Kedves Ceglédi Zoltán!
Tudom, hogy egy jó cikkhez kiindulópontként néha kell egy álnaiv feltételezés, amellyel szembefordulva aztán ki lehet fejteni mindazt, amit az ember valóban gondol a kérdésről. Én azonban – ha személyesen nem is – írásaiból és tévészerepléseiből ismerem önt annyira, hogy nehezen hiszem el, miszerint bármilyen illúziója is lett volna Áder János államfői működésével kapcsolatban – mint ezt a 168 Óra 2015/1-2. számában sejteti.
A magam részéről egy percig sem hittem, hogy Áder – legyenek bármilyen korábbi ellentétei Orbánnal –, ha már egyszer hazajött Brüsszelből, és beült az államelnöki székbe, ott képes és hajlandó lenne önállóan gondolkodni, saját politikát folytatni. Orbánisztánban ilyesmi elképzelhetetlen, illetve a gyors kigolyózás és fejvesztés közvetlen veszélyét hordja magában.
Volt egy közhasznú rövidítés, amelyet régebben gyakran mondogattunk: E. K. K. V. = Egy kutya kölykei vagyunk. Ez a fideszes vezérkarra is igaz, különösen a kollégista bajtársakra. Ha mégsem, mint ezt a Simicska–Orbán-viszály mutatja, abból sem következik, hogy bármelyikük a másikkal szemben mostantól kizárólag a haza üdvéért hajlandó cselekedni. Ahogy eddig, ezután is a saját zseb megtömése, a saját hatalom növelése az irányelv mindegyiküknél. Avagy egy másik házőrzős szólással: Az egyik kutya, a másik eb.
Fábri Ferenc,
e-mail
