló szerepbe hozza az MSZP-ben. Ő maga élezi tovább az ellentéteket a szocialisták között, feszíti szét a pártot.

– Nézze, amikről beszéltem, azok nem diktátumok, nem feltételek. Szempontok. Mi nem zsarolunk. Egyébként az egész nyár arról szólt, milyen belső koalíciók szűntek meg Mesterházy Attila mögött. Akinek volt erről mondandója, eljött hozzám Kötcsére is. Én mindenkit meghallgatok, de ilyen ügyekbe nem avatkozom bele. Azért sem, mert nem az a kérdés, hogyan hívják az MSZP elnökét. Hanem az: milyen a párt moralitása, a vezetés egészének az összetétele, mit ért a világból, mit gondol a rendszer-ellenzékiségről. Ahhoz én nem akarok asszisztálni, hogy szimplán újraosszuk egymás között a lapokat.

- Ha viszont önnek osztanák a nyerő lapot, azt elfogadná?

– Rólam is beszélnek, hogy Ferinek ezt vagy azt kell majd ajánlani, az a béke feltétele. Ám totálisan félreért engem, aki úgy gondolja: bármilyen poszttal el lehet velem fogadtatni a politikai, morális, kulturális teljesítmény hiányát. Én senkivel nem fogok hatalmi alapon kiegyezni. Már ma is sok kompromisszumot kell kötnöm magammal, hogy a választott pártommal azonosulni tudjak. És egy pont után ezt már nem bírom magamban fenntartani. Mert egyre kevésbé tudom meggyőzni a hozzánk közel állókat, miért ránk kell szavazni – túl azon, hogy a Fidesz ellen.