Ki oltja el a tüzet?

Láng Róbert nagyra becsült levelezőtársam a minapi 168 Órában feltesz egy kérdést: ki az ellenség? A választható ellenségkép hosszú listájához fűznék még kettőt, amely tavaly még Orbánék „top 10-es” listáján is szerepelt: az államadósság és a munkanélküliség. Az már egyértelműen látszik, hogy mindkét esetben nem a várakozás szerint alakult a „képlet”. Nő az adósság és a munkanélküliek száma.

De a sikert sikerre halmozó kormánynak nem fáj a feje a borúlátó prognózisoktól. Pár hete például Orbán kijelentette, hogy 5 millió ember fog dolgozni, de a félreértések elkerülése végett hozzáfűzte, hogy ez nem 5 millió munkahelyet jelent. Megnyugodhatunk, épül a munkaalapú társadalom! Ezért milyen fizetés jár, 22 ezer, vagy 47 ezer? Más kérdés!

Tehát a munkanélküliség enyhítése már folyamatban van. De mi lesz az államadóssággal?

Kórházak, iskolák, önkormányzatok, az állam, a cégek, a magánszemélyek olyan óriási adósságot halmoztak fel, amelynek a visszafizetése lehetetlennek tűnik. Ezért a fantáziámra hagyatkozva a következő forgatókönyvet valószínűsítem: ha egy állam csődöt jelent, megszűnik mindenfajta fizetési kötelezettsége, hiszen fizetésképtelenné válik, így a különféle „beszállítók”, kölcsönadók kifizetése, a tartozások kiegyenlítése meghiúsul, nem kérhetik számon rajta.

Lenullázódunk, új alapokra helyezünk mindent, visszaszerezzük függetlenségünket, saját lábunkra állunk, önellátóak leszünk, új korszak kezdődik, vége a válságnak (Matolcsy legfrissebb bonmot-ja).

Ha kisebb-nagyobb cégekkel meg lehetett ezt csinálni, egy országgal miért ne lehetne?

Ezek után már csak egy kérdésem maradt, kivételesen Lengyel Lászlóhoz csatlakozva, aki Kálmán Olgának fogalmazta meg: Orbán Viktor kiváló gyújtogató, de ki fogja eloltani a tüzet?

Szalay Piroska
E-mail