Lehet kulturáltan is politizálni

- Ön szerint a liberálisok a híd szerepét töltik majd be a jobb- és a baloldal között. De hol vannak? A Republikon Intézet egy korábbi tanulmánya szerint negyedük a Fidesz mellett áll, és ennél is kisebb részük szavazna a baloldalra. Vagyis töredezett a tábor.

– Ez is mutatja, ha nincs pártjuk, szétszóródnak a liberálisok. Az ellenzéki szervezetek politikájában fel-felbukkan a liberális gondolat, de tisztán egyik sem képviseli ezt a világfelfogást, lévén ők baloldaliak. A párt létrehozásával újra van képviselete a liberálisoknak. Ám dolgozni kell azért, hogy ezt az emberek el is fogadják. Átjárást kell biztosítanunk a két oldal között. Régóta úgy gondolom, hogy Magyarországon az elitnek néhány, az ország jövőjére vonatkozó alapkérdésben meg kellene állapodnia.

– Például?

– Egyebek mellett az európai és a nemzetpolitika, az oktatási rendszer átalakításában van szükség konszenzusra. Ha ez nem jön létre, akkor mindig lesz egy masszív tábor, amelynek tagjai nem racionális érvek alapján mennek szembe az aktuális kormánnyal. Az a baj, hogy ma hitek csapnak össze, a politikai diskurzus leegyszerűsödik arra, hogy az egyik oldal rabláncon szeretné elvitetni a másikat. Óriási bűnnek tartom a társadalom tudatos megosztását. Ha a legfontosabb kérdésekben konszenzus, történelmünk alapkérdéseiben egyetértés lenne, akkor fel sem merülhetne például a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű ötlete.

– Legutóbb Dávid Ibolya beszélt a nemzeti minimum szükségességéről. Bár rabláncra nem fűzték, évek óta bíróságra jár.

– Normális Magyarországot szeretnénk, és közös a felelősségünk abban, hogy a kiegyezés az ország számára vállalható realitás legyen. 1988-ban senki sem gondolta volna, hogy összedőlhet a rendszer. Ha nem lettünk volna elszántak, nem változott volna meg semmi.

– Az Összefogásban viszont sok a keményvonalas: számonkérést követelnek, hazaárulóznak.

– A hazaárulózást, a „hitványalakozást” nagy hibának tartom, bármelyik oldalról hangozzék is el. Nekünk más mintát kell mutatnunk, visszaadnunk a hitet az embereknek, hogy lehet kulturáltan is politizálni. Megfelelő programot, kormányzóképes alternatívát kell mutatni.

– Bajnai Gordon szerint visszatért a remény, Mesterházy Attila pedig úgy véli, nyílttá vált a választás. Ön is azt nyilatkozta, hogy elérhető távolságban van a Fidesz. Nem túlzás ilyesmit állítani, amikor a Medián szerint az emberek 60 százaléka úgy gondolja, a Fidesz újrázni fog?

– Ha a széles ellenzéki egyezség hamarabb létrejön, most más lenne a hangulat. Sokat kell beszélnünk a reményről, hogy ne az apátia uralja az országot. Adatok támasztják alá, hogy valóban megközelítettük a Fideszt, de sokat kell tennünk azért, hogy meg is előzzük Orbánékat. Jó hír, hogy lényegesen hamarabb megszereztük a megfelelő számú jelöltajánló aláírást, mint gondoltuk.

– Krekó Péter, a Political Capital igazgatója a legfrissebb Ipsos-kutatásra hivatkozva azt mondja, az ellenzék a meglévő szavazóit is nehezen tudja mobilizálni. A törzstábor nélkül viszont nincs lendület, nem fogják elérni a bizonytalanokat sem.

– Nincs okom kételkedni a közvélemény-kutatók adataiban, de a politikában idő kell ahhoz, hogy valami működőképes legyen. Az Összefogás nagyon komoly erőt jelent, az ellenzéki oldalon megszűnt a megosztottság, a tehetetlenség. Csak az idő kevés. Ha fél évvel hamarabb megállapodtunk volna, most kényelmesebb helyzetben volnánk. Hamarosan viszont beindul a kampány, és a hajrában az ellenzéki szövetség képviselői mindenkihez el tudnak jutni.

– Több elemző is úgy látja, egyszerű többséggel béna kacsa lesz az új kormány. Tehát: kétharmados győzelem kell.

– Nem értek egyet. Tűzzünk ki reális célokat magunk elé! Tudjuk, hogy a választási rendszer nagyon torzít, és sokkal könnyebb kétharmadot szerezni, mint bármikor. Ha az ellenzék évek óta azonos célokat követett volna, akkor lenne joggal elvárható a kétharmad.

– Sokan állítják, történelmi választás lesz április 6-án. Orbán utólagos igazolást kaphat eddigi kormányzására, újabb felhatalmazást arra, amit ő a második rendszerváltásnak nevezett.

– Valóban, különösen fontos a mostani választás. A kormány nem rejti véka alá, hogy ezután is a társadalmi rendszer teljes megváltoztatását tervezi. A szavazóurnánál a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről kell véleményt mondanunk. Persze az egész fogalom nonszensz. Nem létezik együttműködés, a társadalom még soha nem volt ennyire megosztott, elkeseredett, illúzióit vesztett, mint a jelenlegi kormány idején. De április 6-án a keleti nyitásról is szavazunk. Látjuk, mi történik Ukrajnában, abban az országban, amely az orosz gazdaság és politika szorításában él. Nekünk, ellenzékieknek a Nyugat- és Európa-párti ukránokkal, a szabadságért harcolókkal kell szolidaritást vállalnunk. Én Orbánnal ellentétben az erősebb uniós integráció, a föderáció pártján állok. A szavazók arról is döntenek, ők melyik utat akarják. A Fidesz-kormány által elindított változások kivezethetnek minket az Európai Unióból.

– Ezt komolyan feltételezi Orbánról?

– Benne van a levegőben, hogy kilépünk a szövetségből: iszonyú erős az unióellenes retorika. Ma már csak a pénz tartja őket a közösségben.

– Még mindig érvel amellett, hogy meg kellene nevezni az ellenzéki árnyékkormány tagjait. Mesterházy és Bajnai is ódzkodik ettől, mondván: a szakemberek félnek, nehogy túl korán levadásszák őket.

– Továbbra is jónak tartom az árnyékkormány felállítását. Nem kell minden posztot kiosztani, de a nyilvánosság pozitívan értékelné pár kulcsszereplő megnevezését, s ez nagymértékben növelné az Összefogás kormányzóképességét. A félelemérzetet én is tapasztalom, szomorú, hogy ma újra itt tartunk. 25 évvel ezelőtt is ez ellen harcoltunk. A mai, eltorzult szemléletet tükrözi, hogy Lázár János azt mondta, Pozsgay Imre a rendszerváltás hőse, és sajnálja: nem ő volt az első államfő. Az ember esze megáll! Mára odáig jutottunk, hogy bevett szokás lett tagadni az 1989-es rendszerváltozást. Pedig az tömegek részvételével – Nagy Imre újratemetése, a négyigenes népszavazás, országgyűlési választások – valósult meg. Amikor nagy liberális személyiségek – Kossuth, Eötvös, Deák – fémjelezték Magyarországot, akkor nyitott és sikeres volt, része és alakítója az európai folyamatoknak. Amikor bezárkózott, provinciális, sikertelen és szomorú országgá vált. Egyszerű tehát a recept: újra nyitott, liberális hazát kell építenünk.