Költségvetési káosz

- Igazi hungarikum, ahogy a mostani költségvetés készül. Ön hallott már olyat, hogy egy törvényhozás költségvetési bizottsága amikor a büdzsé tervezetét kellene tárgyalnia – figyelemelterelésként –, inkább a jegybankelnököt ekézi, amire nincs is hatásköre? Az jutott eszembe: be kellene vezetni a „hülyének nézési együtthatót”. Ez most olyan magas, hogy talán már a Fidesz törzsközönségének is sok.

– A Fidesz törzsközönségét különösebben nem érdeklik a tények, viszonya a kormányhoz a hitre épül. Egyébként az igazi világtörténeti kuriózum az, hogy a kormány olyan költségvetési előterjesztést kapott augusztusban, amelyben nem voltak számok. Csak szöveg, csak elképzelés valamiről, amit az Állami Számvevőszék nem tudott másképpen minősíteni, mint hogy sem tartalmilag, sem formailag nem felel meg a költségvetéssel szemben támasztott követelményeknek.

- Később azért számok is megjelentek a tervezetben, igaz, kaotikusnak bizonyultak.

– Tény, hogy más anyagot kapott elbírálásra a Költségvetési Tanács, mint amit a parlamenthez benyújtottak. Az ÁSZ, amely szeptember elején vizsgálódott a Nemzetgazdasági Minisztériumban, jelezte: az általa felvett jegyzőkönyvekben szereplő adatok nem egyeznek azokkal a számokkal, amelyeket a benyújtott költségvetés tartalmaz. Ez a büdzsétervezet lenyomata a készítését feltételezhetően jellemző kaotikus állapotoknak. Az egyik legnagyobb baj, hogy nem áttekinthető. Nem lehet belőle megítélni, hogy az előirányzott pénzügyi keret hogyan viszonyul az idei támogatás nagyságához. Hiányoznak a szokásos összefoglaló táblázatok is, így nem látni, hogy az adófizetők pénzét milyen arányban fordítják például oktatásra, egészségügyre, államigazgatásra vagy éppen sportra. Nem tudni, hogy az államháztartásban mekkora a folyó- és a tőkejellegű kiadások hányada, és ezek hogy viszonyulnak a korábbiakhoz.

- Ennek mi lehet az oka? Slendriánság, vagy ebben is a „hülyének nézési együttható” működik: ne is legyen követhető, ami történik?

– Szerintem egyszerre van szó mindkettőről. Meg arról is, hogy hiányos a szakértői gárda, hiszen kiváló szakemberek távoztak a Pénzügyminisztérium feloszlatása után. A kapkodva összedobott törvénytervezetben a kétharmad gőgje is benne van: mi ezt is megengedhetjük magunknak, a parlament beintésre úgyis bármit megszavaz. Ahogy Zorán énekelte: langyos a sör, ha nekünk így is jó.

- A jelenlegi költségvetés mintha nem igazodna a Széll Kálmán tervhez. Széll Kálmán ad acta?

– Igen zavaros a benyújtott költségvetés és a Széll Kálmán terv viszonya. A tervben 2012-re még 550 milliárd forintos megtakarításról volt szó, Matolcsy György 750 milliárdról, majd 1000 és 1300 milliárd forintos csomagról beszélt. Amikor újságírók rákérdeztek, hogy mit jelent ez a számkavalkád, a minisztérium azt felelte, hogy a 750 milliárd az plusz, többletstabilizáció, tehát a kettőből jön ki 1300 milliárd. Csakhogy ez nem igaz. Valaki vagy félre akar minket vezetni, vagy nem tudja, hogy mit beszél. A Széll Kálmán terv egy része ugyanis nem teljesül, az előirányzatok egy másik részét viszont a kormány beépítette a költségvetésbe. A terv 550 milliárdjából 2012-ben nagyjából 300-at tudnak végrehajtani, a kieső pénz pótlására pedig új adókat kellett kitalálni, illetve a meglévőket emelni.

- Tehát lehet, hogy az eredetileg tervezett költségvetési kiigazítás végül megvalósul, csak nem úgy, nem azokból a forrásokból, nem azon az áron.

– Igen, és szerintem ez a legnagyobb baj. Lehetséges, hogy roppant erőfeszítésekkel ki lehet majd mutatni a 2,5 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt. Talán sikerül az államadósság rátáját is csökkenteni egy százalékponttal, de ezt olyan áron valósítja meg a kabinet, amely – párosulva a végtörlesztés káros hatásával is – roncsolja a növekedés alapjait, hosszú távon árt a gazdaságnak. Ezért nem számítok arra, hogy a hitelminősítők – elismerésül – feloldják majd a befektetésre már nem ajánlott, bóvli kategória fölötti besorolásunkat. Sajnos az is reális esély, hogy leértékelnek bennünket. Úgy találhatják, hogy az alkalmazott eszközök – amellett, hogy rontják az ország versenyképességét – nem garantálják a fenntartható deficit- és adósságráta-csökkentő pályát. Előfordulhat, hogy jövőre növekedés helyett visszaesés lesz. A külső kereslet – ami idén még húzóerő volt – lanyhul, a kormány hitelessége erősen meggyengült. A befektetők pedig kerülik azt az országot, ahol bármi megtörténhet, így „megszorítások nélkül” is belekerülhetünk egy lefelé mutató, negatív spirálba.

- Arról mit gondol, hogy miközben a napokban ismét 300 forint fölé kúszott az euró árfolyama, a költségvetés 268 forintos euróval számol. Reális ez?

– Nem. Rosszabb lesz az átlagárfolyam, de az, hogy 268 forinttal kalkulálnak, lehetővé teszi, hogy a várhatónál alacsonyabb kamatszolgálatot mutassanak ki. A devizaadósságot ugyanis forintban kell nyilvántartani, és ha olcsóbb euróval számolnak, kevesebbnek látszik az adósság is, meg a kamata is.

- Lehet, csakhogy az ilyen számítás meghamisítja az egészet.

– Ezt hívják a szaknyelvben magas megvalósíthatósági kockázatnak. A reálisnál erősebb árfolyam másik következménye, hogy alátervezetté teszi az inflációt. A költségvetésben 4,2 százalékkal számolnak, az MNB a napokban 4,9 százalékot prognosztizált. Az alátervezett infláció a költségvetés rejtett tartaléka, hiszen a kiadásokat az alacsonyabb értékhez szabják, miközben a bevételek már a magasabb rátának megfelelően érkeznek. Ezzel már az előző Fidesz-kormány is trükközött.

- Amióta csak pénz van a világon, az állam szerette elinflálni, elértékteleníteni az adósságait, és velük polgárainak a megtakarítását. Talán már a fáraók is ezt csinálták. Ez lesz a Fidesz menekülési útvonala is?

– Van ilyen feltételezés. Ennek része lenne az árfolyam gyengítése is. Az ugyanis kedvez az exportnak, amely stimulálhatja a növekedést, miközben az importot drágítva előnyösebb helyzetbe hozza a drágán termelő hazai vállalkozásokat. Ráadásul az inflációra, a szegények adójára azt lehet mondani: ez nem megszorítás, nem irányul egyetlen társadalmi csoport ellen sem.

- Olvastam egy tanulmányát, amelyben szerepel a költségvetés készítésének egy egzotikus epizódja. A számok eleve nem lehetnek jók, mert a KSH szeptember 30-án publikálta a visszamenőlegesen módosított GDP-adatokat, de az épp aznap benyújtott költségvetés ezt nem vette figyelembe. Azonnal újra kellett volna számolni az egészet?

– Nem, de be kellett volna vallani, hogy a régi adatokkal dolgoztak. Nem ezt tették, hanem egyszerűen beírták az új számokat, miközben igazából a régiek alapján, a reálisnál 2011-re és 2012-re nagyjából 500 milliárd forinttal magasabb bruttó hazai termék elosztásával számoltak. Az egyik táblázatban viszont elfelejtették kijavítani az adatot, így fekete-fehéren kiderül a turpisság.

- Mindezek fényében különösen érdekes, hogy a parlament törvénybe iktatta: a Bajnai-kormány költségvetésében hamis adatok szerepeltek. Miközben a mostani büdzsében recsegnek-ropognak a számok.

– Szándékos torzításként értelmezik, hogy a tényszámok Bajnaiék költségvetésében eltértek a tervezettektől. Ezt a világon sehol sem tekintenék hamisításnak.

- Most viszont annyira nem igaz az egész, hogy már a terv is eltér önmagától.

– A költségvetés vitájában nyilván lesznek módosító indítványok, a legkirívóbb hibák javítására van még mód. De a kérdés nem az, hogy a kétharmad elfogadja-e az átláthatatlan, kérdéses adatokat tartalmazó költségvetést, hanem hogy mit szólnak hozzá a hitelminősítők.