Jogában áll hallgatni
A nyolcszázhatvan rabot ellátó váci börtönben tavaly december óta szól a kizárólag a zárkákban hallható, tíz fogvatartott által készített Rács FM. Az ötlet Nagy-Britanniából származik, a kezdeményezés Kelet-Európában egyedülálló. A fő cél, hogy a rabok megtanuljanak együttműködni és odafigyelni egymásra.
– Magyar vagyok, muzulmán és mellesleg cigány. Nem is igen tudtak mit kezdeni velem az őrök, amikor bekerültem – vág története közepébe Juszuf, alias Csikós József.
Az imént hallgattuk meg egy friss rádiós anyagát, amelyben dallamos zenei alapra saját, kirekesztésről szóló írását olvassa fel.
– Zárt közösség ez, erős akaratú emberekkel, csupán szép szóval keveset lehet elérni. Riportba csomagolva viszont az ember arcába mondható: viselkedj férfiként, próbálj változni, különben visszakerülsz ide, vagy egy sikátorban tűnsz fel húsz forintokat kunyerálva.
A Váci Fegyház és Börtön könyvtárában ülünk, délutáni rádiós foglalkozás zajlik a Rács FM munkatársainak. Hetente két délután pár óra jut egyeztetésre, felvételre, vágásra, kívánságműsor összeállítására.
De ne fussunk ennyire előre. Még délelőtt érkeztünk, körbevezettek.
Reggel indul a kötelező munka a nyomdában, a fémműhelyben, a hímzőknél és az asztalosüzemben.
– Állami cég lévén a központi ellátás keretében sok százmillió forintnyi állami megrendelés fut be hozzánk, amit sikeresen teljesítünk – mondja Sápi Gábor büntetés-végrehajtási főhadnagy, a Duna-Mix Kft. termelési és műszaki igazgatója. – A cég profitját beruházásra fordítjuk, a rabok lekötik magukat, szakmát tanulnak, így szabadulás után nagyobb az esélyük a társadalomba való visszailleszkedésre. A minimálbér harmadát keresik, ebből az állam levon tartási költséget és tartalékot a szabadulás utánra, a többi pénzt hazaküldik a családnak, vagy a börtön kisboltjában költik cigire, csokira.
A fémműhelyben kezdjük a körjáratot: zárkabútort, szekrényt, ágyat készítenek itt a rabok. A főhadnagy szájából elhangzik a nap legabszurdabb mondata:
– A legkurrensebb termékünk a zárkaajtó, a fogvatartottak „maguknak” gyártják.
Mondjuk a hímzőüzem sem semmi, itt rendőrök, tűzoltók váll-lapjait, rangjelzéseit hímzik géppel, aztán a tépőzárat a rabok varrják a csillagok alá.
A fogvatartottak kétharmada a nyomdában dolgozik. Manufaktúra: egy csapat dossziét hajtogat, egy másik kasíroz, egy harmadik lyukaszt. De sokan komoly gépparkot kezelnek, nyomtatnak, vágnak, hajtogatnak, varrnak és tűznek.
Az egyik nyomdagépet egy rádiós, Medveczki Zsolt irányítja.
– Egészséges cenzúra van a szerkesztőségben: a kultúrnevelő őrnagynővel egyeztetünk mindent. Ő hallgatja meg az anyagokat, aztán viszi a parancsnoknak. Ha ő is áldását adja, mehet adásba. Soha semmi gond nem volt.
Medveczki Zsolt és kollégái rutinos nyilatkozók, profin nyomják a szöveget. Börtönrádiózni kiváltságos státus, sokan irigylik is őket, amiért részt vehetnek benne.
– Jó páran kizárólag mulatóst akarnak hallgatni, de az nálunk csak a kívánságműsorban van. Akinek ez kevés, nézze a zárkájában a Nóta tévét meg a Muzsika tévét – mondja Medveczki Zsolt. – Mi a tudománynak, a kultúrának és a közéletnek is teret adunk. Teljesen pártsemlegesek vagyunk, ami nem túl nehéz feladat, mert a bentlakókat nem érdekli a politika. Gyakran közlünk híreket más börtönökről, a múltkor arról számoltunk be, hogy Moszkvában árulnak egy fegyházat. És persze a magyar celebekről is beszámolunk, nem hagyjuk ki, ha például Pataki Attilával történik valami. Sokat rögtönzünk, humorizálunk.
Medveczki Zsolt civil életében színész volt, rablással bukott be.
– Leukémiás volt a párom, szerettem volna megmentetni az életét, kellett a pénz.
Húsz hónapja van a szabadulásig.
Munka után sorakozó az udvaron.
– 2A megy, aztán 2B sor indul – hangzik a vezényszó.
Motozás, szúrópróbaszerű vetkőztetés, majd vissza a zárkába, ebéd.
Mi is kapunk a menüből, virslis krumplileves, szilvás gombóc. Rabok főzték, jobb, mint egy üzemi menza.
Aztán irány a könyvtár, indul a rádiós foglalkozás.
– Hat hónapos felkészítést kaptunk, szakemberek és pszichológusok tanítottak minket rádiózni, vágni, számítógéppel dolgozni. És persze együttműködni – ezt az ötvenkét éves Horváth Márton mondja.
Az Emberek és sorsok című műsort vezeti, amelyben a rabok az alanyok.
– Az egyik beszélgetőtársamról a felvétel során derült ki, hogy bírónak készült. Elvégzett két szemesztert az egyetemen, de kibukott, utóbb egyik volt tanára küldte börtönbe. Van itt számítógépzseni is, meg sok okos ember, ezért szoktam mondani, hogy a Rács FM jogerős ítélet nélkül is sikerre van ítélve.
(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
