„Lejáratják a szavainkat, értékeinket”
Tisztelt Ungár Klára!
„Szavahihetőség, tisztaság, szakértelem, szolidaritás; igazmondás, felelősség, párbeszéd, együttműködés..."
Nem volt tartós állapot.
Én arra emlékszem – bizonyára Ön is –, amikor Semjén úr évekkel ezelőtt ismeretlenül ledeviánsozott („Magyar Bálintnak és pártjának „nem nagyon maradt más, mint megpróbálni összekaparni azoknak az egyébként szerintem deviáns embereknek a szavazatát, akik az egyház elleni gyűlöletből, ellenérzésből, indulatból keresnek olyan pártokat, amelyek kifejezik az ő zsigeri egyházellenességüket”).
Ezek után drogterjesztőként, pedofílok között élve, a halálkultusz dicsőítőjeként sem húztam ujjat az akkori országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnökével. Nem sértődtem meg, sőt, meghívtam szalonunkba, oda, ahol nem módi az agresszív, kirekesztő gondolkodásmód. Az ajtó nyitva volt mindenkinek; Semjén úr akár be is jöhetett volna a társadalmi normáktól eltérő=deviánsok közé.
Egy picit ugyan megszeppentünk, attól félve, hogy ez a stílus és otromba hang mind erősebben hallatszik majd a jövőben. Ezt egyáltalán nem akartuk.
De ez van, ez lett a jövő.
A hely szellemének hatásában bízva szalonképes párbeszédre vártuk a szalonunkba Semjén urat: hívők és nem hívők, politikusok, tanárok, pszichológusok (biztos, ami biztos), újságírók, vegyészek, kereskedők, vállalkozók, színészek, kőművesek... körébe. A szakállas bácsik, a kicsit sötétebb bőrszínű nők és férfiak és a homoszexuálisok is hellyel kínálták volna a képviselő urat.
Elmondtuk volna neki: a szalonunkban a hívők és a földhöz ragadtak nem igazán jutottak hitbéli egyezségre, de valahogy egészen emberségesek maradtunk egymással. Tisztelettel.
Ha itt-ott még szakadozott is, szerettünk demokráciában élni. Megkülönböztetés nélkül.
A szalonunk főfalán lógott egy hatalmas tükör. Vendégünk választhatott volna: letakarjuk azt, vagy belenéz.
Sok év telt el azóta, nem jött vizitálni az alelnök úr.
A napokban mások meghívását elfogadta: a miniszterelnök-helyettes oda ment, ahol a Horthy által 1920-ban alapított vitézi rangot megkapta (Tarlós Istvánnal, Makovecz Imrével, Harrach Péterrel, Széles Gáborral együtt). Közös vitézi tablóra került(ek) többek mellett jákfai Gömbös Gyulával, ómoraviczai Imrédy Bélával.
Ezt az „üzenetet is vettük“.
A szalonunk még áll, kicsit kopottas ugyan, de a tatarozás ideje alatt is együttműködő- és vendégváróképes.
Csak az a fránya tükör törött ripityára.
Tóth Ilona
újságíró
