Nem halsz bele, de pocsékul érzed magad

A járvány még hagyján, állítólag túl vagyunk rajta, az infláció is túlélhető. Háborúra és gazdasági háborúra nem számítottunk. Hogy jutottunk ide?

Ha úgy gondolja, hogy látom az okokat, téved. Józan fejjel semmit sem ért az ember. Aki a háborúról döntött, s erről csak Putyin dönthetett, tragikusan elmérte a helyzetet. Hogy az orosz gazdaság rosszul teljesít, nem kétséges. Hogy a politika is felzárkózik ehhez, lehet valamiféle „következmény”. Csak olyan közhelyet mondhatok, hogy lavinaszerű, „öngerjesztő folyamatról” van szó, melyben klasszikus imperialista módszerekkel próbál eredményt elérni. Most Ukrajna az az elérhető gyümölcs, amelyet látszólag kis erőfeszítéssel le lehetett szakítani.

Közel van, ismerős terep, úgy gondolták, fölényben lesznek. Ennyi elég?

Ukrajna ránézésre nagy falat. Minimális veszteség árán látványos győzelmet arathat. Először magam is úgy gondoltam, a tervnek egyetlen, önkorlátozó változata van.
A két, gyakorlatilag elszakított megyét, a két népköztársaságot, Donyecket és Luhaszkot akarták elfoglalni, a jogi helyzetet véglegesíteni. Aztán rémülten láttuk, hogy nem érik be ennyivel. Átkaroló hadművelettel, három irányból nyomultak be „Ukrajna puha szövetébe” s egyúttal az is kiderült, a politikusok sajtóközleményeit illik komolyan venni. Putyin a nyáron értekezett egy cikkben a három keleti szláv nép, az orosz, ukrán, belorusz azonosságáról. Arról, hogy ez a három nemzet tulajdonképpen egy.

Az ukránok nem tudtak róla.

Az orosz elnök most hagyja el a hetvenet. Nemrég állítólag tumort diagnosztizáltak nála. Siet, de inkább kapkod. Ha a keleti szlávok egységét helyre tudja állítani, felkerülhet a nemzeti história fényes lapjára. De bármilyen fontos cikket írt, bármilyen geopolitikai eszméi vannak, más dolog százötvenezer katonát mozgósítani, még inkább más egy negyvennégymilliós, lélekben elszánt országot bekebelezni. Szörnyű képeket látunk az online térben.
A hadsereg atomerőművet támad, háborús bűnöket követ el. Grúziában, a Krímben ettől még tartózkodtak. Ha a győzelem tovább késik, felszakadnak a gátak.

Ennyit tudunk. Van a miértre válasz?

Nem olvastam komolyan vehető írást arról, mi áll a döntés hátterében. Olyasmit olvastam, hogy ez olyan akció, melyből a támadó fél nem tud jól kijönni. Ha egy ország, mellesleg világhatalom, olyan elkeseredett lépésbe megy bele, amelyből nem tud jól kijönni, abból törvényszerűen torz megoldás születik. Az elemzők ezért megállnak ott, hogy Putyin megháborodott. De ezt a történelemben Tiberiustól Caliguláig, Hitlerig sokakról feltételezik.

A tervezés, a katonai fölény látványos győzelmet ígért. Mára kiderült, nincs így. Az idő múlása, a pénzügyi tartalékok apadása kiszámíthatatlan következményekkel jár.

A Financial Times szerint az orosz hadsereg fegyverzetben ötszörös túlerőben van, a különbség létszámban is átütő. Az utóbbi években Putyin professzionális haderőt fejlesztett ki. Alkalmasat egy modern, komputerizált háborúra.

Akkor miért pepecselnek?

Ez a szokásos elemzői tévedés, amely csak számszerűségről, arányokról szól. Nem veszi figyelembe azt, amit Izrael és más országok esetében láthattunk. Ha valaki nem tud hova hátrálni, s a megadás is nehézségekbe ütközik, harcolni fog. Ha egy hét alatt nem tudták ezt a hatalmas sík teret, ezt a „lapos országot” legázolni, amely adottságait tekintve nem Vietnám, nem is Afganisztán, ez azt jelenti, hogy hibásan mérték fel a helyzetet.

De termonukleáris eszközök bevetésével, világháborúval fenyegetni egyáltalán nem vicces. Erről csak virágnyelven szoktak értekezni. A durvaság nem az erő jele.

Az atomháborúval való fenyegetőzés arra vall, amit, mint föntebb mondtuk, sokan feltételeznek, hogy Putyin mentális háztartása felborult. Olyan dolgok zajlanak a világban, amelyekről egy héttel ezelőtt nem is álmodtunk. A sajtó katonai korszakváltásról beszél. Ez Oroszországnak legkevésbé sem érdeke. Lehet arról szónokolni, hogy „a szankciók hatástalanok”, de ha valakit kizárnak a SWIFT rendszerből, az azt jelenti, hogy pénzügyi értelemben tolókocsiba ültetik.

És akkor témánál vagyunk. Nem tudnak kereskedni, mi sem tudunk fizetni mondjuk a földgázért. Mi lesz? Jönnek a bőröndös, hátizsákos megoldások?

A SWIFT rendszerből való kitiltásnak két következménye van. Az orosz mágnások nem férnek hozzá a vagyonukhoz. Nyilván durcásak. A másik, hogy az orosz állam nem tudja mozgatni a birtokában lévő állampapírokat. Két-három pénzügyi állomás van közbeiktatva, míg az orosz központi bank birtokában lévő papírokból készpénz lesz. A folyamat minden ponton külön is leállítható. A valutatartalékok nagy részét nem tudják felszabadítani. Fejükre borították a vödröt. Nem értjük, miért. Milyen veszély miatt? Milyen előnyökért? Eddig a Nyugat Ukrajna EU-tagságáról csak spekulatív értelemben beszélt.

Találgatok: nem lehet, hogy kommunikációs hiba történt? Másként érzékeli a Kreml, s másképp érti a világ a néhány közhelyes mondatot.

Néhány fellengzős szónoklat miatt kellett háborúba bonyolódni? A jelenlegi helyzetben az sem megoldás, ha Ukrajnából kivonulnak. A tüske az orosz elit lelkében marad. Alig várnák, hogy bosszút álljanak.

Az nem méltányolható szempont, hogy nyugati rakéták ne állomásozzanak Harkov-Harkiv előterében?

Ilyesmiről szó sem volt. Pláne most, hogy az amerikai politika újra az elkülönülés korszakába lépett. A Biden-adminisztráció úgy látja, Európa mellékhadszíntér. Kína a nagy ellenfél. Ebben a helyzetben kiprovokálni egy nyugati–keleti konfliktust, orosz szempontból öngyilkosság.
A németek kezdenek fegyverkezni. Ilyesmi hetvenöt éve nem volt.

És ott van a propagandaháború, amelyet az első napon elvesztettek.

Nem voltak jó kiinduló helyzetben.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint az ukránok a propagandaháborúban öt-egy arányban vezetnek.

Milyen ára lesz mindennek Magyarországra nézve? Milyen terhet pakol a háború a magyar lakosságra?

A helyzet egyelőre nem olyan súlyos. Menekültnek lenni az áldozatok életében drámai fordulat, a befogadó országok lakosságát lelkileg megviseli. Szorongást kelt. Abban a pillanatban, ahogy a háború véget ér, a kárpátaljai magyarok visszatérnek Beregszászra, mivel mindenük ott van. Olaj- vagy gázhiánytól Magyarországnak nem kell tartania, az energiapiacon a borsos árak ellenére túlkínálat van. Az orosz Sberbank fiókjának bezárása a hazai bankszektor egy százalékát sem érinti. Az orosz kereskedelem lefulladására azért nem fizetünk rá, mert a keleti nyitás humbug, sosem működött. A magyar kereskedelmet nem lehet kelet felé terelni.

Politikai értelemben dilemmába ütközünk. NATO-tagok vagyunk, kelet felé nyitunk, megszavazzuk a szankciókat, részben tagadjuk azokat, a Nyugatról jövő pénz után csorog a nyálunk.

Itt a legnyersebb politikai szempontok érvényesülnek. Háborúközeli helyzetben ez érthető.

Hogy hat az invázió az orosz gazdaságra?

Nemrég tartottam előadást az ukrán és az orosz gazdaságról. Ha valaki ismeri a két ország számait, annak világos, Oroszország egy háborút nem engedhet meg magának. Tegyük föl, hogy bejön a terv, a nagy és gyors győzelem. A kívánatos almát Oroszország leszakítja, és kiderül, hogy az alma tulajdonképpen rohadt.

Hol helyezzük el Ukrajnát a világgazdaság térképén?

Fejlettségét tekintve Ukrajna Srí Lanka és Moldova között helyezkedik el 14 ezer dolláros egy főre jutó jövedelemmel. Ukrajna magyar szemmel nagy ország, ahol hatalmas lesz a belső ellenállás. Feltételezhető, hogy sokáig fognak lövöldözni, robbantani, partizánháborút fognak vívni.

Tegyünk egy kört a magyar gazdaságban. Az első kérdés, amit feltehetünk: az infláció meddig marad velünk?

Az állami beavatkozás ellenére az infláció 8,4 és 10 százalék között állapodhat meg. Évekig kétszázalékos volt, vagy annál is kisebb. Ehhez képest ez a nyolc-tíz százalék olyan közérzetet kelt, mint amikor harminckilenc fokos lázad van. Nem halsz bele, de pocsékul érezed magad. Az infláció, amely ilyen-olyan okból összejött, valószínűleg nem csökken. Ráadásul most szórták ki a horribilis választási pénzeket, amit a lakosok önvédelmi okból – mivel egy perc alatt értékét veszti – nem fognak megtakarítani. Azonnal el fogják költeni. Az infláció beáll egy relatíve magas szintre. Bizonyos országok ehhez vannak szokva, együtt élnek vele, a magyarok nem. És mindez felülírja a fényes terveket.

Mi volt a kormányzati mesterterv?

A várakozás az lett volna – feltéve, hogy a világgazdaság úgy alakul, mint várták –, hogy lesz olaj, lesz gáz, lesz hozzáférés a pénzpiacokhoz. Ha így alakul, a belső tényezők irányítják a gazdaságot. A forint gyönge lesz, mint mindig, a kamatokat emelik. Sok embernek a hiteltörlesztés egyre nagyobb teher lesz. A kényszer nem lesz olyan durva, mint a devizahitel-törlesztés idején, de így is kellemetlen. A folyamatban lévő beruházások nem térülnek meg. Amelyek hasznot hoznának, azokra nem lesz fedezet. Hosszú ideig az infláció lesz a meghatározó életélmény. Bajban lesznek a nyugdíjasok, mint mindig. Most kaptak ugyan kiadós pénzinjekciót, hogy tudják, hova kell húzni az ikszet. De jön a nyár, az ősz, a tél és tizennegyedik, tizenötödik, tizenhatodik havi nyugdíj nem lesz.

Április vízválasztó? Akár nyer, akár veszít a kormány?

Az valóban vízválasztó lesz, annak kell lennie, mert a fékre kell lépni. Az ellenzék hevesen tagadja, nem tudom, miben bízik. Ha nem teszik meg, nagyobb lesz a baj. Valakinek az asztalt le kell szedni, a választási lakoma nyomait el kell takarítani.

Mi borította meg a hajót? A vihar vagy a kormányos kapkodása?

Mind a kettő. Biztos, hogy volt-van szerepe a külső hatásoknak is, mint a járvány, vagy most a háborúnak. A miniszterelnök sem dicsekedhet azzal, hogy öt órán át tárgyalt Putyinnal. Hallgat is róla. Az olajár megszaladása szintén külső hatás. A gyenge forint huzamosabb ideje tartó sajátosság. Az MNB évek óta hangoztatja, hogy nem tesz ellene semmit. És nem is tett. Ehhez jönnek a politika által vezérelt gazdaság következményei. Ez már belső ok. Bizonyos beruházások nem fognak megtérülni, építészeti emléket hagyva egy tékozló szenvedély után. A stadionok a nyakunkon maradnak, lehet, hogy ez egyeseknek tetszik, de nem fognak a nemzet épüléséhez hozzájárulni. És számos olyan terület van, mint a felsőoktatás, ahol a mennyiségi fejlődéshez minőségi romlás társul. Miközben persze az lenne a cél, hogy a legjobbak ne menjenek el Magyarországról.

Szabadulhat-e Magyarország a nemzetközi páriahelyzetéből?

Ha egy kicsi és gyenge ország a döntő pillanatokban a rossz vagy a vesztes oldalra áll, a politikában nemzedékekre megtapad. A gazdaságra nézve ez azért veszélyes, mert így a befektetők csak Ázsiából jönnek. Őket az európai politika témái nem érdeklik. Ha valaki foglalkozott a beérkező tőke helyzetével, tudja, hogy számos dolog mellett a befektetés minősége fontos. Akkumulátorgyárral büszkélkedni olyan időkben, amikor a zöldmegújulás a cél, nem túl lelkesítő. És nem azért, mintha Von der Leyen asszony nehezményezné. Azért nem lelkesítő, mert nekünk rossz. Rossz közérzetet okoz.

Összegezve: a különutas politika Magyarország megítélését roncsolta?

A személyes kapcsolatoknak is ártott. Néhány éve nyugodtan részt vehettél egy nemzetközi rendezvényen, ahol a szakmai kör elfogadott tagja voltál. Ma már meg kell gondolnod, magyarként hova mész el. Néhol úgy néznek rád, mint egy véres késre.

Térjünk vissza Oroszországba. Azt mondják, Putyint megbuktathatják az elégedetlen, dühös oligarchák. A Nyugat által zárolt óriásvagyonok érzékeny veszteséget szenvednek. Ez a kör képes vezetőt váltani?

Ha így lenne, jó lenne. Az elmúlt években az elnök oly mértékben szakadt el a valóságtól, hogy a mostani, szorult helyzetéből nem tud kikeveredni. Segíteni kellene neki. Oly mértékben diszkreditálta magát, hogy a békét Oroszország körül már nem tudja megteremteni. Đ