Márki-Zay: „Ha a vidék lenézéséről beszélünk, a Fidesz miatt van sok fogatlan”

– A vasárnap esti videója lesz beszélgetésünk vezérfonala. Azzal kezdett: az élet visszatért a normális menetéhez. Az mi?

– Amivel a politizálás előtt foglalkoztam.

– Ha a mostani állapot a normális, akkor ezt megelőzően nem volt az?

– Még most is kialvatlan vagyok, éjjel sokáig fönn maradok, cikkeket olvasgatok. Egy éve még viszonylag normális kerékvágásban éltem, ahogy tegnap, amikor újra sakkoztam Palikával, a kisfiammal, és együtt vacsorázott a család. Az nem volt normális, hogy nem láttam őket napokig, meg hogy másutt aludtam. Tagadhatatlan, hogy a négy év alatt…

– Folyamatosan négy évről beszél. Miért négy?

– Egy a miniszterelnök-jelöltségem, további hármat pedig rászántam az életemből – napokon belül 50 éves leszek –, hogy mindenáron megbuktassuk Orbán Viktort, amihez volt egy kipróbált, tesztelt modell Hódmezővásárhelyről, de ez most nem működött. Egy igazságtalan rendszerről hittem, hogy legyőzhetem, de a Fidesznek lejtett a pálya. Tévedtem, a hitemet vesztettem vasárnap, hogy összefogással, húszezret meghaladó szavazatszámlálóval át fogjuk törni a buborékot. de nem, a helyzet nemhogy javult, de romlott négy év alatt.

– Erre vasárnap jött rá?

– Igen, és csak megerősítettek a szavazatszámlálói beszámolók, pedig nálam többet a cigányságért szerintem senki sem tett, hogy három roma képviselő az ellenzék részéről bejuthatott a parlamentbe, kizárólag nekem köszönhették, nos, ezek után, a makói romatelepen cigányok és zsidók kiirtásával vádolt meg egy helyi cigányasszony, ami végtelenül elkeserített.

– Apropó: a szavazatszámlálók beszámolóit a Fidesz arra használta, hogy a vidéket nem ismerőnek állítsa be a pesti értelmiséget. Lát-e frontot: egy új főváros–vidék ellentétet?

– A Fidesz nagyon sokat tett az elmúlt 12 év nagy szegénységéért, Magyarországon mégis a legszegényebbek szavaztak rájuk a legnagyobb arányban, amit magam sem értek. Ami a főváros–vidék vitát illeti, arról sajnos lemaradtam...

– Csáki Judit írta a Facebookon: „Orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement… sok köztük kevésért megvehető, meg is veszik őket, a szavazatukat is.” Erre reagált Schiffer András a saját Facebook oldalán: „Csáki Judit, a Fidesz 2026-os négyötödös győzelmét megalapozó munkájában, miután ráébredt arra, hogy a hatalom a népét tudja kedves Csáki Judit, egy drámaíró egyszer azt mondta, hogy maguk nem választást akarnak nyerni, csak be akarnak ülni a zsűribe. Hát most a nép megmondta, hogy nem kér a zsűriből, ideje volt.”

– Ha a vidék lenézéséről beszélünk, a Fidesz miatt van sok fogatlan. Mert nincs fogászati ellátás, ahogyan az Egyesült Álamokban sincs. Ott is a legszegényebbek fogazatával van baj, egyébként meg mindkettő rendkívül értelmiségi hozzáállás. Természetesen cenzust említeni nem elfogadható. Igaza van Schiffer Andrásnak, nem lehet a népet hibáztatni, másrészt önmagában, hogy a vidéki nagyvárosi és budapesti – tehetős – értelmiség megismerte a vidék-Magyarországát, az jó dolog.

– Eddig nem ismerték?

– Nem.

– Ez abszurdum!

– Ennél is rosszabbat mondok: a kampányban dolgozók, a tanácsadók sem ismerték, ahogyan a Fideszt sem.

– De milyen az a kampánytanácsadó, aki pont azt nem ismeri, amit neki kéne kicseleznie?

– Nyilván régóta dolgoznak az ellenzéknek, és nincs sikerélményük, tapasztalatuk. Nem ismerik a nép lelkét.

– Rosszul választott?

– A tanácsadókat nem én választottam, jöttek hál' Istennek maguktól. Budapesten nem tudják elképzelni, hogyan gondolkodnak vidéken, nem mellesleg ezek a sokszor megdöbbenést és visszatetszést keltő buborékpukkasztó kijelentéseim pont ennek a rétegnek szóltak. Amit lehetett, megtettem. Megint a szavazatszámlálók leírásából tudjuk, miképpen hatott, hogy katonának viszik a gyermekeinket. Mekkorát ütött! Hiába lobogtattam a Magyar Közlönyt, hogy március 7-én Orbán megszavazta a katonai segítséget, a fegyverszállítás lehetőségét Ukrajnának, milliószor elmondtam a március 15-i beszédemet, hogy nem akarunk katonákat küldeni. Nem a buborékpukkasztás eszköztára volt hiányos, nem volt kommunikációs csatorna, amivel el tudtam volna juttatni az üzenetemet az egyszerű emberekhez – fogatlanokhoz, szegényekhez, meg a Rózsadombra is, eltérő szociológiai rétegekhez –, de a lényeg: nem jutottam el hozzájuk, mert ott nincs ellenzéki párt. A Fidesz nézi le őket, miközben az én számba adta, hogy én nézem le őket.

– Ebből a nép miért csak az egyik, az ellenzék lenézését vette észre? Legalábbis a Fidesz szerint.

– A Fidesz eleve hazudott, amikor azt vette a szájára, hogy sötétben tartott gombáknak nézem a vidéki fideszeseket. Ez a Fideszt minősíti, de olyan a propagandagépezetük, hogy azzal bárkiről bármit elhitetnek.

– Ismeri Karinthy Frigyes Magyarázom a bizonyítványom című írását? Pofátlanul felolvastam az interjú előtt, merthogy a vasárnapi beszéde erre emlékeztetett.

– Rendben van.

– Rendben is van, meg nem is, végül saját maga tudja, mi áll jól, és mi nem. A kommunikációt is ide értve.

– Az én hibám. Jakab Péternek összehasonlíthatatlanul jobb képességei vannak, hogy egyszerűen tőszavakban beszéljen, és közben szórakoztató is legyen. Nekem idegen lett volna úgy beszélni, mint Orbán Viktornak, papírról felolvasni néhány mondatot.

– Vasárnaponként – a Simon Andrással folytatott „interjúkat” leszámítva – szabadbeszédet folytatott, amolyan stand up comedy volt – sok előnnyel, hátránnyal.

– Egy ismerősöm mondta, ha nem szólalok meg, győzni fogok a választáson. Hátrányból indultam. Négy éve minden vasárnap volt másfél órás előadás, minden más megszólalás – a közgyűlési vitáktól a tévéig – a Facebook-oldalamon online megtekinthető. Minden szavam dokumentált. Ha október 17-től meg sem szólalok, a Fidesz akkor is szemezgetett volna. A vidék lenézését magyarázzák négy évvel korábbi szövegeimmel. Abból ragadtak ki másodperceket, építettek föl komplett hazugságokat. Például: soha nem mondtam, hogy be kellene zárni kórházakat.

– 2018. április 2-án azt mondta a Délmagyar szerint, hogy az életét kockáztatja, aki bemegy a vásárhelyi kórházba.

– Igen.

– Nem halálgyárat említett, de ez a szöveg sem csekély súlyú, lássa be!

– Lázár János azzal járatott le – mindenki elhitte, a támogatóim is –, hogy a vásárhelyi kórházak halálgyárak, de tény, ezt mondtam, és fizettem érte 700 ezer forintot.

– Nem mondom, hogy emiatt vesztett, de a büntetés és a vereség két pont, amit egyenes köt össze.

– Most arról beszélünk, mit mondtam négy évvel ezelőtt, és hogy emiatt veszítettük volna el a választást kis túlzással, de nyilvánvalóan nem. Engem a Fidesz azért járatott le ezzel, mert semmi mást nem tudtak ellenem fölhozni, pedig szétszálazták a múltamat, a szakdolgozatomat.

– Egy ismerőse szerint át is világították, de nem találtak semmit. Kinek a szavára ad? Ami a szívén, az a száján?

– Ő nem egy civil volt, de igen, ez történt, komoly eset, nyilván nem nevezem meg.

– De miért mesélte el?

– Miért ne?

– Ilyen volt a kommunikációs módja, ezt kellett volna folytatnia… legfeljebb rövidebben, tömörebben. Egy cseh novellában egy olyan őstehetségről írnak, aki nekifutás nélkül tíz métert ugrik, felfedezik, guruló technikára tanítják, majd az olimpián három métert ugrik… nos, ez a távolugró akár Márki-Zay Péter is lehetne. A mostani.

– Jól elbeszélgethetnénk arról, mit rontottam el, de teljesen tiszta a lelkiismeretem, ekkora különbség mellett ezeknek nem volt jelentőségük. Engem, sajnos, hazugságokkal járattak le, félremagyarázott mondatokkal. A Fidesz kapacitással, képességgel bárkit bármivel lejárat.

– Mi változott annyira, hogy pár nappal a verség után azt nyilatkozta: addig marad a Fidesz, ameddig akar.

– Vagy amíg eltűrjük ezt a rendszert. Így van.

– Az egészet a tömegkommunikációra fogja?

– Igen. Erre a képességre. Ha a katonaság-, ukrán háborús szálat kivesszük, akkor is esélyesebb volt, de akkor sokkal kisebb lett volna köztünk a különbség.

– Mi az, amit a háború idején elrontottak? Mi az, amit a háború idején jobban csinált a Fidesz? Egyáltalán: mi történt a háború idején?

– Tudom, megint magyarázom a bizonyítványom, de amikor kitört a háború, minden elemzőnk – ez a bizonyos nagyon okos, tapasztalt politikai tanácsadó kör – mérések alapján azt mondta, ez a Fidesznek kedvez, önmagában eldöntheti a választást, de láttak egy esélyt, Putyint Orbánnal összemosni, talán zavaró lesz kettejük barátsága, bár a regnáló miniszterelnököt szokták támogatni ilyenkor, aki eljátssza a hőst, megvédi az országot. Ez mindenhol az egész világon választások esetén akár 5-10 pont előnyt jelent. A háború a Fidesznek kedvezett, ebből próbáltunk valamilyen narratívával valamit kihozni. Azt, amit Orbán kihozott belőle, hogy házról házra járva riogatták az embereket, hogy mi kiket vinnénk katonának, őszintén nem gondoltam. Az összes ellenzéki politikusnak olyan mondatokat adtak a szájukba, ami alapján azt mondhatták róluk: háborúpártiak.

– Ha objektíven nézve lehetetlenség volt nyerni, akkor mire tett kísérletet valójában?

– Ha van egy csata, amit a tábornok nem tud elkerülni, attól nem mondja a katonáinak, hogy gyerekek, úgyis reménytelen, itt fognak bennünket lemészárolni, és vége a világnak, hanem buzdít.

– Az emberáldozatot azért próbálhatja csökkenteni. Nem jutott eszébe két héttel a választások előtt bedobni a törülközőt?

– Tényleg érdekes lett volna, de sose gondoltam rá, bevallom… de nem igaz, mert fölmerült, és megtárgyaltuk, és lebeszéltek róla a tanácsadók. Annyira igazságtalanok a feltételek, hazugságokkal támadnak, nem engednek be a közszolgálati médiába, Orbán nem áll ki vitázni, ezért bojkottáljuk a választást… ilyet tényleg lehetett volna mondani, erről beszélgetett is a kampánystáb, végül úgy döntöttek: nem.

– Ez baj. Én azt mondtam volna: Márki-Zay, döntsd el, ki vagy? Önmagad vagy a kampánystábod bábfigurája? Azt írta Ruff Bálint, a legelején kellett volna ráborítani az asztalt a pártokra, hiszen akkor állt a legjobban a csillagzata. Miért nem volt úr a házban?

– Mert hatpárti kampány volt, nem egyszemélyes játék.

– Miközben azt mondta a pártokkal való együttműködésről hónapokkal ezelőtt Londonban: rémálom.

– Mert így is volt. Ráadásul a pártok nem tették oda magukat… ha még rájuk borítom az asztalt, még látványosabban nem működtünk volna együtt.

– Érdemes volt kitenni ennek magát, az országnak azt a felét, amelyik bízott önben?

– Ebben igaza van, nyilvánvalóan hagytam magam befolyásolni is, mert nem tehettem mást, ez nem egyszemélyes küzdelem volt, meg kell értenie.

– Az előválasztást hány emberrel nyerte meg?

– Az előválasztást kevés emberrel nyertük meg, tény.

– Miért nem maradt meg olyannak?

– Mert a hat pártot össze kellett kovácsolni… Küzdöttünk, mindent megtettünk, de nekünk a 106 jelölttel egy csapatként, közös programmal kellett a kampányt csinálnunk. Most, utólag derült ki, milyen repedések voltak… miközben, aki benne volt, azok korábban is látták.

– Hát erről van szó…

– Aki benne volt, látta, de én büszke vagyok arra, hogy akik nem voltak benne, azoknak mit jelentettünk. Nekik ez kevésbé volt látványos.

– De ez nem látványpékség volt, az Isten áldja meg!

– Nem, de ezek nélkül nem lehetett nyerni, higgye el…

– Így se sikerült… vezetett naplót?

– Nem ezért nem sikerült, és most nem írtam naplót, miközben máskor meg szoktam, de az elmúlt egy évben nem volt időm még bejegyzésekre sem.

– Megírja?

– Lehet, egyszer megírom, igen.

– Ne hagyja sokáig, mert az emlékezete meg fogja csalni.

– Igen, lehetséges. A beszédstílusom, a személyiségem nem alkalmas, hogy a tőmondatokra figyelő és azokat megértő embereket nyerjek meg az ügyemnek. Elmesélek egy történetet. A kampánystábunk be volt lelkesedve, hogy beszéljek Zelenszkijjel Zoomon, felveszik, és milyen jó lesz, hiszen van ugye ez a Putyin-narratíva, meg a kelet vagy nyugat, Európa vagy Putyin, és akkor erre fölépítve milyen jó lesz az ukrán elnökkel való beszélgetés. Én meg vitatkoztam velük, mondtam, gyerekek, most is azzal támadnak, hogy katonákat – sőt: gyerekeket! – akarok meghalni vinni Ukrajnába, mit hoz ki a Fidesz abból, hogyha összehoztok egy találkozót? Olyan is volt, aki azt akarta még az utolsó héten is, hogy föltétlenül menjek Kijevbe. Mondtam nekik, egyrészt itt kell kampányolni, másrészt a Fidesz mire használná ezt ki, könyörgöm. Vannak ilyen tényleg pesti értelmiségiek, akik nem értették meg, hogy ebben a Fidesz-rendszerben bármily szép, szívből jövő gesztus is az ukránok irányába az, hogy odamegyek, és beszélek velük, és nem tudom mi, de hogy a Fidesz pont azt fogja kihasználni, hogy azt mondja: tessék, ott van, hát viszi a magyarokat meghalni! Szóval, ezt nem értették, sajnos. Ebben az ördögi kommunikációban, amit a Fidesz felépített, nem ezen múlt.

– Ha így volt, hogy korábban is látta, tényleg be kellett volna dobni a törölközőt, és akkor nem a Hadházy-féle logika érvényesül, hogy elmenjenek-e a megalakuló ülésre, vagy sem…

– János, volt egy esély. Könyörgöm, volt egy esély, hogy legyőzzük őket, ebben hittem.

– A csodában hitt.

– Abban sosem hittem, hogy több mint 50 százalék esélyünk van, de hogy nekünk mindent meg kell tenni azért, hogy megnyerjük, és hogy a tudásom szerint mindent meg is tettem, ebben nyugodt a lelkiismeretem. Igen, hittem, hogy a pártokkal kell együttműködni, hogy egyedül nem megy.

– Az előválasztással csatát nyert, a háborút meg elvesztette.

– Igen, de abban megint senki nem cáfolta még meg a hitemet, hogy ezt a választást csak együtt nyerhette meg a hat párt, tehát nekem kötelező volt együttműködni, miközben a hat párt erőforrásai nagyon hiányoztak.

– Ruff Bálint nem utólag volt okos. Azt mondta, az előválasztás után mondhatta volna: szeretitek, nem szeretitek, engem választottak – bár Vásárhelyi Mária még ebbe is belelátta a Fideszt…

– Vásárhelyi Mária elfelejti, hogy a Fidesz teljes erőbedobással azon kampányolt, hogy Dobrev nyerjen az előválasztáson. A Fidesz a Magyar Nemzettől a Pesti Hírlapig címlapot adott, hogy Dobrev nyerjen, ne én. Tehát Vásárhelyi elfelejtkezik arról, hogy a Fidesznek lottóötös lett volna Dobrev Klára, és mindent meg is tett azért, hogy nyerjen.

– Zárom a gondolatjelet. 2021 késő őszén megnyeri az előválasztást, meglepődik, kér egy hét gondolkodási időt, eldönti, mit szeretne, pontokba szedi, elmondja a pártoknak, ha ők ebbe nem mennek bele, azt mondja, felállok. Nem gondolja, hogy történelmi esélyt szalasztott el, amikor belesétált a pártok szándékosan vagy gondatlan létrehozott kelepcéjébe?

– Az előválasztás utáni héten minden párttal leültem, beszélgettem. Elmondtam, hogyan tudunk győzni. Szerintem mit kell tenni. És ők egyáltalán nem mondtak nemet, majd két hónapig folyamatosan a megbuktatásomon, vagy annak a lebegtetésén dolgoztak, lejárató kampányt folytattak, mert nagyobb frakciót akartak… örültek volna, ha felállok. A renomém sehol sem volt szempont. Egyetlen szempont volt: Orbánt le kell váltani.

– Miért nem csapott az asztalra?

– Nem voltam abban a pozícióban.

– Miért nem volt? Mit veszthetett? Hódmezővásárhelyre bármikor vissza tudott menni.

– Nekem ebben a játékban nem Hódmezővásárhely forgott kockán, hanem Orbán leváltása.

– Akkor már láthatta, hogy ezzel a repedezettséggel nem lehet sikeresen eljutni áprilisig.

– Nem sejtettem. Azon dolgoztam, hogy eljussunk odáig. El is jutottunk, azzal nem volt gond. Mindent megtettem, hogy Orbánt leválthassuk április 3-án, és a szövetség is eljutott odáig, igaz, nem túl lelkesen, miután valamikor január, február körül befejezték a támadásomat.

– De abszurdum, hogy január, február ezzel telt, nem?

– Én meg azt mondom továbbra is, hogy más kívülről meg belülről. Teljesen más. Ruff Bálint azt gondolja, hogy az asztalra csapok, és akkor majd Gyurcsány Ferenc, meg Jakab Péter azt mondja, hogy jaj, Istenem, könyörgünk, maradj! Nem! Rendkívül nagy örömmel vették volna, és ugyanúgy elbukták volna a választást, mint ahogy most elbuktuk.

– Ilyen szövetségesekkel én nem társulnék.

– Nem volt más választás. Őszintén reméltem, bár a józan eszemmel gondoltam, hogy a Fidesznek nagyobb az esélye, de az összes korábbi csatában esélytelenül mentem, mégis győztem. Reméltem, hogy a fiatalok meggyőzik a szüleiket, nagyszüleiket, hogy sikerült semlegesíteni a Fidesz-propagandát.

– Elnézést, mintha a politika Mórickáját hallanám.

– Valóban volt egy lehetetlen küldetésünk, megpróbáltuk, nem jött össze.

– Mi az, ami megy Hódmezővásárhelyen, de nem megy az országban?

– Hódmezővásárhelyen kevésbé hitték el a propagandát. Itt is elhitték, de kevesebben.

– De miért? Ott jobban fogható a Klubrádió? Ott többen olvasnak Népszavát?

– Jobban ismernek engem. Ezen az országos választáson jóval többen szavaztak ellenem, mint az önkormányzatin. A piacon ellenzéki asszony állított meg, könyörgött, ne vigyem a gyerekét katonának. Sajnos a propaganda még itt is megbolondította az emberek egy részét. Bolondítás alatt azt értem, hogy az Angliában élő gyerekét berángatná az ellenzék hétfőn, ha vasárnap nyer… menjen meghalni Ukrajnába, egy 44 milliós országban, ahova nem kell ember, ahova a NATO sem küld katonát. A Fidesz hihetetlen képessége, hogy a legdurvább hazugságokkal is ennyi embert tud mobilizálni. Nem rajtam, nem is az ellenzéki pártokon múlott, hogy kiépült az elmúlt években ez a gépezet, és négyéves ciklusban négy-öt százalékkal több ember szavazott a Fideszre. Hihetetlen!

– Hódmezővásárhelyen sokkal jobb a médiahelyzete, mint az országban volt?

– Nem sokkal, de jobb természetesen, elsősorban a személyes jelenlét miatt, másodsorban meg itt van egy önkormányzati lap, van egy városi televízió, miközben egy rádió fogható, az is Lázáré, ahol folyamatosan engem gyaláztak, hazugságokat terjesztettek rólam.

– Gratulált Lázár Jánosnak?

– Bevallom, szégyellem, a választás estéjén nem jutott eszembe fölhívni Lázárt, Orbánt, de aztán az újságírók emlékeztettek rá, hogy nyugaton ez a szokás, és akkor megtettem.

– Gratulált vagy elismert?

– Gratuláltam.

– Mihez gratulált?

– Teljesen igaza van, ezen is lehet vitatkozni.

– Az igazság a pártján volt, az erő nem.

– Vasárnap nem ejtettem ki a számon a gratulálok szót, de Lázár Jánost, amikor fölhívtam telefonon, gratuláltam neki, hiszen önmagában azzal, hogy fölhívtam, elismertem a győzelmét.

– Azt viszont nem tette meg, amit Donáth Anna, bocsánatot nem kért.

– Én bocsánatot önöktől kérek János, mindenkitől kérek, mert még egyszer mondom, tiszta lelkiismeretem, mindent megtettem a győzelemért.

– De miért kér bocsánatot? Mit csinált rosszul?

– Mindenért. Amikor, János, most az elmúlt 60 percben a hibákat sorolta, nem biztos, hogy igaza volt, vitatkozom, ezzel együtt, ha valamit még megtehettem volna, de nem tettem meg, azért.

– Mit tehetett volna még?

– János! Az imént idézte Ruff Bálintot, hogy mit kellett volna tennem, miközben nem értek vele egyet, mert nem lehetett ráborítani a pártokra az asztalt. Amennyire lehetett, megpróbáltam, elértem, hogy Gyurcsány Ferenc neve nem szerepelt a szavazólapon, hogy Gyurcsány Ferenccel nem készült közös fotó, Gyurcsány Ferenc nem volt ott a kampány előtt.

– És végül mit nyert vele?

– Semmit. Hiába nem volt közös fotó, így is teleplakátolták velünk az országot. Én mindent beletettem ebbe a kampányba, amit intellektuálisan lehetett. Háttérbe toltuk Gyurcsányt, hogy ne a riasszon el szavazókat. Volt program. Megakadályoztam, hogy az ellenzék adóemelése legyen benne. Könyörögtem, mondtam, ezzel fog ellenünk kampányolni a Fidesz: semmiféle adóemelés ne legyen! Ezeknek mind nem elvi, hanem gyakorlati oka volt. Ugyanígy ostobaságnak és hibásnak tartottam volna Zelenszkijjel beszélni, nem jött össze, nem beszéltem vele, de maga a gondolat is rossz volt. Ezeket mind tudtam, megtettem, kampányoltam, mindent fölvállaltam, hibáztam sok mindenben, lehet, rosszul kalkuláltam, lehet, tévedtem, de amit hozzá tudtam tenni, azt megtettem. Ilyen szempontból teljesen nyugodt a lelkiismeretem. És igen, nagyon sokan azt gondolják, négy év múlva másképp kell megpróbálni, miközben biztos vagyok abban, hogy ilyen feltételek mellett, demokratikusan a saját rendszerében, a saját szabályai szerint, Orbán nem leváltható. De dolgozunk rajta, nem adjuk föl. Nekem az a célom, hogy a vidékre is eljussunk, hogy a szavazatszámlálók ne engedjék el azokat a körzeteket, ahol most ott voltunk.

– Milyen ellenállást hirdetett meg?

– Ki kell állnunk azon emberekért, akiket már a múlt héten letámadtak, elbocsátották az állásukból.

– Kit bocsátottak el?

– Bana Tibor sógornőjét. Legalábbis ezt állítja, vagy Szabó Ervin, az orosházi jelöltünk, akinek a választást követően két nagy ügyfele mondta fel a szerződését. Nyilván azt fogják mondani, semmi köze a politikához, de ezek 6-8 éves kapcsolatok voltak. Őket meg kell védenünk, miközben remélem, hogy a Fidesz konszolidálódni akar, nem bosszút állni, már csak a saját érdekében is. Nem azért, mert ennyire jóságosak, mert nem éri meg, hogy gyűlöljék, utálják őket az emberek. Remélem, nincs alapja ezeknek a félelmeknek, nem is vagyok biztos, hogy a Fidesz odaszólt volna, ez inkább egy sajnálatos önreflexió vagy óvatosság, félelem a tulajdonosok meg a cégek részéről.

– Azt mondta Orbán Viktor március 15-én: előbb legyen erő, aztán igazságérzet, ami szembement azzal, amit gyerekkoromban a Bábszínházban láttam. Ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy a bábszínházban nem mondanak olyat, az Isten áldja már meg, hogy Orbán Viktor pedofil is lenne, ha abból lehetne lopni, nem mond az ember ilyen mondatot, nem mond.

– Igen, igaza van.

– Ez nem vicces, ezt elbaltázta. Nem mond ilyet az ember.

– Megint a buborék áttörésről volt szó ebben is, hogy rádöbbennek az emberek, Orbán Viktor nem jobboldali, nem keresztény, nem elvhű.

– Megcsalta a szeme. Egy ideig jól szurkálta a buborékokat, amikor ádázul szurkált, akkor már testet ért, nemcsak a buborékot.

– Igen, lehetséges. Azt kell mondanom, ezek a buborékszurkálások, ezek nem mentek anélkül, hogy az értelmiség jogos érzékenységét ne sértsem. Ahhoz azonban kellettek, és elegendőek is voltak, hogy aki gondolkozik, rájöjjön, hogy Orbán Viktor nem konzervatív.

– Ennek sincs ekkora jelentősége.

– Nincs jelentősége ezeknek, vagy ön szerint nincs, nyilván én azt gondoltam, hogy ezeknek van jelentőségük, mint ahogy a jobboldaliságát is túlhangsúlyoztam.

– A levest, amit főzött, egész egyszerűen elsózta…

– Lehet.

– Csak közben elveszett a szó jó értelmében vett amatőrsége, a bája, elvesztette a tanácsadói révén, miközben nem biztos, hogy a választás eleve lefutott volt.

– Nem azon múlt, hogy van-e esetlen bájam, minden a Fidesz-propagandán akadt föl. Engem arról győzött meg ez a kampány, a Fidesz győzelme, hogy indulhatott volna Jézus Krisztus is, meg Gandhi, bárki. Ezt a választást, ez a Fideszt mindenképpen megnyerte volna. De… meg kellett próbálnom. Én hittem egy picike, egy százalékos esélyben.

– Végül azt sem tette jól, hogy felvitte a családját a búcsúbeszédéhez. Nem a családja volt a szövetségese politikai értelemben. A hat kibabrált párttal kellett volna fölállnia. Értem az üzenetét: maradni kell, miközben a gyerekei fognak dönteni, és nem az apjuk.

– Igen, ebben is igaza van, de fontos volt az üzenet is.

– De az ott és akkor nem egy tévéjáték volt, az Isten áldja már meg.

– Nem tévéjáték, de a gyerekeinkről van szó.

– Oké, nem akartam kitanítani…

– Azt kívánom, hogy Orbán Viktor csináljon egy olyan országot, ha már a hatalma megvan hozzá, hogy ne egy illiberális államot képezzen magának. Nézze meg Szingapúrt, Lengyelországot, illiberális országok, de ne Putyin vagy Erdogan Orosz-, illetve Törökországát vegye mintának. Ha már azt elérnénk, hogy abból a hihetetlen mennyiségű pénzből, amit ellopott, legalább normális egészségügyet, meg oktatást építsen, hogy ne kelljen ebből az országból a gyerekeinknek elmenniük, a történelem egy picivel pozitívabban fog megemlékezni róla, és nem csak a legkorruptabb bűnözőként fogja számon tartani a történelem.

(Kiemelt képünk: Márki-Zay Péter az ellenzéki összefogás eredményváróján. Fotó - Karancsi Rudolf / 168.hu)