Kiskirályok és nagyurak

- Miután a nyár derekán elfogadták a Tavares-jelentést, Gabriele Zimmer EP-képviselő azt mondta a 168 Órának: egy hónapot kap Orbán Viktor kormánya, hogy korrigálja a jelentésben foglalt kifogásokat. Orbánékban még csak készség sem mutatkozott erre. Vajon az E- ezért zárhatta el az uniós pénzcsapokat Magyarország előtt?

– Korábban túlzottdeficit-eljárás folyt ellenünk. Most tizenöt operatív programunkból tizenháromban szabálytalanságot találtak. Véletlenül így jött ki.

- De szinte látszatindokokkal dobták vissza a benyújtott magyar programokat. Például: egyes pályázatok kivitelezői nem regisztrálták magukat a Magyar Mérnöki Kamaránál. Szerintem Brüsszel megelégelte az orbáni „szabadságharcot”.

– Nem hinném, hogy az E- így akarna nyomást gyakorolni Magyarországra. Tudják jól: az efféle szankció visszaüthet. A lakosság nagy részét unióellenes közösséggé kovácsolhatja, mondván, diszkriminálnak minket.

- Eddig is ezt sulykolta a kormánykommunikáció. Csakhogy ha most nem lép a kormány, nincs pénz. Bírósághoz sem érdemes fordulni, a pereskedés évekig tarthat, s addig is zárva a pénzcsapok.

– Igaza van, nincs más választása Orbánnak: lépnie kell, Magyarországnak szüksége van a pályázati pénzekre. Az unió követelése pedig teljesen érthető: mindig is fontos volt az EU-nak a pályázatok nyitottsága, és az, hogy valódi verseny legyen a résztvevők között. A mi esetünkben ez már csak azért is kényes kérdés, mert többet kapunk az EU-tól, mint amennyit befizetünk. Jogos elvárás tehát a nettó befizető országoktól, hogy az ő cégeik is profitálhassanak ezekből a pályázatokból. Érthetően szívükre veszik, ha szabadságharcot folytatnak ellenük – az ő pénzükből.

- A kormány nemrég bejelentette: átalakítják a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget. Lázár János vezeti majd azt is. Belegondolva a
Lázár-féle trafikügyletekbe: valahogy nem azt képzelem, hogy átláthatóbb lesz az uniós pénzek magyarországi útja.

– Az NFÜ átalakítása önmagában semmire sem elég. Igazából nem is értem, miért éppen most kerítettek erre sort. Ijesztőnek tartom Lázár János „bemutatkozó” mondatát: mostantól Budapest érdekeit képviseljük Brüsszelben, és nem fordítva. Nos, ez mindig is így működött. De ha arra gondolt, hogy nem akarják figyelembe venni a brüsszeli előírásokat, az nagyon rossz jel.

- Magyarországon ma szinte csak uniós forrásokból valósulnak meg beruházások. Milyen következményekkel járhat, ha Lázár tényleg „arra gondolt”, és Brüsszel nem nyitja meg a pénzcsapokat?

– Még a jelenleginél is alacsonyabb lehet a beruházási ráta. Büntetést is kiszabhatnak az országra. Költségvetési deficit is keletkezhet így: a pályázati pénzeket a költségvetésből előlegezi meg a kormány, és utólag pótolja uniós forrásból a kiadásokat. Ha nincs miből pótolni, előbb-utóbb nem lesz tartható a hiánycél. Akár munkahelyteremtő lehetőségektől is eleshet az ország.

- Közbevetőleg: gazdaságélénkítő beruházások helyett inkább főterek és díszburkolatok felújítására használták volna az uniós pénzeket.

– Pedig a jelenlegi gazdasági helyzetben a növekedés beindítása lehet az egyetlen legitim cél, amelyre az uniós pénzeket fordítják. De a két rossz közül a rosszabb, ha még díszburkolat felújítására sincs forrás. Annak is van minimális munkahelyteremtő és keresletélénkítő hatása. A turizmust is fellendítheti valamennyire.

- Brüsszel voltaképpen a kampánystartnál zárta el a pénzcsapot. Ez nem jött jókor a kormánynak. A választásra tervezett osztogatás tartalékai kerülhetnek így veszélybe.

– A kormányok általában olyan helyzetben vannak, hogy bármikor elérhetnek újabb pénzforrásokat a magasabb deficit révén. Nézze meg Görögországot: a GDP 160 százalékáig eladósodtak, a költségvetési hiányuk pedig meghaladta a tíz százalékot. Ha egy kormány költekezni akar, megtalálja a módját. Egyetértek önnel: lehet, hogy a magyar kormány is erre készül. Más kérdés, hogy a költségvetési hiánycélt viszont mindenáron tartani akarja – akár a gazdasági növekedés blokkolásával is. Érdekes időszak elé nézünk: hamarosan kiderül, melyik cél fontosabb az Orbán-kormánynak.

- Kampányfogás lenne a végtörlesztés is az IMF-nek?

– Igen. Reálgazdasági hatása ugyanis aligha lehet. A jobboldali szavazók multi- és külföldellenességére játszik Orbán, az ő körükben népszerű is ez a lépés. A miniszterelnök elmondhatja: kikerültünk a gyámság alól, már senki sem köti meg a kezünket a gazdaságpolitikában. Persze eddig sem volt ez másképp.

- De ha a kormány „megszabadul a külföldi béklyóktól”, ugyanakkor a gazdaság ettől sem teljesít jobban – márpedig nem fog –, visszaüthet a külföldellenes politika.

– Hosszú távon talán igen. Ám jövő tavaszig, ameddig a kormány figyelme tart, nem lesz itt társadalmi megvilágosodás. A magyaroknak súlyos önképzavaruk van. Például elhiszik, hogy eleve sikerre ítélt nemzet a miénk, holott a magyar vállalatok versenyképessége nem indokolja az elégedettséget. Sokan azt is elhiszik, semmit sem kell tenniük, nem kell szorgalmasan dolgozniuk, tanulniuk, attól úgysem változik semmi, hiszen minden bajunkról úgyis a külföld tehet.

- Vagyis: társadalmi konszolidáció nélkül nincs esély a gazdaság konszolidációjára?

– Pontosan erről van szó. Már az elmúlt két évtizedben is olajozottan működött a kormányzati áltatás. Az MSZP 1994-ben azért győzhetett kétharmados többséggel, mert megígérték, hogy három forint hatvan fillér lesz a kenyér. Gyurcsányék pedig 2006-ban azzal nyertek, hogy nem fenntartható adócsökkentést vezettek be. Most pedig szavazók százezrei pártolnak vissza a Fideszhez a rezsicsökkentés miatt. És nem érdekli őket, hogy egyre távolodunk a gazdaság beindításától. Pedig ez a fő oka annak, hogy leszakadtunk a visegrádi országokhoz képest. A lengyeleknél és a cseheknél szilárdabb az önismeret: ők nem négyévenkénti ígérgetések alapján voksolnak, olyan kormányt választanak, amely a fenntarthatóságot tekinti fő szempontnak. Sajnos azt kell mondanom: Magyarországon addig nem lesz koherens gazdasági program, amíg van kereslet a rövid távú kedélyjavításra. Vagyis amíg a lakosság „megetethető” az állandó ígérgetéssel.

- Márpedig ettől a kormánytól nem várható a társadalmi konszolidáció. Hogyan is lehetne? A tranzakciós illetékemeléssel egyre inkább ellehetetlenülnek a külföldi bankok, a takarékszövetkezetek államosításával pedig ez a szektor is átalakulhat. A föld- és trafikmutyi is azt mutatja: Orbán Viktor új, nemzeti tőkésosztály megalapításába fogott.

– Az utóbbi évek társadalomszerveződése a középkori struktúrákra emlékeztet. Rendies társadalom felé haladunk: a politikai rendszer kiépíti és maga alá rendeli a teljes gazdasági klientúrát is. Jelenleg az eddigi kiskirályok és nagyurak hatalmának letörése zajlik.

- Úgy, hogy Lázár János például uzsorásnak nevezi Csányi Sándort?

– Ez is tudatos helyreutasítás volt, nem véletlen kiszólás. Csak azok a gazdasági erők maradhatnak meg, amelyek ebbe a rendszerbe integrálódnak. De nem csupán a gazdasági szereplők változnak, szellemi elitcsere is zajlik. Az új rendies világban a gazdasági hatalmi központoknak szoros kapcsolatban kell lenniük a politikai erőkkel. Még a korábbi szövetségesek sem engedhetik meg maguknak, hogy függetlenek maradjanak. Emlékszünk a középkorból: a legfőbb hűbéres a király, ő az, aki bárkinek birtokot adhat. De csak akkor ad, ha megvan a kellő hűség iránta.