Meddig szívunk még?

– Ő röhög ezen az egész balhén – utal a négy trafikot nyert Palcsó Tamásra egy férfi, aki az exmegasztáros szomszédjának vallja magát. – Pár gyűlésen kiállt énekelni Orbán mögé, és most ez a jutalma.

Gyülekeznek a károsultak, úgy két-háromszázan lehetnek, paprikás a hangulat a Március 15-e téren. Transzparensek, aláírásgyűjtés, szónoklatok, hangzavar.

A huszonkét éve trafikozó Bauer Jánosné a minap a botrányos hangfelvételről elhíresült Szekszárdról érkezett. Azt mondja, Hadházy Ákos fideszes képviselő „a velük esett sérelem miatt szólalt fel”. Azért nyilatkozta, hogy Horváth István polgármester „nem hivatalos magánbeszélgetésen”, listával a kezében adta ukázba helyi fideszeseinek, hogy kizárólag „elkötelezett jobboldali” nyerhet trafikot a városban, mert elege lett a rengeteg igazságtalanságból. Bauerné üzletének első szórólapját szorongatja a kezében 1991. szeptember 30-ról, a nyitás napjáról.

– A Sopianae 33,50 volt. Románc. Fecske. Filtol! – nosztalgiázik.

Most az eredetileg meghirdetett háromszázalékos haszonkulcs mellett is pályáztak.

– A polgármesterék végignézték a jelentkezők listáját, a nemkívánatos személyeket kihúzták, csak a jobboldaliak és a beajánlott csókosok maradhattak rajta. Hívtam a polgármestert, kereskedő volt ő is, mondtam, szeretnék vele beszélni a dohánypályázatról. Abban maradtunk, pár nap múlva találkozunk. Azóta nem veszi fel a telefonját.

Bauerék azt sem tudják, mire hány pontot kaptak, miért vesztettek.

– Csak egy pár soros tájékoztató levél érkezett postán. Kegyetlen érzés, sírok minden reggel. Mi igazi trafikosok vagyunk, ez egy szakma. De hogy fogják ellátni a lakosságot, ha nincs tapasztalatuk? Huszonkét év alatt folyton csökkentették a haszonkulcsot, mi mégis kitartottunk. Most meg egyetlen tollvonással megszüntettek minket.

Az új pályázatról Bauerné azt mondja, bonyolultabb, mint ez előző.

– A padlásról kellett leszedni a régi napi zárásokat, olyan követelményeknek kell megfelelni, amelyeknek a korábbi pályázók közül csak nagyon kevesen tudnának. Még a jobboldali vásárlók is fel vannak háborodva, biztatnak, küzdjünk, mert ez elfogadhatatlan.
A tömegben feltűnik Forenszki Róbert. Ő az, akit a szekszárdi hangfelvételen Horváth polgármester megbüntet, mert bár „kurva sok megrendelést kapott a Fidesztől”, mégsem hozott elegendő kopogtatócédulát. Két koncesszióra pályázott, egyet sem nyert.

– Tizenhárom éve a helyi televízió főszerkesztője voltam, 2000-ben küldtek el, kétmilliós munkaügyi pert nyertem, de a pénzt azóta sem fizették ki – mondja Forenszki. – Nulláról kezdtem újra. Tizenkét éve nyitottam egy trafikot, és csináltam egy zászlógyártó céget. A polgármester azért említette a számos fideszes megrendelést, mert nagy céggé nőttük ki magunkat. A Parlamentnek is készítettünk rengeteg zászlót, több mint ezer polgármesteri hivatalnak dolgozunk, Horvátországban is van képviseletünk. A dohányboltunk pedig az egyik legjobb Szekszárdon, százhetvenféle cigarettát tartunk, nyernünk kellett volna. Nem kopogtatócédulát gyűjtöttem, hanem üzleti tervet készítettem. A most meghirdetett új feltételeknek szinte egyetlen régi motoros sem tud megfelelni.
Odébb két férfi toporog. Idegesek. Komlóról jöttek.

– Legszívesebben rágyújtanék. Pontosabban: rájuk. A Parlamentet – kezdi egyikük. – A kihirdetés után jelentik be, hogy négyről tíz százalékra emelik a haszonkulcsot? Ez vicc! Nekem az elmúlt tizenhat évben miért csak négy járt? Csak haver meg pártkatona nyerhetett, ez a lényeg, a többi duma.

Társa, Schwab Roland „élelmiszer-jellegű vegyeskereskedést” vezet kilenc éve, forgalmának harmadát a dohánytermék adja.

– A cigi mellé visznek pálinkát, bort, ezt-azt, így éri meg fenntartani a boltot. Ha bukom a dohányárut, végem. Komlón páran már az eredményhirdetés előtt egy hónappal tudták, hogy nyertek, és ezt el is fecsegték örömükben. Ismerek olyat, akinek még üzlethelyisége sincs, a szakmája sem ez, viszont nagyon haver, nagyon fideszes. Amúgy arra is kíváncsi volnék, hogy a hódmezővásárhelyi Continental képviselőjének lánya miért nyert Komlón. Miközben én buktam, pedig még azt is vállaltam, hogy csökkent munkaképességűt, pályakezdőt is foglalkoztatok.

Schwab úgy látja: a veszteseknek kiírt új pályázat „hatalmas parasztvakítás”.

– Húsz év üzemeltetés egyazon helyen változatlan tulajdoni viszonyok mellett? Az éves árbevétel nyolcvan százaléka dohánytermékből származzon? Ugyan már, ki felel meg ennek? Nekem kilenc évem van, ami semmit sem ér. De nem adom fel, nem fognak ezek kinyírni.
A színpadon váltják egymást a szónokok, pfujolás a Fidesz neve hallatán, taps a károsultnak.
Pityergő asszony hallgatja a fogadkozásokat: Angyal Józsefné a XV. kerületből tizennyolc éve trafikozik. Illetve trafikozott.

– Fejezd már be a bőgést – szól rá lánya, Judit.

– A fiam leszázalékolva, a trafik volt az egyetlen pénzforrásunk. Hatvanezer forintos nyugdíjból hogyan éljünk meg? Félrevezettek minket! Tizennyolc éven át mindig Orbánra szavaztam, gyerekkorától kísértem végig az életét, most meg ezt csinálja a néppel? – szipog Angyal néni.

– Heti hét napot dolgozik hetvenöt évesen – mondja a lánya. – Kis egzisztencia ez, sok lemondással: se szabadnapunk, se karácsonyunk, se nyaralásunk. És még ezt is kivágják a kisember alól. Pici volt az árrés, tizennyolc évet bagóért dolgozunk. Most a csókosoknak megemelték tíz százalékra. Ha ezt tudom előre, eladom a lakásomat, minden vagyonomat pénzzé teszem, és cigarettába fektetek, mert ez így már nagy üzlet. Banánköztársaság lettünk, szédületes korrupció zajlik a szemünk előtt, gátlástalanul. Még leplezni sem próbálják. Szó nincs egészségvédelemről, a jégkrémhúzással még a legsötétebbek előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy csakis a pénzről van szó. Ha ilyesmi így megtehető, akkor ennek az országnak kaszáltak.