Magyar pápa

„A szegények azért kellenek, a szegénység azért törvényszerűen jó, hogy lehessenek gazdagok meg jómódúak” – mondta rövid ideig főnököm, egy kisebb egyház, úgynevezett szeretetszolgálatának igazgatónője. Az Audijában ülve. Egyetemi tanulmányaira hivatkozva. Államilag finanszírozott helyen tanulva – talán Bogár László tanítványa volt – , közpénzből térítve híveket.

Szegények között. Egy hónap múlva, amikor ki kellett volna fizetnie „próbaidőm” első havi 25 ezer (huszonötezer) forintos díjazását, kijelentette, hogy nem fizeti csak a felét, mert nem vagyok az egyháza tagja és „Te egyébként is kapsz nyugdíjat, vedd megtiszteltetésnek, hogy szolgálhatsz!”. Feleségem ekkor volt veszélyeztetett terhes egy közkórház nővéri státuszáról.

Egy osztrák napilap forrásai szerint a negyedik helyen áll Erdő Péter főegyházmegyei érsek a „pápaképes” tíz jelölt listáján. Na, még csak az kéne, gondoltam először, hogy legyen aki újra királyt koronázzon a felcsúti stadionba fagyasztott forint-árfolyamon. Aztán eszembe jutott , hogy mit okozott a maga idejében a lengyel kommunista vezetésnek, az egész „tábornak” Karol Wojtyla pápasága.

Mit is jelentene nekünk Erdő Péter pápává választása?

Óriási világfigyelmet. Nem mintha eddig elsőáldozó gazdasági és politikai elemzők vesézték volna a jelenlegi rezsim és igen, az elmúlt húsz évünket a priori demokrácia raftingján. Na de akkor?!

Láthatna a világ egy saját államalapítás delíriumában tobzódó dölyfös miniszterelnököt, aki rezsimjével az elesettek, gyengék, hajléktalanok politikai és szabadságjogi gettóját falazza éppen. Láthatnák az új magyar eugenikát, melyben „túl sok a rokkant”, a „hajléktalanok nem tartózkodhatnak közterületen”, ill. a „végstádiumú daganatos betegek ne kapjanak jó gyógyszert”. Említetteket Bayer „ne legyenek”-jével tudják dekódolni.

Láthatnának egy nyíltan antiszemita és rasszista pártot és az efölött szemet hunyó kormány-elitet csakúgy, mint a korábbi bukásából felocsúdni képtelen baloldali ellenzéket. Találhatnának cirka 16 százaléknyi templomba járót olyan egyházi „lex pixissel” fűszerezve, ami deklasszálja a legszegényebbeket felkaroló, „Megbékélés templomát” alapító s abban Dávid-csillagot megjelenítő egyházat, mert annak vezetője az időközben kimúlt liberális párt képviselője volt.

Érzékelhetnének egy bibliával hadonászó, kiragadott igéit olykor nagy nyilvánosság előtt is az erőszakos elnyomás indokául használó közlésformát, melynek elkövetői alig leplezett, visszafojtottságában még fenyegetőbb agresszióval viseltetnek mindennel, ami más. Ami nem az ő táboruk, hatalom-kultúrájuk, pártjuk. Amelyben, büntetőjogi törvényalkotással is modellezve, a vélt megtámadtatás örvén igazolt védekezés okán akár gyilkosságot, de a demokrácia beszüntetését biztosan bocsánatos bűnnek és szükséges nyolcadik csapásnak minősítenek.

Észlelhetnék, hogy az egyházak vezetői, tisztelet a kivételnek, minimum némán, ha nem boldogan asszisztálnak mindehhez. Ja hogy működtetnek roma-, hajléktalan- és fogyatékos-programokat?! Közpénztámogatásból, tehát megint csak az adófizető és egyáltalán nem feltétlenül vallásos jogkövető rétegek jövedelméből. Cserébe azt várva el, hogy minden támogatott mondjon le demokratikus jogairól, emberi méltóságáról, és ne firtassa a „világi hatalom” KEGY-etlenkedéseit. Ó, hányszor kaptam meg jogaim felemlegetésére válaszul egyházfiktól, hogy „örülj, hogy kapsz valamit!”. A legkorlátoltabbak, a nyomor, a fogyatékosság társadalmi együttérzését is irigylő, a szolidaritás segélyforrásait is magukon átcsatornázni akaró és azt vallásos mázzal a tizedfizető hívek megtérítésére szánó, az önzetlenséggel lánghegesztve sem rokonítható segítségnyújtás szellemiség nem a jelenlegi rezsimmel honosodott meg Magyarországon. Azonban korábban, úgy hiszem kordában lehetett tartani és nem kapott ideológiai táltost s paripát a kormányhatalomtól.

Kapjon hát a világ magyar pápát. Lesz majd, aki beszedi érte a sarcot a Vatikántól, s közben követelését a mélyszegények létével okolja.

Nagy Zoltán