Legalább megpróbálták

Most már biztos vagyok abban, hogy nagyon rosszul állnak.

– Miből gondolja?

Mert láttam önt szambaruhás nőkkel, MDF-zöld nyakkendőben táncolni egy bulvár talkshow-ban.

– A Frizbi népszerű, másfél millió ember nézi. Sok műsor a ripacskodás határát súrolja, azokat kihagyom. Hajdú Péterrel jó hangulatban beszélgettünk, tisztelettudó volt és felkészült, jókat kérdezett.

Tényleg? Ilyen jól viseli a kampányt?

– Szeretem ezt az időszakot, mert járhatom az országot. Sokat tanulok belőle, érdekes kérdéseket tesznek fel az emberek, és kiváló jelölteket ismerhetek meg, akiknek semmi pénzért nem engedném el a kezét.

Tavaly úgy nyilatkozott lapunknak: „az MDF stabil, Dávid Ibolya pártjának létét és egységét tette kockára annak érdekében, hogy engem megnyerjen.” Most mégis úgy fest, fut előre a zászlóval, s alig akad követője.

– Inkább kicserélődik a párt tagjainak, támogatóinak köre. Az összetétel néha drámai sebességgel változik, de előnyére. Büszkék lehetünk arra, hogy Debreczeni József, Roszik Gábor, Király Zoltán tizenöt-húsz év után visszatért. Azok viszont, akik elmentek, azt kell mondjam, nem értékes emberek. Nemcsak tisztulás zajlik, de erősödés is. Hihetetlen intellektuális kapacitások kerülnek elő.

Bizonyára látta azt a videót, amelyet MDF-es jelöltek amatőr megszólalásaiból vágtak össze...

– Nem, de nem is érdekel. Mindig vannak olyanok, akik ellenünk dolgoznak. Nem a videó a legszomorúbb, hanem a budapesti választmányi elnök árulása. Dávid Ibolya megvédte őt, amit azzal köszönt meg, hogy hátba szúrta.

Lévai Zoltán, a fórum budapesti elnöke szerint egy közös jelöltet is érintő, a BKV-botrányhoz kapcsolódó hír kárt okoz az MDF-nek. Vélhetően Boruzs Andrásra gondolt. És akkor még Mesterházy Ernőről nem is beszélt.

– Nemrég Dunaújvárosban kampányoltam, ahol az MDF és az SZDSZ Skaliczky Andreát támogatja, aki nagy szaktudású, gerinces ember. Ő maga is szenvedett attól, hogy a korábbi SZDSZ bizonyos tagjai nemtelen cselekedetekre vetemedtek.

Csak épp velük bútoroztak össze.

– Nem, mi a Retkes Attila által szervezett új SZDSZ-ben találtunk szövetségest.

Amely szövetséget a most előzetesben lévő Mesterházy Ernő hozta tető alá.

– Ezt Retkes Attila szervezte, és elhatárolta magát a múlttól.

Az MDF is felülírta az önről alkotott véleményét. A párt, amely tizenöt éve kisstílű könyvelőnek nevezte, ma a haza megmentőjeként tekint önre. De az ország nem változott ennyit.

– Rendezvényeken olykor egymás után állnak föl az emberek, és azt mondják: tizenöt éve utáltuk magát, nem értettük, miért kell a népnyúzó intézkedéseket bevezetni, de ma már látjuk, hogy azok a társadalom javát és a gazdaság felemelkedését szolgálták.

Más a perspektíva, ha a saját, teltházas kampányrendezvényeit nézi, s más, ha a közvélemény-kutatási adatokat.

– Persze, illúzióim nincsenek.

Ráadásul a Bokros-csomag időszakához képest nehezebb gazdasági helyzetben kéne legalább akkora horderejű döntéseket meghozni. Miközben ma a világgazdaságban recesszió van, a tőke Magyarországról kifelé áramlik, a lakosság eladósodott.

– Ebből a helyzetből sokkal nehezebb lesz növekedést varázsolni. Ezért mondjuk őszintén, hogy mély, egymást erősítő szerkezeti reformok nélkül további lecsúszás lesz Magyarország osztályrésze. Elfogadom, hogy a társadalom többsége szívesebben hallgat délibábos meséket, de annál nagyobb lesz a csalódás. A Fidesz csapdahelyzetbe navigálta magát. Szinte azonnali jólétet ígér, viszont ha ezt megvalósítaná, két hónap alatt újabb csődközeli helyzetet állítana elő. Ha pedig nem teszi meg, akkor hiteltelenné válik.

Ezért beszélnek egyre többet arról, hogy áldozatos munka lesz. És az is látszik, hogy a gazdasági szereplőkhöz szólva árnyaltabban fogalmaznak, és puhatolóznak az IMF-nél a nagyobb hiány iránti engedékenységgel kapcsolatban.

– Közvetíteni tudom a valutaalap magyarországi képviselőjének leghatározottabb nyilatkozatát, amely szerint nincs semmi olyan megállapodás, amely lehetővé tenné a hiánycél növelését, módosítását.

Ezek szerint Önök is tárgyalnak?

– Nem, de az IMF szakembereivel húsz éve jóban vagyok. Valahányszor hozzánk látogatnak, informálisan mindig megkérdeznek. Garantálni tudom az összes magyar választónak: nincs olyan megállapodás, mely szerint a valutaalap hajlandó lenne a hiánycél felpuhítására. A saját hírnevét kockáztatná.

Egyszer a Bajnai-kormánynak már engedett.

– Akkor államcsődközeli volt a helyzet, most nem az. Miért engedne most nagyobb költségvetési hiányt?

Ha így nem, akkor hogyan lehetne belefogni olyan reformokba, amelyek az elindításukkor több pénzt igényelnek?

– Ha például a 3200 önkormányzatból 240-260 maradna, a tizedére csökkentve az önkormányzati testületek, harmadára a hivatalok számát és létszámát, sokat spórolhatnánk. Nagy megtakarítási lehetőség van a felsőoktatási rendszerben is: 70 felsőfokú iskola helyett elég lenne 20-25, amelyeket nem kizárólag az állam, hanem jóval nagyobb mértékben a vállalati szektor finanszírozna, és emellett – megint ki merem mondani – ezeket tandíjakból kellene fenntartani.

Csakhogy a változtatásokhoz hiányzik a politikai akarat. Amely a Bokros-csomagnál, a 72 százalékos többséggel megvolt. Ma viszont az MDF – ha sikerül bekerülnie a parlamentbe – csak egyik kicsi pártja lesz a rendkívül széttagolt ellenzéknek.

– Különleges, egyedi színt fogunk képviselni. Mindenki egyre többet fog követelni a kormánytól, amelynek erre nemhogy arany-, de bádogfedezete sem lesz. Ilyen körülmények között előáll majd egy olyan fokú elégedetlenség, amelyben a figyelem a mi programunkra összpontosulhat. Egy olyan programra, amely nem délibábokkal, hanem valóságos, olykor kemény reformokkal operál.

Illúzió azt remélni, hogy akkor majd Orbán Viktor önhöz fordul: Bokros úr, segítsen.

– Nem is kívánnám ezt, a Fideszben változatlanul szitokszó a nevem. Ám ki tudja: négy év alatt pártcsírák szökkenhetnek szárba, meglévő formációk újulhatnak meg.

Vagy szűnhetnek meg. Az MDF számára a voksolás lehet a fordulópont.

– Az a kérdés, hogy az MDF képes-e olyan belső kohéziót teremteni, amelynek következtében megszűnnek a folyamatos botrányok. Ha igen, akkor politikai támogatást tud nyújtani a programomhoz, amelyet egyébként az országos választmány megszavazott kilencvenszázalékos többséggel.

És ha nem képes?

– Én azt vállaltam, hogy a végsőkig kitartok a Dávid Ibolya nevével fémjelzett MDF elnöksége, választmánya mellett, ahogy ők is kitartanak a programunk mellett. Ennek nincs alternatívája a közeli jövőben. Ezt a harcot végig kell csinálni. Ha sikerül, jó. Ha nem, arra az esetre idézném a Száll a kakukk fészkére című regény utolsó mondatát: legalább megpróbáltuk.