Ki van szereptévesztésben?

- Miért haragszik a Velencei Bizottságra?
– A harag túlzó kifejezés, bár valóban furcsa, ha egy jelentéstevő testület előre kialakított állásponttal érkezik hozzánk. Az alaptörvény negyedik módosításának vizsgálatára kijelölt négy – lengyel, belga, finn és német – raportőr között van jogászprofesszor, volt alkotmánybíró, sőt egykori lengyel miniszterelnök is Hanna Suchocka személyében. Thomas Markert titkár is a bizottsággal tartott. Két éve visszajárnak, az alaptörvény véleményezésében is részt vettek. Korábbi tárgyalásaink udvariasan zajlottak, most változott a hangnem.
– Az öné is. Azt nyilatkozta róluk, hogy elfogultak voltak.
– Azzal fogadtam őket, hogy munkájukat segítendő, elkészítettük az alaptörvény egységes szövegének fordítását lábjegyzetelve, negyvenhét oldalas háttérmagyarázattal. Ekkor, legnagyobb meglepetésünkre, nem a részletekről beszéltünk, hanem kapásból kijelentették: az alaptörvény negyedik módosítása sérti a jogállamiságot és az európai elveket. Kértem, legalább vizsgálják meg az átadott anyagokat és a végrehajtási törvényeket. Ennek ellenére a tárgyalás végén Thomas Markert szó szerint azzal köszönt el: áttanulmányozzák ugyan a dokumentumokat, de ne okozzon meglepetést, ha nem változtatják meg a véleményüket.
– Önök sem tették. Pedig még José Manuel Barroso is kérte Orbán Viktort: a legújabb alkotmánymódosítással várják meg a Velencei Bizottság vizsgálatának eredményét. Nem várták meg.
– A miniszterelnök elmondta: egy telefonhívás miatt nem állítja le az alaptörvény parlamenti vitáját, mert azzal sérülne a szuverenitásunk.
– Thornbj?rn Jagland, az Európa Tanács főtitkára Kövér Lászlónak küldött ez ügyben levelet.
– Pár sort. Amire ugyanaz vonatkozik, mint Barroso telefonjára. Ezzel együtt az általuk felvetett jó néhány kifogást figyelembe vettük, ilyen volt például a legfőbb ügyész ügyáthelyezési jogának megszüntetése.
– Ha ennyire számít a véleményük, akkor végképp meg lehetett volna várni azt a pár hetet, amíg elkészül a bizottsági jelentés.
– A negyedik alkotmánymódosítás tekintettel volt a bizottság számos korábbi ajánlására, és ami beépíthető volt a magyar alkotmányos rendszerbe, azt be is építettük.
– Egy gesztust megért volna.
– Ez szuverenitási kérdés. A zárószavazás előtt semmilyen okot nem láttunk a parlamenti jogalkotási folyamat megállítására. Ahogy említettem, az Európa Tanács főtitkárától ötsoros általános kifogás érkezett, nem pedig konkrét jogsértésre való utalás. Ez puszta fenyegetés. A raportőrök szereptévesztésben voltak, jó szándékú tanácsadás helyett ítélkezni jöttek.
– Az Alkotmánybíróság sem „jó szándékú”, alkotmányellenesnek minősített több törvényt, most aztán megnézheti magát: jogkörök elvonva, a kifogásolt szakaszok pedig bent virítanak az alaptörvényben.
– A módosítások egyetlen esetben sem az Alkotmánybíróság által megsemmisített formában kerültek az alaptörvénybe. A fő kérdés az, szabad-e olyan rendelkezést módosítani, amelyről az AB korábban álláspontot alakított ki. Hát persze hogy szabad! A testülettel is előfordulhat, hogy egy korábban kialakított álláspontját más szempontok miatt megváltoztatja. A testület a vörös csillag viselése ügyében a 2000-es álláspontjához képest 2013-ban ugyanarról a szövegről ellentétes véleményt alakított ki.
– A testület szerint attól, hogy az alkotmányellenesnek minősített, csupán formailag átmeneti intézkedéseket némileg módosítva az alaptörvénybe emelték, azok még ugyanúgy alkotmányellenesek maradtak.
– De ebből nem következik az ellenkezője sem. Ha formai okból semmisítették meg, attól még nem biztos, hogy tartalmilag is alkotmányellenes. A probléma gyökere a 2010-es választásokig nyúlik vissza: alkotmányozó többség jött létre, amely az elmúlt három évben igényt tartott alkotmányos jogszabályok megalkotására. Az AB pedig nem tud mit kezdeni az új helyzettel. Szereptévesztésben van, úgy gondolja, még az alkotmánymódosításokat is el kellene bírálnia. Pedig a nevével ellentétben az alkotmánynak nem bírája, hanem védelmezője.
– Az egykori fideszes miniszter, ma alkotmánybíró Stumpf István is azt állítja: a kétharmados többség „túllépett bizonyos alkotmányos normákat”.
– Akkor Stumpf István is szereptévesztésben van, ha azt hiszi, jobban tudja, mi az alkotmányozó feladata. Ez az attitűd a Sólyom-féle alkotmánybíráskodásból ered. A régiek úgy hitték, az írott alkotmány fölé helyezhetik magukat, és az úgynevezett láthatatlan alkotmány számukra más parancsokat ír elő. A természetjogi és a jogpozitivista koncepció áll szemben egymással.
– Én meg azt hittem, sima hatalmi kérdésről van szó, plusz némi alázásról.
– Azzal, hogy az AB korábbi határozatait hatályon kívül helyeztük, az égvilágon semmit nem korlátoztunk. A római jogot is úgy ezerötszáz éve – mai szóhasználattal – hatályon kívül helyezték, mégis mindenki hivatkozik rá. Ez az egész szimbolikus vita az AB két évtized alatt kialakított felépítményéről szól. Arról, hogy ebből mi kötelező a mai Alkotmánybíróságra. Az ő válaszuk: majd mi megmondjuk.
– Harmóniában lehetnek.
– De ki mondja meg, hogy mi az alkotmány?
– Pont így szól az önök válasza is: majd mi megmondjuk.
– Szerintünk ideje lezárni a kérdést. Ez az alkotmányozó hatalom joga. Ezért hatályon kívül helyeztük a korábbi határozatokat.
– „Majd mi megmondjuk.”
– Hadd hozzak egy példát: a véleménynyilvánítás kérdését. A magyar jog több mint húsz éve képtelen fellépni a gyűlöletbeszéd ellen, mert az AB által kialakított mérce szerint olyan erős a véleménynyilvánítási szabadság, hogy közösség elleni izgatási ügyekben a rendőrség tehetetlennek bizonyult. A negyedik módosítás a két alapjog, a véleménynyilvánítás és az emberi méltóság ütközését az utóbbi javára döntötte el. Jót tesz ez a társadalomnak? Igen. Hát akkor tényleg az idők végezetéig úgy kell maradnia mindennek, ahogy az Alkotmánybíróság egyszer elrendelte? A megoldatlan kérdéseket miért ne vehetné elő az alkotmányozó többség?
– A politikai reklámokat az Országgyűlés első körben kitiltotta a kereskedelmi médiumokból, majd miután az AB alkotmányellenesnek minősítette a lépést, a kétharmad fogta magát, és csak az országos listát nem állító pártoknak hagyta meg a lehetőséget, ingyen.
– A Fidesznek régóta az az álláspontja, hogy a kampányfinanszírozás csak a legköltségesebb elemek kitiltásával fehéríthető ki. Különben elszabadulnak a támogatások, a pártok pedig öntik a pénzt a kereskedelmi médiumokba. Milliárdos nagyságrendről beszélünk.
– Sok-sok kamupárt alakulhat, amely így ingyen publicitást kap.
– A kereskedelmi média eldöntheti, ad-e ingyenreklámot. Ráadásul a frekvencia, amelyen sugároznak, köztulajdon, a használatáért fel kell ajánlani időt a közcélú hirdetésekre. Mostantól az országos listát állító pártok a választási kampány hajrájában csak a közszolgálati médiumokban hirdethetnek, ingyen, azonos feltételekkel. A többi párt pedig társadalmi célú reklámként kap ingyenfelületet a kereskedelmi médiumokban. Így alakulhat ki az esélyegyenlőség.
– Ha az egyik tévé teret ad a hirdetéseknek, a másik pedig nem?
– A korábbi választási kampányban is volt médium, amelyik nem tett közzé politikai hirdetést. Erre most is lesz lehetőség.
– Mi ebben a logika?
– Az esélyegyenlőség minden jelölt számára. Ne az döntse el a választásokat, hogy egyes pártoknak mekkora az anyagi hátterük. De az adott médium döntési lehetősége valóban gyenge pontja a rendszernek, ezen talán még finomítunk.