Könyv / Futás közben / Ajánló
Mikor kell/lehet első regényünket megírni? A megírástól számítva hány év múlva lehet/szabad közzétenni? Bíró Yvette első szépirodalmi műve veti föl ezeket a kérdéseket. A Futó című regényének szövege két nagyobb részletben szakadt ki a szerzőből. A fundamentum majdnem harminc éve keletkezett, és egy jól eltett papírdobozban várta a feltámadását, ami a horatiusi kilenc évnél jóval tovább tartott. Mindnyájunk szerencséje, hogy a kézirat nem vált az idő martalékává.
Kétféle olvasója, olvasata létezik a kötetnek. Akik járatosak a nemzetközi hírű filmtudós életrajzában, ismerik hazai kálváriáinak krónikáját, azok a hatvanas-hetvenes évek eseményrajzára bólinthatnak rá: igen, így történt. Akik nem tudnak ideológiai konferenciáról, társadalomtudósok, főszerkesztők leváltásáról, majd elüldözéséről, azok sem maradnak hoppon. Ez a látszólag szertelenül csapongó, mégis professzionista regény már az első oldalain bevon hősének kalandos életútjába.
Bíró Yvette-et sokan kedvelik. Bíró Yvette-et sokan olvassák. Remélhetőleg majd ezt a regényét is, de főképp tanulmányait, esszéit. Nincs olyan média szakos diák, aki ne találkozott volna legalább a nevével a kötelező olvasmányok jegyzékén. Bíró Yvette pimaszul jól ír. Nemcsak emberi habitusában van valami eredendően provokáló – bizony erre nagy szüksége volt a mindenkori túléléshez. Minden írása kisebb botrány – azt kérdezi, kutatja, sugallja, miként lehetséges másként élni, konvenciók nélkül gondolkodni, írni. Regénye – az első, de talán nem az utolsó – „futás közben” született. Bejárta a világot, három kontinensen tanított, írt, filmeseknek segédkezett. A Futó arra példa, hogyan kell és lehet túlélni a két P, a pisztoly és a pénz diktatúráit. Hát így, ilyen remek prózával.
(Bíró Yvette: Futó. Magvető, 2011)
