Kata győzött
Szépségkirálynőnek választották a mozgássérült Varga Katalin Esztert, aki egy nagy port felvert közlekedési baleset miatt huszonegy évesen kényszerült kerekes székbe. A szerencsétlenség ellenére azt mondja, pozitív változáson ment keresztül: tudatosabb lett, és már nem magáért, hanem a hasonló sorsúakért akar küzdeni. PUNGOR ANDRÁS írása.
Ismeretlen küldött könyvet Varga Katalin Eszternek a bentlakásos rehabra. A lánynak három hónapnyi fekvés után még a felülés is borzalmas fájdalmakkal járt. Intenzív gyógytornával igyekeztek őt visszahozni az életbe. Sírt, küzdött, élni akart. Csontjai már összeforrtak, de a gerincsérülés soha nem gyógyul. Nem érezte többé a lábait.
„Minden megvalósulhat!” – ezt üzente a könyv. Kata igyekezett megmaradni nőnek, embernek. Betegágyban, kerekes székben nem volt könnyű. Egy évig tanulta. Ahogy fogalmaz, kiscsikó volt az Országos Rehabilitációs Intézetben, huszonegy éves. Adrienn, egy idősebb beteg segített. Nem szóval, inkább a puszta lényével, hogy szép volt a haja, magabiztos a megjelenése. Hogy méltósággal viselte az elviselhetetlent.
Katával egy belvárosi kávézóban találkozunk. Vörös haj, kék szem, szolid smink, mosoly. Karján halvány hegek. Balesetéről keveset, nem szívesen beszél, azt mondja, sebeket téphet fel.
Kiegyensúlyozott, bohém lány. Ahogy ő fogalmaz, „ízig-vérig nő, aki él-hal a piperékért”. Szeret bulizni, legutóbb Rihanna-koncerten tombolt, táncolt a kerekes székben.
Mocorog a mobilja az asztalon, és a Csillagok háborúja szőrös Csubakkája bőg belőle. Kinyomja a hívást, nevetve magyarázkodik: – Ő az én instant háziállatom. Nézd, egy kínai lap is írt rólam – mutatja a mobiltelefonképét.
Negyven ország médiuma számolt be Kata nagy győzelméről, arról, hogy ő Magyarország első kerekes székes szépségkirálynője.
A lány egy közösségi oldalon talált a Miss Colours versenyre, jelentkezett. A rendezvény ötletgazdája szintén mozgássérült. Kazány Tibor, egy kerekes székeket gyártó cég tulajdonosa. Ő is balesetben sérült meg, a versennyel az volt a célja, hogy bemutassa: a mozgássérült nők, emberek ugyanolyan értékesek és fontosak lehetnek, mint bárki más.
Kata győzött, fejére került a korona. Most az a feladata, hogy felhívja az emberek figyelmét a mozgássérültek eredményeire, az akadálymentesítés fontosságára.
Teszi is a dolgát: – Néhány pláza mozgássérültvécé-jének az ajtaja befelé nyílik. Hogyan férnék el benne a kerekes székemmel? Felhívtam az egyik hivatalt, hogy elintézzem az ügyemet. Mondták, jelenjek meg személyesen. Kérdeztem: akadálymentes az épület? Ja, nem, ez volt a válasz – meséli egy szuszra.
Azt mondja, sok helyütt nem törődnek a mozgássérültekkel az üzletek, közintézmények. Ha látszólag figyelnek is rájuk, akkor meg túl meredekre építik a rámpát. Van, hogy bejut az épületbe, de az emeleti helyiségek már megközelíthetetlenek.
Feszült, kipirul az arca, aztán felenged: – Ez az én utam – mosolyog.
Viccelődünk kicsit az amerikai szépségek unt frázisával, de Kata nem a világbékéért küzd. Annál nagyobb a terhe.
Négy éve, egy novemberi estén bécsi üzleti útról ért haza, kora este hullafáradtan esett az ágyba. Hitelügyintéző volt egy autókereskedésben, főnökét kísérte el a tárgyalásra. Túlhajszolt volt, és nagyon fiatal. Barátnői felhívták és figyelmeztették, hogy korábban megígérte: elviszi őket egy rendezvényre. Ellenkezett, végül beadta a derekát. Bedobott néhány kávét, több doboz energiaitalt, és nekivágott. Csúszós volt az út, talán figyelmetlenségből kicsit gyorsabban is hajtott a kelleténél. Valaki az Árpád hídon eléjük vágott, Kata félrerántotta a kormányt, és a kocsi villanyoszlopnak csapódott.
Több órán át tartott a mentés. Autójuk a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, a lányokat úgy kellett kivágni belőle. Tele volt a balesettel a sajtó, tudósítottak róla a híradók. Egyik barátnőjének amputálták a lábát, Kata is tolószékbe kényszerült, a harmadik fiatalnak nem volt ennyire súlyos a sérülése. Katát a bíróság eltiltotta az autóvezetéstől, és felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Barátnői szurkoltak érte. Ugyan megváltozott miatta az életük, de vele maradtak. Még ma is. Egyikük szülinapjára megvette neki Pedrót, a csivavát, akire Kata annyira vágyott.
– Elég erősnek érzem magam – mondja a szépségkirálynő, és kavargatja a kapucsínóját. Két testvére sokat segít neki, egyik bátyja a rendszeres sofőrje.
Eleinte anyukája túlzásba vitte a gondoskodást, úgy viselkedett vele, mintha ismét csecsemő lenne. Mosolyog. Tiltakozott, de látszik, jólesett neki.
Édesanyja korábban titkárnő volt, most rokkantnyugdíjas. Apja gyógymasszőrként dolgozott, ám korai halála zárkózottá tette Katát.
– Egyik barátnőm természetgyógyász rokona végül tizennyolc éves koromban segített feldolgozni apu elvesztését. Ha elfogy egy szelet a szívből, megerősödsz. Akkoriban álmodtam vele. Bejött a szobámba, megsimogatta a fejem, és azt mondta: ne félj, minden rendben lesz!
Vallásosnak nevelték a szülei, a hite megtartja, nem roppan össze. Úgy fogalmaz, hisz az emberi jóságban is. Furcsa, pedig manapság nincs sok belőle.
– Nekem is van svájci frankos hitelem, hónap végére már nincs pénzem, de elengedem a rosszat. Ami történt velem, pozitív irányba változtatta meg az életemet.
Hitetlenkedem. Bizonygatja, tudatosabb lett, korábban csak sodorta az élet. Öntörvényű gyerek volt, sokszor engedetlen. Elvégezte a Posta- és Bankforgalmi Szakközépiskolát, aztán jött a hitelügyintézés. Az Árpád hídon naponta hússzor ingázott a cége és a bank között. Pont ott, ahol összetört később az addigi élete.
– Nincsenek véletlenek. Mindhármunknak az édesapja korábban meghalt. Ők nem hagyták, hogy meghaljunk – mondja Kata.
És neki is az lett a sors, hogy segítsen. Akkor még nem tudta, hogyan, kinek, mikor. Csak azt, hogy élni akar, egymásba kapaszkodott a három barátnő. Egymást segítették, hogy túléljék.
Aztán még ott, a rehabon jött a szerelem.
– Egy idő után kiengedtek az intézetből, otthon tölthettem a hétvégéket. Meghívott egy étterembe – mosolyog.
Másfél évig tartott. Aztán jött a másik fiú. Ő a térde miatt volt rehabilitáción. Onnan az ismeretség. Segít, megértő, tudja, mivel jár ez az élet.
Kata mára a lelkét felépítette, ha a testét nem tudta is. Most négy órában, távmunkásként dolgozik. Adatokat dolgoz fel a számítógépén. Rövidesen a rendezvény egyik szervezőjénél, a Kerekeszékesekért Alapítványnál kap munkát és asztalt.
„Van, akinek a lehetőség is probléma, és van, akinek a probléma is lehetőség” – írta a képe mellé a szépségverseny honlapján.
Neki az utóbbi jutott.
Ez a verseny nem csupán a szépségről szól:
