Kinek higgyünk?
Pártunk és kormányunk lelkesen hirdeti önnönmagáról, mennyire buzgó keresztények is ők, a kormány tagjai között lám teológus és lelkész is van.
Ezen buzgó keresztény párt és kormány főembere a minap megdöbbentő nyíltsággal uszított szerencsétlen menekülők, életüket féltők, a rabságból szabadulni vágyók ellen. Csecsemők, gyerekek, anyák ellen. Börtönnel, kitaszítással, kényszermunkával fenyegeti őket.
Jómagam nem vagyok oly buzgó keresztény, mint pártunk és kormányunk vezetői, ahogy mondani szokás manapság, a „magam módján” vagyok vallásos. A Gyulai Pál utcai gyülekezeti terem – ahova családi kötődések miatt járok – emlékezetem nyílása óta egy gyönyörűen hímzett bibliai idézettel fogad; János evangéliumából Jézus szavai: „Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem”
Ízlelgetem a szót: „semmiképpen”. Nem azt mondja az írás, hogy „ha a népszerűségi indexem így vagy úgy alakul, akkor...”, nem azt, hogy: „ha szavazókat akarok visszaszerezni, akkor...”, hanem azt a határozott szót használja, hogy „semmiképpen”. Sohasem. Semmikor.
Az önmagát buzgó kereszténynek tartó pártunk és kormányunk vezetője komoly teológiai vitába bocsátkozik tehát magával Jézus Krisztussal.
Kinek higgyünk?
Ráczkevy Miklós
