Levél Orbán Viktornak

Abban maradtunk az ősszel, hogy mehetek a táncművészetire, ha nappalin elindítják a néptáncosképzést, azzal a feltétellel, hogy a következő felvételi eljárásban jelentkezem valami olyan szakra, amelyből meg is lehet élni. December közepén kiderült, hogy a táncművészeti csak levelezőn indít néptánc szakot. Erre anya feldobta az anglisztikát. Először nem tűnt rossz ötletnek, de aztán elvetettem, nem szeretnék ezzel foglalkozni egész életemben. Aztán felvetődött a kereskedelem és marketing, pont nekem való lenne. (Meg jövőre úgyis felveszem a néptáncot.)

Aztán eljött 2012 januárja, amikor is kiderült, hogy az állam a továbbiakban nem támogatja a gazdasági szakokat, csupán 250 ember továbbtanulását finanszírozza a tavalyi 4900 helyett.

Ha az 500 pontból 500 pontot érek el, akkor sem biztos, hogy sikerül államilag támogatott helyre bejutnom, ha meg bejutok, akkor olyan szerződést kellene aláírnom az állammal, amely cseppet sincs ínyemre. Ha diákhitelt veszek fel, akkor meg mínusz 5-6 millával kezdem a felnőtt életemet. Na, azt köszi, nem kérem.

Valaki magyarázza el: miért is hajtsak most? Miért tanuljak? Bármit teszek, bármennyit is tanulok, félévente 150-350 ezer forintos tandíjért tanulhatok gazdasági szakon, néptáncot meg majd 600-700 ezer forintért.

18 évesen adjam fel az álmaimat? És mégis, mihez kezdjek? Nyilván nem leszek mérnök, hiszen nem erre készültem, és egyébként is bénán rajzolok.

Ezerrel nyomom tovább az angolt, és amint lehet, elhúzok innen, és kiváló marketingszakember leszek. Lehet, hogy én leszek az, aki egy nem túl távoli jövőben eléri, hogy a Fidesz–KDNP súlyos kártérítéseket fizessen a 2012-ben érettségiző korosztálynak. És szinte biztos, hogy az én korosztályomból fog kikerülni az is, aki majd hajnali kettőkor egy egyéni képviselői indítványban kezdeményezni fogja az Országgyűlésben a 2010-ben megkezdett ámokfutás résztvevőinek felelősségre vonását.

Egy érettségire készülő fiatalember