Ki védi meg a nemdohányzókat?
A tüdőrák a leggyakoribb betegség világszerte. Évente mintegy másfél millió ember betegszik meg és 1,3 millió hal bele ebbe a kórba. Magyarország sajnálatos módon világelső a tüdőrák-halálozás terén. Bár nemdohányzó is megkaphatja, az esetek mintegy 90 százalékában a dohányzás a felelős a betegség kialakulásáért. Aki ennek ellenére hódol e káros szenvedélynek, tudnia kell, mit kockáztat. Vannak azonban, akik sosem gyújtanak rá, mégis nagy veszélynek vannak kitéve. Ők az úgynevezett passzív dohányosok, akik a mások által kifújt rákkeltő füstöt kénytelenek belélegezni.
Magyarországon ugyan érvényben van egy nemdohányzókat védő törvény, ám más uniós országokéval összevetve meglehetősen engedékeny, és betartását sem túl nagy vehemenciával ellenőrzik. Mert ugye azt nem nevezhetjük elkülönített légtérnek, hogy egy presszó három asztalát kinevezik nemdohányzónak, közben pedig ugyanabban a helységben más asztaloknál bagóznak. És bizony vannak munkahelyek, ahol csak mímelik az elvonulást a dohányosok: kinyitják az ablakot vagy behúzódnak egy sarokban. A bűz és a füst persze ugyanúgy terjed, és fojtogatja a nemdohányzókat.
– A szakma, az orvosi társaságok évek óta szorgalmazzák ennek a jogszabálynak a módosítását – mondja Dr. Kovács Gábor, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság elnöke. – Azt hiszem, a politikusok még mindig nem érzékelik eléggé a dohányzás tragikus következményeit, és ez önmagában véve elég komoly probléma. Másrészt pedig azt gondolom, hogy rosszul értelmezik a prioritásokat. Az egészségügyi ellátásban túlságosan nagy figyelmet fordítanak az egyébként szükséges struktúra-átalakításra és a terápiás oldal támogatására, és közben minimális összegek jutnak a prevencióra, a megelőzésre. A prevenció hosszú távú gondolkozást jelent. És úgy tűnik számomra, hogy évek vagy már talán évtizedek óta tűzoltás történik az egészségügyben, és sem figyelem, sem megfelelő anyagi háttér nincs a megelőzésre.
Jelen esetben viszont a törvény betartatása nem kerülne túl sok energiába vagy pénzbe. Sőt, a büntetésekből befolyó összeget vissza lehetne forgatni az egészségügybe. És mielőtt bárki felszisszenne, hogy nem demokratikus korlátozni a dohányosokat: mást akarata ellenére rákkeltő füst belélegzésére kényszeríteni sem az. És akkor még finoman fogalmaztunk.
– Én ezt ugyanúgy nem értem, mint maga. Minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy felnyissuk a politikusok szemét: az érdekek rangsorában előrébb kellene helyezni az egészségvédelmet. Valamennyi orvosi szakma összefog, és lobbizni fog annak érdekében, hogy ha már nem is ez a parlament, de legalább a következő minél hamarabb elfogadja a törvény szigorítását.
Régen hallottam olyasmiről, hogy az ÁNTSZ büntetést szabott volna ki egy vendéglátó-ipari egységben vagy munkahelyen azért, mert nem tartották be a nemdohányzókat védő törvényt. Valami rosszul értelmezett demokratizmusból hagyják, hogy dohányosok terrorizálnak olyanokat, akik nem kérnek a füstből. Sőt, még azt hurrogják le, aki szólni mer.
– Talán a munkahelyek tekintetében van már fejlődés. Az egészségügyben már nem tapasztalom, hogy dohányoznak a munkahelyeken. Járok iskolákba felvilágosítani. Évekkel ezelőtt lehetett a tanáriban érezni a nikotin és a füst szagát, most ezt már nem tapasztalom. De ez kevés. Mindent meg kell tenni, hogy a szigorúbb törvényt még ebben az évben elfogadják, annak ellenére, hogy nagyon erős Magyarországon.
Erősebb, mint másutt? Nálunk azzal szoktak érvelni, hogy a magyar társadalom még nem elég érett arra, hogy határozottabban lépjenek fel a nemdohányzók érdekében. Érdekes, az ír kocsmák és az olasz presszók közönsége érett volt rá.
– Ez a kérdés a politikai kultúra része is. Figyeljük meg, hogy húzódott a dohányipar a kilencvenes évek eleje óta Észak-Amerikából Nyugat-Európán keresztül Kelet-Európába. A jövőben meg majd húzódik kifelé tőlünk Kínába vagy Indiába. Ez egy világfolyamat. Tudomásul kell venni, hogy jelenleg Magyarország ebben a tekintetben a szomszédos országoknál valamelyest hátrább van. De én optimistán bízom benne, hogy itt is meg fog történni ez a változás. Csak rengeteget kell beszélnünk és győzködnünk.
