Köszönés helyett is pénzt kért

– Még a biztonságiak is hogy ki vannak nyalva – állapítja meg a másodrendű Lados István.

Mögöttünk áll a sorban, a bíróságra próbálunk bejutni, ő vádlottként, mi nézőként. Nagy a tolongás, az izgalom, és komolyak az óvintézkedések: átvilágító kapu, fémdetektor, még a táskánkba is belenéznek az őrök.
– Pedig állítólag nem is jön a Gyurcsány, betegállományt jelentetett az utolsó pillanatban – veti vissza a lelkesedést egy idős férfi.

A mellette álló leinti:
– Nem olyan az, nem bújik el.

Fodor Endre bíró már a helyén.
– A bilincset tessék levenni – adja ki az utasítást, amint az elsőrendűt, Zuschlagot a terembe vezetik.

Aki szokásához híven öltönyben, nyakkendőben, borotváltan érkezik. De ma nem ő a főceleb, csupán néhány fotó és pár snitt jár neki.
– A tárgyalás menetét nem zavarjuk, a pityegő-zenélő szerkezeteket kapcsoljuk ki – ad ukázt a bíró a sajtóhadnak. – Az élő közvetítés továbbra is tilos. A biztonsági őrt pedig kérem, szólítsa be a tanút.

Jánosi György lép a terembe.
– Konfliktussal indult a miniszterségem – kezdi a Medgyessy-kormány első sportminisztere. – Az akkori ifjúsági munkacsoport és a baloldali ifjúsági szervezetek vezetői nem akarták elfogadni, hogy Mesterházy Attilát jelöltem politikai államtitkárnak.

Így aztán kompromisszum született. Az Arató–Újhelyi–Zuschlag-csoport rábólintott Mesterházyra, cserébe ők javasolhattak ifjúsági ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkárt. Így került pozícióba Ocsovai Tamás, aki utóbb „bemártotta” Gyurcsány Ferencet, amikor azt vallotta: miniszteri utasításra döntöttek az alapítványoknak és pályázatoknak odaítélt támogatásokról.
De ne szaladjunk előre. Jánosi és Mesterházy „munkaszervezési okból” felosztotta a feladatokat: a miniszter kizárólag a sporttal, az államtitkár csak az ifjúsági ügyekkel foglalkozott. Ocsovai jelentős mozgásteret kapott: ötmillió forintig szabadon dönthetett az egyedi támogatásokról.

– Formális volt a szerepem, mind jóváhagytam. Több ezer pályázatról volt szó, nem életszerű, hogy a miniszter ezeket átnézze.

Némileg árnyaltabban

Zuschlagot és társait nem villanyozzák föl a hallottak, unatkoznak, néhányan hunynak pár percet. Pedig mielőtt alfába süllyednének, megtudhatják: harcos érdekérvényesítés zajlott a minisztériumban.

– Lobbizott mindenki, oldaltól függetlenül. Debrecen és Hódmezővásárhely fideszes, Szombathely és Sopron szocialista polgármestere egyaránt.

Jánosit leülteti a bíró, oldalra, a fal mellé, majd a nyomozati jegyzőkönyvet olvassa föl.

Zuschlag ásít, ám pezsdül a nép.

Úgy hírlik, Gyurcsány áll az ajtó előtt. Fotósok, operatőrök rohannak elé. Készülődik a bevonulás.
– Jöhet a tanú.

És jön.
– Jó napot kívánok, igazolványt kérnék öntől – köszönti a bíró.
– Kinek adjam? – tanácstalankodik Gyurcsány.
– Nekem. Foglalkozásához mit írhatunk be jelenleg?
– Országgyűlési képviselő.

Gyurcsány indításként vázolja a korabeli sportminisztérium vezetését, majd a bíró a jegyzőkönyv számára foglalja össze a politikus által elmondottakat.
– Az ISM-ben... – kezdené Fodor Endre.
– GYISM – javítja ki Gyurcsány.

Aztán azt vallja, megpróbálta eltávolítani Ocsovait.
– Helyettes államtitkár úr szakmai előéletét, tapasztalatait csak mérsékelten találtam kielégítőnek ezen felelősség teljes körű vitelére. Nem is nagyon titkoltam, arra számítottam, hogy megbízását a pályáztatás után visszavonjuk. De rajta kívül nem volt más jelentkező.
– Magyarul: nem tartotta alkalmasnak?
– Ennél némileg árnyaltabban fogalmaztam, bíró úr. Azt mondtam, nem minden tekintetben találtam megfelelőnek az alkalmasságát.
– Mérsékelten találta kielégítőnek.
– Pontosan.

Ez kerül hát a jegyzőkönyvbe.

Zuschlag magához tért, feszülten figyel, előredől, forgolódik. Közben ismét gond támad a jegyzőkönyvi diktálással.
– Kicsit ingatta a fejét a kifejezésnél, hogy általános jelleggel – biccent Gyurcsányra a bíró.
– Nem érdekes, mehetünk tovább.

Az egyedi támogatási kérelmek kerülnek elő. Kiderül: Gyurcsány utasításba adta, hogy a minisztériumi kollégái nem tarthatnak kapcsolatot országgyűlési képviselőkkel.

– Hogyan sikerült tudatosítani az új felállást?
– Rábeszéléssel meg utasítással. Ha megtiltom a kollégáimnak, hogy közvetlen kapcsolatot tartsanak, akkor nem tudnak kapcsolatot tartani – magyaráz a volt sportminiszter.

A bíró pedig jegyzőkönyvez:
– Új bekezdés. A képviselőkkel való kapcsolattartást rábeszéléssel, a kollégái felé utasítással... korlátozta, tiltotta?
– Szabályoztam.
– ...szabályozta.

Záporoznak tovább a kérdések.
– Amennyiben volt olyan civilszervezet, amely a baloldali ifjúsági szervezet holdudvarába tartozott, és ezzel kapcsolatban támogatást kértek öntől, az összefüggés az ön számára nem volt ismert?
– Bíró úr, ha valaki azt mondja nekem a Parlament folyosóján, hogy támogassuk a kecskeméti nyugdíjasklubot, ezt minden bizonnyal valakinek el fogom mondani. De egy miniszternek nyilvánvalóan nincs szándéka feltérképezni a kecskeméti nyugdíjasklub személyi, szakmai, politikai hátterét. Nonszensz lenne, ha ezzel foglalkoznék.

A bíró nem hagyja magát.
– Zuschlag János vagy rá tekintettel más megkereste-e önt civilszervezetek pályázatainak, egyedi támogatási kérelmeinek érdekében?
– Sok százan – köztük Zuschlag János is – egészen biztos, hogy folyamatosan érveltek a támogatások mellett.
– Úgy értsem, volt ilyen, de konkrétan nem emlékszik?
– Bizony, ez tizenkettő egy tucat. Nagyon hétköznapi tevékenységre kérdez rá. Mint az, hogy szoktam-e levelet diktálni a titkárnőmnek. Naponta. Hogy olvasom-e az előterjesztéseket. Naponta.

A bíró bírja a strapát.
– Arra lettem volna kíváncsi: Zuschlag Jánosra emlékszik-e?
– Zuschlag János olyan vehemenciával és rámenősen képviselte az ügyeket, hogy is mondjam, ahol a kevesebb talán több lenne – emlékezik vissza Gyurcsány. – De ilyen vérmérsékletű képviselő van még vagy harminc a magyar parlamentben. Láttunk egy rendkívül aktív képviselőt, aki aktívabb volt, mint szerettük volna, mert túl sok időnk és energiánk ment el rá. De ezt nem vethetem az ő szemére.

Zuschlag kacag, izeg-mozog, szomszédjának csacsog.

Nem emlékszem

– A lobbizás a képviselő feladata... – diktálja a bíró.

Illetve diktálná.
– Tudatosan nem használtam a lobbizás szót, bíró úr, mert a magyar köznyelvben, különösen az elmúlt évek után, nem megengedhető befolyásolási kísérletként értelmeződik. Mondjuk úgy: választóinak képviselete.
– ...vessző, megjegyzem, a lobbizásnak pejoratív értelme van, vessző, mint ha meg nem engedett módszert jelentene – egészít ki Fodor Endre.

Aztán azt firtatja, Gyurcsány emlékszik-e egy pályázati pénzekről szóló hármas megbeszélésre Arató Gergelylyel és Zuschlag Jánossal.
– Nem emlékszem, de nem kizárt, hogy volt ilyen. Bíró úr, újra mondom önnek: a volt képviselő úr sokakkal együtt tucatnyi alkalommal, tucatnyi helyen, időnként köszönés helyett is állandóan támogatást kért saját területének.
Végezetül Gyurcsányt is oldalsó székre tessékeli a bíró. Ő a nyomozati jegyzőkönyv felolvasása alatt végig dobol a lábával.
Menne már.

– Útiköltség igénye, gondolom, nincs, és igazolásra sincs szüksége. Köszönjük a megjelenését, eltávozhat – zárja a napot Fodor bíró.