Kinek jó a magas részvétel?
A magas részvétel az egyik olyan cél, amit az ellenzéki pártok el akartak érni, de nem magától értetődő, hogy nekik fog kedvezni, és az sem, hogy ha igen, akkor melyiküknek.
A kampányt lélektanilag megfordító hódmezővásárhelyi időközi voksolás egyik keveset emlegetett tanulsága, hogy akkor a Fidesz is sikeresen mozgósított. Ezt követően a kormánypárt tudatosan döntött úgy, hogy tovább nyomja a migráció-témát, maximalizálva saját hívei, és a menekültellenességre érzékeny szavazók mobilizálását, akár annak árán is, hogy ez az ellentábort is megmozgathatja.
Az ellenzék ugyanis, és ez a Fidesz jogos reménye lehet, továbbra is megosztott, a demokratikus oldal félig-meddig sikerült visszalépései és a Jobbik magabiztos tartózkodása a választás előtti alkuktól szétterítheti a Fidesz elleni tiltakozó szavazatokat.
Ugyanakkor
a várhatóan 2002 óta nem (és előtte sem) látott magasságba emelkedő részvétel olyan bizonytalansági tényezőket állított elő, aminek minden következményével talán még Kubatov Gábor sem tudott kalkulálni.
A pártrendszert, a pártok állapotát ismerve és a kampányt látva feltételezhető, hogy a Fideszen kívül országos mozgósításra leginkább a Jobbik lehetett képes. Viszont Budapest legtöbb választókerületében vagy például Szegeden feltehetően a baloldali és liberális választók aktivitása emelhette a részvételi arányt.
Elképzelhető, hogy a fővárosban a demokratikus ellenzék, vidéken a Jobbik erősödik majd meg, de ez egy olyan hüvelykujjszabály csupán, aminek rengeteg helyi változata létezhet.
Egyedül az biztos, hogy közel egy évtized óta a legbizonytalanabb kimenetelű választás zajlott le április 8-án, ami valóban döntő fordulatot hozhat, izgalmas este előtt állunk.
