Ki fog nyerni?

- Bajnai Gordon szerint visszatért a remény, Mesterházy Attila pedig azt mondja, nyílttá vált a választás. Van ebben igazság, vagy csak kortesmantra?

– Az összefogásnak önmagában is pszichológiai hatása van. Egy új minőség jött létre, de ez nem jelent még eredményességet. Ha a három párt külön indul, akkor biztos vereség az osztályrészük, és a kisebbek közül nem is mind jutott volna be a parlamentbe, mert egymás elől szívták volna el a levegőt.

– A Medián szerint az emberek 60 százaléka úgy véli, a Fidesz ismét győzni fog. Bajnai ebből az adatsorból azt emeli ki, hogy az összefogással máris megduplázódott, 18 százalékra nőtt azoknak a száma, akik az ellenzék győzelmében hisznek.

– Nyolcmillió választóból kétmillió még soha nem ment el szavazni, és most sem fog. 4,2 millió embernek erős a pártpreferenciája, nem lehet őket kibillenteni. Ezért tartottam korábban megmosolyogtatónak azt a vélekedést, hogy a Fideszből kiábrándultak az Együtt 2014-re fognak szavazni. Az 1994-es és a 2010-es földcsuszamlásszerű választásokat kivéve eddig még minden voksolást 800 ezer, a politika iránt kevésbé érdeklődő, az alsó-középosztályba tartozó ember döntötte el. Többször kutattuk ezt a jelenséget. Ezek az emberek az utolsó néhány napban határoznak, és arra szavaznak, akiről azt hiszik, győzni fog. Vagyis fontos a percepció: ki fog nyerni? Most három ember biztosan nem gondolja azt, hogy a Fidesz nyeri a választást: maga Orbán Viktor, aki már háromszor veszített, Mesterházy Attila, aki ellenkező esetben nem ment volna bele a jelölti szerepbe és – bocsánat, hogy idesorolom magam – én sem. Ma Magyarországon mindenki más azt hiszi, eldőlt a választás. Ha ezt a közvélekedést az ellenzék nem tudja megváltoztatni, akkor az önbeteljesítő jóslattá válik. Az előbb említett 800 ezer szavazó a Fideszre fog voksolni, mert a győzteshez akarnak tartozni. Az egész kampány egy nagy pszichológiai játék.

– Amibe most belenyúltak a Simon Gábor-botránnyal. Az MSZP volt elnökhelyettesének ügyétől pedig összeroskadhat az ellenzéki szavazók hite.

– Az a nagy kérdés, hogy az MSZP táborán belül mekkora kárt okozott az ügy; mennyire viseli meg a szocialistákat, a tagokat, a vezetőket, a holdudvart. Vajon egy egyéni képviselőjelölt mennyire veszíti el a hitét, eluralkodik-e a világvége hangulat? Lássuk be, a Fidesz ügyei nagyságrendekkel nagyobbak, mint ez a történet. Százszor nagyobb botrány ennél, hogy a kormányzati reklámkampány elemeit nevetséges összegért adták át a Fidesznek. És nem mondtam még Paksot, a trafikügyet, amelyek nincsenek rendesen feltárva. Közbotrány az is, hogy Kövér idiótáknak titulálta az ellenzéket. Normális országban egy ilyen mondatért a parlament elnökét a saját pártja szólítja fel lemondásra.

– De nem mentheti a Simon-történetet a másik párt embereinek otrombasága, esetleges tolvajlása. Inkább csak a kezelés módját hasonlíthatjuk össze: egyik, vagy másik oldalon miképp reagálnak egy stiklire, bűnre, s hogyan roppannak bele, vagy mennek el mellette.

– Igaz, most az MSZP nem tehet mást, mint amit eddig tett. A szocialisták tisztességesen léptek, nem rejtették el, nem bagatellizálták a Simon-ügyet. Egyébként a magyar választópolgárok nagy része már régen bekódolta a rendszerbe, hogy a politikusok korruptak. Hozzáteszem: igazságtalanul, ez a többségre nem igaz.

– A közvélemény-kutatások adatai nem segítenek a kiigazodásban: a megkérdezettek 80-85 százalék lecsapja a telefont, ha felhívják; sok a rejtőzködő. Korábban ön mondta, hogy improduktív a plakáterdő, ráadásul Simicska miatt az ellenzék itt is hendikeppel indul.

– A virtuális világnak, vagyis az internetnek és a direkt marketingnek lesz a legnagyobb szerepe. Be kell kopogni az emberekhez, de ehhez jó állapotú, harcra kész, működőképes szervezettel rendelkező ellenzék szükséges. Nyomokban látszik, hogy ez megvan. De Simon Gábor ügye nagyon sokat árthat. A kutatások szerint Magyarországon az emberek 80-85 százaléka – ha szabad a Fidesztől ellopnom egy szlogent – rosszabbul él, mint négy éve. Elkeseredett, kivéreztetett a társadalom, súlyos gazdasági, társadalmi válság tapasztalható, erőteljes az elszegényedés. Normális polgári demokráciákban ebbe belebukik a kormány.

– A fásultság nem erősebb?

– Talán, ám elfogytak a családok tartalékai. Az emberek külföldön keresnek munkát, rosszabb élethelyzetben vannak. Nem mondom, hogy erről csak a Fidesz tehet, de ezek tények. Ilyenkor a társadalmi düh a jól működő kabineteket is el szokta söpörni. Itthon is érzékelhető az elégedetlenség: miért adjunk felhatalmazást olyanoknak, akik nem oldották meg a problémáinkat? Mindenki tudja, hogy hat százalékkal olcsóbb a gáz, de érzi: ettől nem él jobban. A rezsicsökkentéstől nincs több munkahely. A közmunka kiterjesztése nem megoldás, mert nem adja meg azt az élményt, hogy van előttem perspektíva. Nincs olyan társadalmi csoport, amelyet a kabinet ne sértett volna meg. Akik külföldről néznek az országra, azt mondják: ennek a kormánynak annyi. Ugyanakkor a képhez az is hozzátartozik, hogy jól működik a fideszes gépezet. Elfoglalták a médiát, miközben gyenge az ellenzék, évek óta csak a saját problémáival foglalkozik. 2002-ben mindenki Fidesz-győzelmet prognosztizált, mégsem ők nyertek. Mert akkor az erős ellenzék Orbánt sarokba tudta szorítani. Ma mintha nem lenne kihívó, nincs, aki azt mondaná neki a parlamentben: ön hazudik, miniszterelnök úr.

– A Republikon Intézet konferenciáján elhangzott, hogy az ellenzék a Kelet-Nyugat-ellentéttel tudna sikerrel kampányolni, azzal, hogy a kormány Putyin felé viszi az országot.

– Nem tartom jó ötletnek. Értelmiségi körökben lehet hatása, de más rétegekben nem. Az embereket nem ez érdekli, hanem a saját jólétük. Olyan ellenzék kell, amely azt a hitet erősíti: én meg tudom oldani a problémáidat, más világot építek.

– És ezt el lehet hinni egy ennyire tagolt, állandó kompromisszumkeresésre kényszerített patchwork-koalícióról?

– Alapvető kérdésekben azért egyetértenek az ellenzék vezetői, hiszen a többségük ugyanabból a pártból jött. A néhány új PM-es arc is bevallottan baloldali zöld kultúrát követ. Politikai érdekek szempontjából megosztott, de értékeit tekintve homogén a társaság. Abban is egyetértenek, hogy olyan világot kell építeni, ahol a köztársaság, az állampolgárok személyi jogai, a piac, a verseny alapvető érték. Sokan kérdezik, miért nyerhetett az MSZP korábban három választást, amikor nem volt annyira jó párt? Talán azért, mert ennek ellenére a demokráciát képviselte, mert kompromisszumkész volt, és mert el lehetett hinni róla, hogy egy félelem nélkül világot épít.