Könyvjelző

Még április közepén Szabó Tibor Benjámin, az Új Könyvpiac felelős szerkesztője a HVG.hu-n intézett nyílt levelet L. Simon Lászlóhoz, a parlament kulturális bizottságának akkori elnökéhez, hogy a kormány törvényekkel segítse az összeomlás szélére jutott könyvpiacot. Azt is írta: „Számos kiadó az utolsókat rúgja, mert a nagy kereskedőházak egyike, az Alexandra-csoport a kiadóknak tízmilliókkal tartozik, és a cégcsoportot irányító vagyonkezelő hónapok óta nem fizet nekik.”

L. Simon abszurdnak tartotta a felvetést, hogy az állam felvásárolja az Alexandrát, vagy létrehozzon saját könyvterjesztő vállalatot és állami könyvesboltokat. „Akik ezeket felvetették, korábban teljesen felháborodtak a tankönyvkiadás államosításán. Most akkor legyen szabad piac, vagy ne legyen?” – tette föl a kérdést válaszul L. Simon László a Magyar Nemzetben.

Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója leszögezte a 168 Órának: a tankönyvkiadás tavalyi államosításával a magyar könyvpiacot brutális veszteség érte. Mivel 16 milliárd forint került ki erről a piacról, a könyvforgalmazás egyik alappillére is odaveszett. Az állami beavatkozás több mint félszáz tankönyvkiadót és majdnem száz könyvkereskedőt, akkreditált könyvesboltot hozott csődhelyzetbe.

– Az úgynevezett szabad forgalmazású piacon viszont tavaly megállt a visszaesés. 2014-ben a hivatalos infláció feletti 3 százalékos forgalomnövekedés volt. Az emberek a múlt évben többet mertek, tudtak költeni könyvekre – folytatja Zentai Péter László.

Kocsis András, a Kossuth Kiadói Csoport vezetője óvatos a növekedési adatokkal.

– A zuhanás megállt, de az emelkedés a hibahatáron belüli. A kiadók adatszolgáltatásának pontosságát nem tudjuk kontrollálni – teszi hozzá.

Nyugat-Európával ellentétben Magyarországon az utóbbi időkben „unortodox” módon kereskedők vásárolták fel a kiadókat. Kocsis András szerint ez nem feltétlenül jelent minőségromlást. S bár igaz, hogy a legtöbb kiadó elmozdult a lektűr felé, még mindig magas a kiadott szépirodalmi művek aránya. A Kossuth Kiadónál például a krimik és a fikciós könyvek fogynak leginkább. Fő profiljuk az ismeretterjesztés, s ez a műfaj még mindig tartja magát.

Miért fogynak jobban a könyvek?

Kocsis András szerint a kiadók kényszerből hihetetlen leárazásba kezdtek. Másfelől a könyvszakma egésze is csökkentette árait. A drága kiadványok, albumok forgalma jelentősen visszaesett.

– A napi őrületből való menekülés miatt is több könyvet vesznek az emberek. És inkább a nők, mint a férfiak – említi Kocsis.
A Libri Könyvkiadót a 2008 óta tartó piaci pangás kevésbé érintette. A 2011 augusztusában, a Nyitott Könyvműhely Kiadóból alakult cég az utóbbi két évben több mint duplájára növelte forgalmát, újabb kiadót alapított (Kolibri Gyermekkönyvkiadó) és megvásárolta a Helikon és a Park Kiadót.

– Én is érzékelem a piac mérsékelt fellendülését – mondja Sárközy Bence, a Libri igazgatója. Úgy véli, az év különböző időszakaiban más és más könyvet vesznek az emberek: a karácsonyi piac az ajándékvásárlásé, ilyenkor még a drága, 5-6 ezer forintos kötetek és albumok is keresettek. Ifjúsági irodalmat húsvéttól a gyermeknap környékéig és karácsonykor vásárolunk. Az Ünnepi Könyvhét a szépirodalmi könyvek, a nyár a strandkötetek, a lektűrök időszaka.

– Ha egy, a könyvhétre megjelentetett szépirodalmi kötet nem éri meg az őszt, lanyhul iránta a figyelem, kevés esélye van a karácsonyi versenyben – teszi hozzá Sárközy.

Néhány író, a „magvetős” Grecsó Krisztián, Závada Pál, vagy a „libris” Simon Márton költő hamar a sikerlistákon találta magát, de sokan nincsenek ilyen kedvező helyzetben.

A tavalyi pár százalékos forgalomnövekedés egy kis kiadó számára érzékelhetetlen.

– Változások szükségesek a könyvpiacon – jelenti ki Babucs Éva, a Geopen Kiadó ügyvezetője. A 300-400 milliós forgalmú, évi 30-40 könyvet megjelentető cég egyike azon kisebb vállalkozásoknak, amelyek egyre nehezebben viselik a piac torzulásait.

– Budapesten másfélszer akkora a könyvesboltok alapterülete, mint a bécsi üzleteké. A kereskedők hatalmas üzlethelyiségeket bérelnek, a könyveket bizományba veszik át, de így kis kockázatot vállalnak – mondja Babucs Éva. Ugyanakkor a túltermelés és a felemás fejlesztések miatt a könyvpiacot a tőkehiány mellett az állandó körbetartozások jellemzik. Mára azok az olvasók is elszegényedtek, akik korábban rendszeres könyvvásárlók voltak.

A nagy könyvkiadó és -árusító hálózatok (Libri, Alexandra) amúgy mintegy ötven százalékos árréssel dolgoznak, vagyis a kiadók jó esetben csak a könyv árának felét kapják vissza a boltoktól. Ebből kell kifizetniük a szerzőt, a nyomdát, a jogdíjakat, a működési költségeket. Más téren is feltűnő az aránytalanság.

– A könyváruházakban mindig az adott kereskedőcég kiadóinak a könyvei kerülnek a fő helyekre. A jó helyért egy független kiadónak busás marketingpénzt kell fizetnie, ám erre sokan képtelenek. Háromezer példány alatt ráadásul nem lehet egy könyvet nyereségesen kiadni. A kisebb példányszámban fogyó kötetek, például a szépirodalmi művek csak pályázatokon nyert támogatás révén rentábilisak – magyarázza Babucs Éva.

A Geopen – mivel főként külföldi szépirodalmat ad ki – az uniótól és egyéb nemzeti kulturális intézményektől kap pályázat útján fordítási támogatást. Ha nincs egy húzós könyve, meghal a kiadó. A Geopen „szerencsés”, ők adják ki a Nobel-díj-várományos Murakami Haruki sikerkönyveit, amelyek 5-10 ezer példányban fogynak.

A Libri multikulturális zenés színházi estekkel (a Margó Fesztiválon való részvétellel, zenés irodalmi revüvel az Átriumban, szépirodalmi gálával a Katona József Színházban) próbálja megkedveltetni, menedzselni szépíróit.

– A kiadóknak egymással és a mindenkori kormányzattal együttműködve, közösen kellene népszerűsítenie az olvasást. A jó minőségű magyar irodalmat nem csupán pályázati támogatással kellene segíteni – vélekedik Sárközy Bence. Szerinte a magyar ismeretterjesztő és szépirodalmat vonzóvá kellene tenni, hogy divat legyen az olvasás. A kortárs tánc- és színházi előadások vagy igényes koncert látogatása például ma már trendi is egy fizetőképes, fiatal rétegnek.