Megállíthatatlan a szutyokbulvár – Minden diktatúra elfoglalja a médiát

– Szép kis gyűjtemény – mondja Hammer Ferenc médiakutató, amikor átküldjük a kigyűjtött linkeket. A kampány valóban nagyívű. Személyes elemekkel (lejáratással) indul és a sorosi mélyvilág tudományos elemzésével zárul. Gulyás Márton óvatlan volt, túl sokat szerepelt, ezért kézre esett. Mint megtudjuk, „Marci szörfözési szokásai miatt” aggódnak „Marci barátai”. Gulyás netes vándorlásai, ahogy írják, meleg társkereső oldalakat céloznak meg, miközben az utcákon transznemű bulitüntetők vonulgatnak. És tovább is van: a BBC hazugságot terjeszt a magyarokról CEU-ügyben – írja a 888.hu. A CEU volt hallgatója számol be az egyetemen zajló feminista tobzódásról. A kormányszóvivő az MTI útján teszi közzé, hogy Soros hazugságai megtévesztik a német kormányt. A Magyar Idők (amely ebben a közegben mértéktartó és higgadt) közreadja a hírt: a tüntetéseket Soros fizetett ügynökei szervezik.

FOTÓ: 168 ÓRA

Hogy az állami média és a kormánybarát sajtó között számos érintkezési pont van, régóta sejthető. Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke szerint a közmédia olyan szereplőktől kap szerkesztési elveket, akiknek az állami hírszolgáltatáshoz elvben közük sem lehet. Az MTI gyűjtőcímei (fülei), amelyek alá a témákat sorolják, önmagukban gyanút keltenek. Az egyik legérdekesebb húzás az volt, hogy egyik napról a másikra a „migráció” címke „illegális bevándorlóvá” változott. Ezt az MTI mellett az összes állami orgánum átvette. A pártirányítás nem gyanú vagy futó benyomás.

– Ezzel nem lenne gond – mondja Hargitai –, ha törvény írná elő, hogy Rogán Antal vagy Habony Árpád teljes felhatalmazással szerkesztheti az állami híreket vagy az esti híradót. Ha törvényesen rendelkezhetnének például arról, hogy a bevándorlókat ábrázoló képeken nők és kisgyerekek ne szerepeljenek. Hogy a távirati iroda fotóján csak életerős, szakállas férfi látszódhat. De nem létező törvényeket ne tartsunk be. Mert állítólag ez jogállam.

Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke

A MÚOSZ-elnök szerint ők a sajtóharcban egyre gyakrabban támaszkodnak az egykori demokratikus ellenzék taktikájára. Ragaszkodni kell a törvény betűjéhez! Kis Jánosék ugyanis addig perelték a kádári belügyet, míg a létező törvény alapján kénytelenek voltak kiadni nekik a megtagadott útlevelet.

Az, hogy a kereskedelmi médiát felvásárlásokkal, a hirdetési piac befolyásolásával fokozatosan elnémítják, sejthető volt. A nyílt törvényszegés akkor kezdődik, mikor a közmédiát, amelynek pártatlansága felett a politikának kellene őrködnie, lerohanják és a pártsajtó mellékletévé alakítják.

Úgy tűnik, az állami hírszolgáltatás és a bulvár egyre inkább rezonál egymásra.

– Mi az, hogy rezonál? – értetlenkedik Hammer Ferenc. – Konkrétan ugyanazok írják.

A következő lépés a két szféra – a legbrutálisabb kutyabulvár és az állami hírszolgáltatás – összehangolása. A főpróbát most láthattuk. Az első árulkodó jel 2015 nyara volt, amikor létrejött a 888.hu. Első nagy dobása az MSZP akkori elnökének, Tóbiás Józsefnek a feleségéről megszerzett fotók közlése volt.

– Mit tegyünk? Magyarország most érkezett meg a „főáramba” – mondja Hammer Ferenc. – Most történt meg a váltás, a legszutykosabb bulvár és a politika tudatos összekapcsolása. Legszutykosabb alatt azokat az online felületeket értem, amelyek rendszeresen megfordulnak bíróságokon, rágalmazási perek hősei, lesipuskás fotók megrendelői. Műsorra tűznek mindent, ami az emberi méltóságot, az önbecsülést sérti. A folyamat nem Fidesz-függő, tényleg megállíthatatlan. Csak örülhetünk annak, hogy nem következett be korábban.

Az újító persze a kormánypárt volt. Hammer azt mondja, neki nincs baja sem a bulvárral, sem a politikai bulvárral, de ha mindez úgy valósul meg, hogy kormánynak a bulvárban sincs versenytársa, abból már komoly gond lesz.

A húsvéti áldozat, ahogy már jeleztük, ezúttal Gulyás Márton volt. „Gulyás nem mártír, hanem egy álságos, számító provokátor.” „Munkatáborba küldené azt, aki nem ért egyet vele.” „Se munkája, se végzettsége.” A főfogás mégis a meleg társkereső oldalakon folytatott állítólagos szörfözés. A történetben az „állítólag” a döntő elem. A MÚOSZ elnöke szerint a bulvárkampányok sajátossága, hogy a tényfeltárás formai elemeit használják a tényfeltárás tartalmi jegyei nélkül. „Állítólag.” Mert az állítás lényege a sejtetés. A sorozatból harmincegy cikket számoltunk meg.

A húsvéti áldozat Gulyás Márton volt – a Ripost illusztrációja

A jól megszemélyesíthető, fényképezhető Gulyás-téma mellett keményebb munka a Közép-európai Egyetem módszeres lejáratása. Egy egyetemet ellenszenvessé tenni embert próbáló feladat. Az egyetem nem vizuális téma. Ennek ellenére több összeállítással próbálkoztak a 888.hu és a többiek elszánt szerkesztői. „Vaginasütemények, menstruációs kanapék, homoszexualitást ösztönző útmutatók – ilyen és ezekhez hasonlatos tárgyakkal próbálják (…) toleranciára nevelni azokat, akik Soros György egyetemére járnak” – írják. A gond az, hogy „a szivárványszínű agymosás nem terjed ki azokra a hallgatókra és szimpatizánsokra, akik Soros katonáiként rendőrökre támadnak, újságírókat inzultálnak, hangosan buziznak, lökdösődnek és pofozkodnak”. A cikk szövege ennyi. Mellékelve a vaníliás vaginasüti. Kevésbé sikeres az egyik blog akciója, amely az egyetem honlapján fellehető diplomamunkák címeiből próbált bizarr összeállítást készíteni. („Bukás vagy előrelépés: a menstruációs vért tüntetéseken felhasználó feministák kérdésköre.”) A többi elcsépelt, közhelyes próbálkozás. A csalódott diáklány drámája, aki elbukott Soros egyetemén. Az oktatói állomány politikai elkötelezettsége. És a hadjárat csúcspontja: Schmidt Mária témazáró dolgozata. A művet az állami köztelevízió a megjelenés előtt több menetben reklámozta.

Hammer Ferenc médiakutató

Hammer Ferenc szerint a folyamat látszólag tervezett, lekerekített. Van eleje és vége, mégis a káosz dominál, mert a modern médiavilág – technikai okokból is – kaotikus és sokcsatornás.

– A rendszer az lehet – mondja Hammer –, hogy kijelöljük az ellenfelet, aztán mindent bele, teljes gőzzel nyomjuk a hülyeséget. A politikus viszont elfoglalt, ha a pártnak sok pénze van, a feladatot „bérelt emberekre” bízza.

A bértollnok fogalma a dualizmus korából maradt ránk. Kecskeméthy Aurélnak hívták azt a publicistát, akit a pesti közönség elsőként bértollnoknak nevezett. Képességeit Bach rendszere is méltányolta, 1854-ben a belügyminisztérium sajtóhivatalának fizetett alkalmazottja lett.

Újságírásnak nevezhető-e mindez? – kérdezzük a MÚOSZ elnökét. Hargitai Miklós szerint az újságíró definíciója is változott. Olyan pályán játszunk, ahol mindent kattintásban mérnek. Egy komoly tényfeltáró munka épp úgy egy kattintás, mint egy cuki kiscica. Akkor miért ne lenne a kampányban látott álhírgyártás újságírás? Nem kizárt, hogy belefér. De belefér-e a hazai médiaszabályozásba? A MÚOSZ-nak ebben a helyzetben lehetnek javaslatai, de nincsenek eszközei. A jogot betartatni csak a hatóság tudja. Az egyetlen hiteles mérce a morális mérce.

– De mit számítanak a tények? – kérdezi Hargitai. – A világ eresztékei recsegnek, a demokratikus nyilvánosság a túlélésért küzd. Ha így van, mit számít egy negatív kampány, mit számítanak a tények?

Hammer nem látja ilyen sötéten a helyzetet. Egy politikai csoportosulás megszállhatja a médiát. De az sem garantálja a hatást. Minden ismert diktatúra a médiát akarta kontrollálni. És mit értek el vele? Persze a Nemzeti Együttműködés Rendszere is ismeri a régi mondást: „Az újságírás az osztályharc eszköze.”