Lélegző pincék Kőbánya alatt
Valószínűleg nem meglepő, hogy miről kapta a nevét a kerület. Számos, nagy kiterjedésű kőbánya működött itt az 1800-as években, melyek a városrész fejlődésének alapjául is szolgáltak. Az innen kitermelt kövekből használtak a1838-as nagy árvíz utáni városépítéshez, az itteni anyagból készült a Tudományos Akadémia, a várhegyi alagút homlokzata, mind a négy lánchídi oroszlán, hogy csak a világhírességeket említsük.
Az 1870-es években megszűnt bányászat az ország egyik legnagyobb pincerendszerét hagyta maga után: közel 32 km hosszú s az ismert szakasza 200 000 m2. Ennek harmincöt százaléka önkormányzati felügyelet alatt áll, ami komoly kockázatot is jelent.
Óriási gondot és potenciális veszélyforrást a már felhagyott, elfalazott, illetve nem szakszerűen feltöltött üregek jelentettek. Még ha 10-14 méter mélységben történik is egy beomlás, elváltozás, ami fent „csak” 10-15 centit jelent, de ez például egy gázvezeték esetében drámai következményekkel is járhat. Eddig több, mint 17 000 m2 veszélyes üreget sikerült feltárni és biztonságosan ellátni.
Mindezt a 20 éve elindult országos pinceveszély-elhárítási program keretében sikerült teljesíteni, amelyre minden évben biztosítanak összeget, ami, tekintve a föld alatti hálózat hosszúságát, alapvetően a kőbányai lakosok biztonságát szolgálja. A program jelentőségét jelzi, hogy az eltelt 15 évben az önkormányzati önrésszel együtt 635 millió forintot fordítottak a biztonságos pincerendszer fenntartására.
A bányatörvény előírja, hogy az állagmegóvás a tulajdonos, kezelő kötelessége. A pincetulajdonosok – amennyiben törvényi kötelezettségüknek eleget kívánnak tenni -, az állagmegóvásra jelentős összeget fordítanak. A tulajdonosok különböző típusúak, az un. „nagy felhasználóktól” ( mint pl. Dreher Sörgyárak Rt.) egy-egy lakóingatlanig terjed.
S hogy mit kezd az önkormányzat a saját tulajdonú pincehálózatával? Amennyit tud, hasznosít belőle s ne gondoljunk amolyan fáskamrányi helyiségekre. Mint például a Bánya utca 35. szám alatt nyíló terület, ahol már tizenöt éve minden hajnali hatkor szedik a gombát a termőzsákokból a hatalmas pincecsarnokokban.
15 000 négyzetméteren napi 25-30 mázsa gomba terem a hajdani sörgyár és csokoládégyár épületei alatt. Kívülállónak talán furcsa, de meg lehet szokni ezt a föld alatti életet is. S mivel mészkő vesz körül, érezni a hőingadozást a fúrt kürtőkön keresztül. Nagy esőknél a kő megszívja magát, szárazságkor pedig kiizzadja. Erre szokták mondani, hogy lélegzik a pince.
