Közeledési stratégiák – Alakulnak az ellenzéki kerekasztalok
– Felugrok hozzád, kellene egy aláírás – mondta a telefonba Molnár Gyula Gyurcsány Ferencnek pár napja. Molnár még a múlt héten mondott le újbudai önkormányzati képviselői helyéről. Csendes aktus volt, visszhangtalan. A politikus nyáron az MSZP elnöke lett, több a dolga, ráadásul nem használt volna az imidzsének, ha mezei képviselőként jelent volna meg a nyilvánosság előtt, esetleg úgy, hogy egy helyi, túlbuzgó kormánypárti potentát próbálja felmosni vele a padlót.
Molnár a DK-val közös kompenzációs listáról jutott a kerületi közgyűlésbe, ezért a váltáshoz kellett a két párttól igazolás, hivatalos papír. A telefonban arra kérte elnöktársát, hogy közösen szignózzák a szükséges iratokat. Amúgy is beszélni kéne, mondták egymásnak, közel október 23., amit illene közösen ünnepelni. És mit kezdjenek a jelöltállítással, a koordinált indulással? Lenne téma bőven.
Megállapodtak abban, hogy nem verik nagy dobra az ügyet, egyikük sem akar majd médiavisszhangos beszélgetést, hogy a sajtó arról is értesüljön, pogácsáznak-e zárt ajtók mögött, vagy épp whiskyt isznak és pizzát esznek, ahogy azt Hiller István és Gyurcsány tette a több mint tíz évvel ezelőtti legendás beszélgetéseken, amikor a baloldal szemében még ők voltak az „öregecskedő” MSZP „nagy megújítói”.
A titoktartás valahogy mégsem jött össze: Gyurcsány sajtótájékoztatón mesélte el, hogy hétfőn telefonon beszélt Molnár Gyulával, és mindkettejüknek az a célja, hogy 2017-re közös ajánlatot készítsenek. Azt ígérte, az egyeztetés higgadt és bölcs lesz, és – mint mondta – ki szeretné ábrándítani azokat, akik a tárgyalássorozat hatalmi részleteire kíváncsiak, ugyanis arról semmit nem fognak megtudni.
Eközben a parlamentben nyílt színen zajlott a népszavazás eredményének fényezése, átfestése.
„A magyarok történelmet írtak” – ezzel a bonmot-val játszott az ellenzék idegeivel Orbán Viktor a Házban. Nagy is lett a zaj. Legkevésbé a DK-s Varju László bírta cérnával, folyton bekiabált. A miniszterelnök frissen nyírathatta a haját, ünnephez ez dukált. Vagy a kudarchoz? A népszavazás elérte a célját, mondta. Papírból olvasta a kézzel írt szöveget. A pulpitusról jól látszott, az első oldalak indulatosan teltek meg, sok volt a javítás. Aztán kitisztult minden, amikor az ellenzék és Brüsszel jól bejáratott bírálatához ért: nem lehetett látni egyetlen firkát vagy áthúzást a szövegben.
– A DK vezetője nyíltan, az MSZP pedig sunyi módon bevándorláspárti – összegzett.
Az ellenzék erre hazugsággal vádolta a migránsok ügyében alkotmánymódosításra készülő Orbánt, és a voksolás érvénytelenségére hivatkozott, hiszen a választóknak csak 40,41 százaléka szavazott érvényesen. Hol van ez az ötven százaléktól? Mire a kormánypártok azzal vágtak vissza, hogy csaknem 3,3 millió nem voks érkezett, ami több mint az uniós csatlakozásra igent mondók száma.
De vajon az ellenzék a maga javára tudja-e fordítani a népszavazás eredménytelenségét?
Már a referendum utáni első napon kiderült: a megosztott kormányellenes pártok azt a taktikát követik, hogy siettetik szervezeteik közeledését. A gyurcsányisták haragszanak a Liberálisokra, őket kihagynák az egyeztetésekből a népszavazási kampányban tanúsított politikájuk miatt. (Fodor Gáborék ugyanis az igen mellett kampányoltak, ami a DK szerint akár a referendum érvényességéhez is vezethetett volna.) Ám az MSZP és a DK is bevonná a tárgyalásba a többi kis pártot. Idővel.
De a Párbeszéd Magyarországért nem a nagyok által megszabott időpontban akar tárgyalni. Szabó Tímea társelnök bejelentette: pártja október 24-én megkezdené az ellenzéki egyeztetéseket az előválasztásról. Emellett lapunk nyomdába kerülésekor hozzák nyilvánosságra 11 pontos programjukat, amelyben egyebek mellett az alapjövedelem és a négynapos munkahét ötletével jönnek elő.
Kis párt a PM, politikusaikat gyakran összekeverik más pártokéival, így ők Mindenki számít! szlogennel imidzskampányba is kezdenek, plakátolnak, próbálnak ismertebbé válni, jobb pozícióból tárgyalni.
Az előválasztás PM-es gondolata csak az Együttnek tetszik. A Liberálisok mellett a szocialisták és a DK-sok is húzzák miatta a szájukat. Gyurcsányék inkább abban hisznek: egy ellenzéki miniszterelnök-jelölt többet segítene támogatottságuk növelésében, mint egy homályos elővoksolás. A szocialisták pedig azért legyintenek az ötletre, mert a jelenlegi állás mellett szerintük nekik járna a jelölthelyek többsége. Erről már néhány helyen egyezkednek is a DK-val. Az Együtt és a PM képviselői felháborodva mesélik, azt hallják, az MSZP és a DK a fővárosban már megegyezett abban, melyik körzetben ki indít jelöltet 2018-ban. Utánajártunk a pletykának, és lapunknak az érintettek sem tagadták a híresztelést, de kicsit árnyalták a képet: „Miért indítsunk mást azokon a helyeken, ahol már legutóbb sikeresek voltunk?”
Ezt a kis pártok nem hagyják annyiban.
– Ha kész tények elé állítanak minket, lelkiismeret-furdalás nélkül elindulunk a DK–MSZP jelöltjével szemben – mondja az Együtt politikusa.
Akkor pedig lenne káosz: a Fidesszel szemben a Jobbik mellett több ellenzéki párt is beszállna a harcba (az LMP, az Együtt, plusz a szocialisták és a DK-sok közös aspiránsa), nem beszélve a fantomszervezetektől, az „örökös” parlamenten kívüli pártokról, akikből akadt bőven a legutóbbi voksoláson. Orbán meg boldogan dörzsölhetné a markát, a fideszes jelölt lehetne a befutó.
De nem csak emiatt nagy a zavar.
A kisebb pártok azt sem értik, Molnár Gyula miért dobta be azt az ötletet, hogy közös ellenzéki államfőjelöltre lenne szükség. Cselt szimatolnak a bejelentés mögött:
– Melyik közéleti személyiség vállalna egy eleve vesztes szerepet? A Fidesznek nagy a többsége a parlamentben, biztos a bukás – mondják.
Ám a szocialisták úgy gondolkodnak, ha találnak egy alkalmas jelöltet, akkor az áprilisi államfőválasztásig kampányolhatnak vele, országjárást szervezhetnek és reklámozhatnák az ellenzék programját. Ha ebben a kicsik nem akarnak részt venni, ők akkor is lépni fognak, állítják.
Tervezett egyeztetésekből, megvitatandó témákból tehát van bőven. De vannak, akik arra figyelmeztetnek, könnyen megismétlődhet a múlt:
– 2013-ban is azzal voltunk elfoglalva, hogy tárgyaljunk a programjainkról. A média kiemelten foglalkozott velünk, de a választók számára az jött le, hogy ezek már megint veszekednek, nem tudnak megállapodni – magyarázza egy szocialista elnökségi tag. – Először erősödnünk kellene: külön-külön. Saját üzenetekkel, programmal.
Ám az ellenzéki pártok mintha nem ezt az utat választanák, egyszerre akarnak tárgyalni és erősödni.
Még az idén kiderül, így megy-e.
A kétkedő „kicsik”
– A miniszterelnök- vagy a főpolgármester-jelölt kiválasztására jó taktika az előválasztás, de 106 egyéni választókörzetben megrendezni öngyilkosság lenne – mondja Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke. Emlékeztet rá: 2014-ben ő javasolta, hogy Budapest főpolgármester-jelöltjéről előválasztással döntsenek. Szerinte most óvatosnak kell lenni, hiszen olyan helyi jelöltek is jelentkezhetnek az előválasztási folyamatba, akik nem igazán alkalmasak a feladatra, könnyen lejárathatják az ellenzéket. Úgy véli, a demokrata ellenzéki pártokkal együtt kell működni, de a Jobbikkal nem szabad. Azt mondja, pártja képviselője ott lesz az október 24-i egyeztetésen.– Teljes a bizalmi válság: romokban az oktatás, nincs válasz a bérválságra, egekben a korrupció. Orbánék erről akarták elterelni a figyelmet a népszavazással – mondja Szél Bernadett, az LMP társelnöke.
– A 11 ezer külföldön dolgozónak csak három százaléka ment el voksolni. Az ellenzéki pártok számára fontos lenne, hogy az ő szavazati joguk levél útján biztosítva legyen. Erről kezdeményezünk további tárgyalásokat az ellenzékkel is – mondja Hadházy Ákos, a másik társelnök, aki a honosított magyarok regisztrációját is rendbe tenné, hiszen sokan már meghaltak, de még benne vannak a választási rendszerben.
Az LMP nem vesz részt az előválasztásban. Szerintük akkor lehet elküldeni a kormányt, ha az ellenzéki pártok a 2018 utáni teljes változás garanciáiról beszélnek és nem a helyeket osztják el egymás között.
