Médiamézet a madzagra
Negyedszázados újságírói pályafutásom során sem szerettem, ha a sajtó magával foglalkozik. A jelenlegi médiaállapotokat látva azonban szükségszerűnek tartom. Már csak a szakmaiság okán is. Nemkülönben a nyilvánosság érdekében. Az értékvesztett, haszonelvű műsorszolgáltatáson nyilvánvalóan változtatni kell. Kereteket kell szabni a médiapiac működésének. De nem ilyen teszetosza módon, ki tudja, milyen érdekek miatt húzva az időt.
Enyhén szólva is megmosolyogtatóak azok a farizeus megnyilatkozások, amelyek Médiaműsor című írásukban szerepelnek. Elképesztő képmutatásra vall ugyanis, hogy miközben a „szakértők” mindkét oldalról a politika távoltartásáról beszélnek, ugyanakkor evidenciának tekintik a pártok média feletti gyámkodását. (Lásd Czeglédi László ugyan határokat szabó, de vele élő, valamint Szalai Annamária nyílt politikai szerepvállalást hirdető megállapításait.)
Jánosi György és Mandur László polémiája csak hab a tortán. Ha már a két szocialista politikus elbeszél egymás mellett, ott nagy a baj. Jánosira még csak-csak emlékszem mint médiával foglalkozóra, Mandur neve viszont ebben a témában új.
Mondjuk ki: ez a csiki-csuki igenis a hatalmi befolyásról és a piszkos pénzekről szól. Az MSZP azért vetette el a törvénytervezetet, mert a másik négy megszavazta volna. Ha a szocialisták húzzák fel a sorompót, a többiek váltanak tilosra.
Az sem igaz – az írásból kiderül –, hogy egy éve halott a médiamagzat. Nem fedi a valóságot az sem, hogy a törvényszöveg alkotása a szakmai és a civilszervezetek bevonásával zajlott. Ha így lett volna, miért csak most tudott nemtetszésének hangot adni a legtöbb újságírót tömörítő MÚOSZ? Maradjunk annyiban: sutyiban-mutyiban ment ez is. Azt ugyanis nem hiszem, hogy Cser-Palkovics András harminc-negyven szakértőt felvonultató csapatával szemben szegény Jánosi egyedül képviselte övéit. Ők is voltak enynyien. Lehet, hogy meg is egyeztek. (Kivételesen. Vagy tévedésből.)
Aztán jött a szokásos műbalhé. És feledésbe merült: az Európai Unióban kötelezettséget vállaltunk a közösség médiakonformitására. Brüszszelben pedig már dörzsölik a tenyerüket, mikor kérünk ez ügyben is haladékot.
Csak arra vagyok kíváncsi, politikusaink mégis mikor és főleg hogyan akarnak rendet vágni a médiaszabályozásban. Főleg ha már annyira ragaszkodnak hozzá, hogy ez az ő dolguk. Csak ők értenek hozzá, hiszen ők vannak „megokosulva” az audiovizuális világ működtetésében (is).
Nagy Zoltán
médiakutató
Debrecen
