Kétségbeesett kombinációk – Újra és újra felbukkannak tutinak hitt választási teóriák

Visszafogottan vagy jobbára sehogy nem reagáltak a pártok TGM javaslatára. Még a leginkább érintett, Botka László szocialista kormányfőjelölt is óvatosan fogalmazott Facebook-oldalán: „Másképp, de ugyanazt mondjuk Tamás Gáspár Miklóssal. Az összefogás nem megoldás 2018-ra, de van mód, sőt csak ez az egy mód van Orbánék elzavarására. Tudom, hogy nehéz ez választónak, jelöltnek egyaránt, de világosan látszik, hogy nincs más út azok számára, akik Magyarországot jobb és tisztességesebb hellyé akarják tenni.”

Az ellenzéki pártok és a balliberális elemzők 2011 – a Fidesz által kidolgozott választási törvény hatálybalépése – óta morfondíroznak azon, van-e egyáltalán esély parlamenti választás keretében leváltani az Orbán-kormányt. Jobboldali elemzők meglehetősen cinikusan rendre azzal érvelnek: persze hogy van, csak tessék több szavazatot szerezni, mint a Fidesz és „szövetségesei”. Azt azonban nem teszik hozzá, hogy míg Orbánék egy többsávos, tükrösima aszfalton száguldanak a következő voksolás felé, addig az őket leváltani akaró politikai erőknek egy szűk, göröngyös, olykor aknákkal teli ösvényen kell elbotorkálniuk – nemhogy a célig – már a rajtvonalig is.

A jelenlegi választási rendszer ugyanis rendkívül aránytalan – indokolatlanul túljutalmazza például a legtöbb voksot begyűjtő politikai erőt –, az egyéni választókerületek határainak kialakítása kifejezetten a Fidesznek kedvez, de a kormánypártot segíti a hatályban lévő kampányszabályozás és -finanszírozás, a manipulált hirdetési piac, a levélszavazatok kezelése és a külföldön tartózkodó magyarok diszkriminálása is. Miután a választással kapcsolatos törvények érdemi módosítására 2018-ig semmi esély sincs (bolond lenne a parlamenti többség hozzányúlni a szemérmetlenül Fidesz-barát jogszabályokhoz), érthető, hogy ellenzéki oldalon rendre felbukkannak olyan teóriák, amelyek receptet próbálnak adni, miként lehet valamilyen módon mégis kijátszani a jelenlegi igazságtalan rendszert. A legszélsőségesebb elmélet szerint nem is lenne szabad belemenni a reménytelen küzdelembe, a pártoknak és a választóknak bojkottálniuk kellene a voksolást. A legtöbben mégis a különböző választási szövetségekre, közös listákra vagy koordinált indulásra, kölcsönös visszaléptetésekre építik nyerőnek vélt szisztémájukat.

– Komolyan vehető elmélet még nem született – hűti le a kedélyeket Bánovics Attila, az Elektor.hu választási szakportál alapító főszerkesztője, aki Kétperces beszólások címszó alatt külön rovatban gyűjti „a valósággal nem kompatibilis” teóriákat. Tamás Gáspár Miklós javaslatát is ezek közé sorolja. – Sokkolt, hogy egy nagyra becsült elemző arra sem vette a fáradságot, hogy ellenőrizze, az adatok megerősítik vagy cáfolják a felvetését. Amit TGM javasol, az ugyanaz, mint a 2014-es baloldali összefogás, csak pepitában. Akkor ezek a pártok közösen indultak, egyetlen jelölőszervezetként szerepelve a szavazólapokon, és egymillióval kevesebb voksot gyűjtöttek, mint a Fidesz. Ha jövőre csak az MSZP indulna, akkor megint egyetlen baloldali jelölőszervezet lenne, amely a felmérések alapján hasonló mennyiségű szavazatra számíthat. Ha spekulációként ehhez hozzáadjuk az LMP-szavazókat is, még mindig több mint hétszázezer voksnyi a lemaradás a Fideszhez képest.

Fotó: Bazánth Ivola

Bánovics Attila szerint az ilyen elméletek elfedik azt, hogy 2014-ben összességében jó félmillióval többen szavaztak a kormánypárt ellen, vagyis a Fidesz nem a szavazói akarat, hanem a választási rendszer miatt került újra kétharmados többségbe a parlamentben. Ez a tény arra utal, hogy a 2018-as eredményen önmagában nem változtatna egymillió új szavazó bevonása sem, csupán abban az esetben, ha az új voksolók kivétel nélkül ugyanarra az ellenzéki erőre húznák be az ikszet – teszi hozzá.

Tóth Csaba politológus, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója úgy véli, TGM víziója sem nem kívánatos, sem nem reális.

– Miért menne bele egy kis párt abba, hogy részben az MSZP ellenében megfogalmazott identitásukat, az eddig kiharcolt pozícióikat feladják egy másik párt érdekében? Ilyen a politikában nem létezik – érvel Tóth Csaba, hozzátéve: mindazok, akik nem akarnak az MSZP-re szavazni, azok nem is fognak, és ha nem lenne baloldali alternatíva a szavazólapon, akkor a kispártok támogatói közül sokan áttáncolnának a Jobbikhoz.

Tóth Csaba azt sem érti, ha már egyetlen jelölőszervezetet ajánl az ellenzéki szavazóknak TGM, miért pont az MSZP-t. Mivel bizonyította ez a párt, hogy megérdemelne egy ilyen gesztust? Nem nő a támogatottsága, és Botka László színre lépése sem adott lökést a szocialistáknak – magyarázza. Ha a választók az MSZP-t akarnák kormányra juttatni, akkor már most erős lenne a párt támogatottsága. Ezt mesterségesen aligha lehet felpumpálni, teszi hozzá a politológus, aki szerint az MSZP-ből kivált DK-val szemben morálisan sem védhető az átszavazás felvetése.

– Az ellenzék széttagoltsága csak az egyik oka annak, hogy miért van jelentős hátrányban a Fidesszel szemben. A fő probléma a szavazók hiánya, márpedig TGM ötlete egyetlen plusz támogatót sem hoz a baloldalnak – állítja Tóth Csaba. Szerinte mítosz, hogy a jelenlegi rendszerben nem győzhetők le Orbánék. – A javaslat például nem érinti, hogy az egyéni választókörzetekben igenis van értelme és esélye az ellenzéki együttműködésnek, különösen a 30-40 billegő körzetben.

László Róbert, a Political Capital választási szakértője szerint hiába dobnak be ellenzéki oldalról újabb és újabb ötleteket a választási jogszabályok kreatív alkalmazásának technikáiról, ez az elkötelezett választókon kívül szinte senkit nem érdekel.

– Biztosan nem érdekli azt a legalább egymillió, politikából kiábrándult, egyik párt iránt sem elkötelezett embert, akiknek a megnyerése nélkül az ellenzék nem szövögethet győzelmi álmokat – mondja László Róbert. – Ugyanazt a tortát próbálják újra és újra, más-más módon felszeletelni, de amíg ez a torta nem lesz jóval nagyobb a jelenleginél, az egésznek nem sok értelme van. Az ellenzéknek nem saját magával, hanem a kormánnyal kellene foglalkoznia, és olyan ütőképes üzenetekkel jelentkeznie, amelyekkel ténylegesen megszólíthatók a bizonytalan szavazók.

László Róbert kitart azon álláspontja mellett, hogy a választással összefüggő szabályozások jelentősen korlátozzák ugyan az ellenzék mozgásterét – amit folyamatosan szóvá is kell tennie –, ám a politikájának súlypontját nem helyezheti ezen jogszabályok átírására, továbbá fölösleges a nyilvánosság elé tárnia a választástechnikai részletekkel és a szövetségkötési stratégiával kapcsolatos összes mozzanatot.

– Az együttműködésről jelenleg még nem érdemes kommunikálni, a hivatalos jelöltállítási folyamat megkezdéséig minden ellenzéki párt saját pozícióinak erősítésében, egyéni jelöltjeinek felépítésében érdekelt – teszi hozzá László Róbert. Arra számít, hogy a választások előtti két hét nagyon hasonlít majd ahhoz, ami a régi rendszerben a második forduló előtt volt általános: egyes pártok elutasítottsága és a másodlagos pártpreferenciák figyelembevételével kölcsönös és látványos visszaléptetések jöhetnek egymás javára az ellenzéki oldalon. Mindez persze csak a jelenlegi tudásunk alapján érvényes. – Ha a kormány által előkészített terepen valóban történik valamilyen rendkívüli esemény ősszel, az alapjaiban írhatja át a jelenlegi erőviszonyokat. Akárcsak 2006 kora őszén, borulhat a papírforma.