Magyarország jobbik arca
Akad köztük jómódú vállalkozó, de olyan is, aki alig ötvenezerből él havonta. Van itt egyetemista és külföldre szakadt magyar, de arab származású gíroszos is. Egy a közös bennük: napról napra ők segítenek a pályaudvarokon összegyűlő menekültek ezreinek. Civil önkénteseket mutatunk be.
Klein Mária
Egészen szürreális kép az afgáni focizó fiúk és a szedett-vedett sátrak mellett az alacsony, de egyenes tartású asszony, elegáns, hosszú, vajszínű ballonkabátban, balerinacipőben, finom ékszerekkel, leheletnyi sminkkel, finom szájfénnyel. Klein Mária magányosan áll, miközben elszívja a cigarettáját. Mirjam – mert inkább így szereti, ha szólítják – hatvan felett jár, ausztrál-magyar kettős állampolgár. Sidneyből jött haza családi okokból, édesanyjával töltötte az utolsó pillanatait. A Klubrádiót hallgatva megértette, mennyire kell a segítség a civileknek. Július közepe óta mindennap itt van.
– Részemről ez emberiességi, érzelmi kérdés. Amikor egyik éjjel arra ébredtem, hogy esik az eső, nem arra gondoltam, hogy be kell csukni az ablakot, hanem felöltöztem és jöttem segíteni, nehogy elázzanak.
Találkozott már iráni kardiológussal, nigériai politikussal, szíriai matematikatanárral és zongoraművésznővel is, aki annyira félt a háborútól, hogy inkább elindult, és hat hónapig gyalogolt. Mirjam szerint aki a pályaudvarokon dolgozik, nemcsak a menekülteknek segít, de Budapest biztonságát is védi, óvja a lakosságot az atrocitásoktól, s a civilek munkájának, a zónáknak köszönhetően a budapestiek többsége csak a hírekben lát menekülteket.
Mirjam kozmetikusként végzett, később tanította is a szakmát, rovata volt a Nők Lapjában, dolgozott a rádióban. 1984-ben ő nyitotta meg Budapesten az első hazai magánkozmetikát, ez volt a Szépségpatika gmk, „full service”-szel. A kilencvenes években, Csurka szólamait hallva jobbnak látták távozni. Így került a család Ausztráliába. Gyermekei, unokái is ott élnek.
Az asszony napközben pár órában kórházakba is jár. Egy civilszervezet önkénteseként hol beteg gyerekeket látogat, máskor autista felnőtteket. Éjjel pedig kettőig-háromig a menekülteket eteti, átnézi a papírjaikat, segít, hogy egy-egy hidegebb napon mindenkinek jusson takaró, pulóver. Nyakláncán arany Dávid-csillag.
– Zsidó vagyok, ők meg nagy többségükben arabok, de úgy gondolom, nem számít, kik vagyunk, honnan jöttünk. Csak az elfogadás, a szeretet a lényeges.
