Jó szomszédok ünnepe

Mazsorettek és a Keil Ernő Fúvószenekar nyitják az eseményt pontban tízkor.

Aztán a Lipócia művészeiből szerveződött Pozsonyi Piknik Vonósnégyes következik, majd Mirjam Rodriguez Brüllova szlovákiai gitárművész és Jávorka Sándor hegedűművész. A nagyszínpad a Jászai Mari tér közelében. Már tele a pikniksétány eleje 11 órára, amikor a tizenéves csodadobos, Hodek Dávid jamelni kezd a triójával.

Csáki Judit színikritikus immár hagyományosan vállalta a konferanszié szerepkörét.

– Úgysem tudtam volna aludni a kavarodásban – fűszerezi iróniával a magyarázatot. Lipóciai maga is.
– Falunap, búcsú – ad műfaji meghatározást Csáki, amikor a piknikről kérdezem.
Szteppelő mamut bólint rá mellettünk. Grátisz produkció: a helyi Jam Táncműhely tagjait rejti a szőrjelmez.

A standok, sátrak a Radnóti Miklós utcáig nyúlnak. Nagy itt a kínálat: lipóciai kézművesek, a nagy hírű Sarki Fűszeres, a legendás Húsimádó hentesbolt saját készítésű pecsenyezsírral, hozzá persze a Jókenyér üzlet friss pékárujával, a környék vendéglősei a Firkásztól Lajsz András étterméig, régiséges, Zsolnay Márkabolt, a Gasztrofilm tékája, könyvesházak és kiadók az Ulpiustól a Scolarig, teaházak, réteses, iskolák és helyi szakkörök, gyerekfoglalkoztatók. Mind-mind ünnepre készültek.

Író is dedikál, nem egy, hiszen errefelé szinte minden második házra esik neves betűvető vagy más művészet híres művelője. Név szerint csokorba szedni őket: könyvet kiadna. Bárkit kihagyni: nem lenne gilt.

Boltok helyi kuncsaftjai, művészetek kedvelői gyűlnek körénk. Élménnyé fazonírozzák az újlipótvárosi statisztikát. Egymásba ér a sok apró sztori: békés falu ez, ahol papucsban is el lehet slattyogni a kedvenc boltig, név szerint ismerik mindenütt a vevőt. Nagynevű alkotóknak kijár a tisztelet, de „alapvetően” jó szomszédok azok is. Hétköznap is minta demokráciából.

Csáki Judit mégis óvna a közéleti okoskodástól. Szerinte annyi csak a tanulság: ez a legélhetőbb kerülete a városnak. Ám ajánlja: ha üzenetet keresek az ünnephez, elég, ha hazabeszélek.

– Hiszen a 168 Óra is – akár a Magyar Narancs, akár a Klubrádió – az esemény médiatámogatója, standot is bérelt a pikniken.
– Alig férek a sajátunkhoz – felelem büszkén, akár egy újlipótvárosi polgár.
– Ugye senki sem fog politizálni? – kapcsolódik a beszélgetésbe régi barát, Krasztev Péter irodalomtörténész, műfordító, a pozsonyi Magyar Intézet korábbi vezetője.
A piknik programjában a pozsonyi blokkot szervezte. Úgy véli, abban sincs különösebb üzenet, hogy idén Pozsony a díszvendég.

– Ez így normális – nem magyarázza túl.
A szlovákiai díszvendégek sátra a nagyszínpad bal oldalán kapott helyet.

– Szimbolikus a lokáció? – kérdezem Jana Tomkovát, a budapesti Szlovák Intézet igazgatóját. Nehezen bújok ki a bőrömből.
– A színpadról nézve jobbra vagyunk – feleli egy mosollyal.
Mindjárt nevetés lesz belőle, ahogy felszalad a szemöldököm. Kifejti: ha összegezzük a két nézőpontot, akkor voltaképpen középen vannak.

Örömmel fogadta a meghívást, bár csak nemrég nevezték ki az intézet élére, így eddig azt sem tudta, hogy Pozsonyi út is van Pesten. Reggel csodálkozott rá jókedvvel a szomszédos színes Tátra utcára is.

– Itt szinte otthon vagyok! – állapítja meg.
Amúgy a pozsonyikifli-sütő verseny győztesének adja majd át a díjat: pozsonyi hétvégét egy luxusszállodában.

Persze maga is tudja, hogy vannak, akik jobb szeretik a feszültségeket, de úgy látja: azok inkább a stadionok környékén meg a politikában mocorognak.

– A kultúra más „páket”, itt van jó helyen – mondja bájos akcentusával.
Mintha végszót adna: a nagyszínpadon Portisch Lajos nagymester fakad dalra. (Később persze tradicionálisan szimultánsakkozik is Lipócia polgáraival.) Őt a „kultúrpáketben” szellemes kutya-gazdi anti-hasonmásverseny követi, majd a Butterfly Effect zenekar. Aztán Lukács Sándor mond Radnóti-verset.

– Mi még csak csodálkozunk – kommentálja a történéseket a színpadközeli egyik standnál Tisza Tímea, a Körúti Orvosi Centrum doktora. – De már biztos, hogy jövünk jövőre is.
Klinikájuk nagy hírű orvosaihoz amúgy külhonból is járnak páciensek. Ám amikor a doktorok hírét vették a pikniknek, úgy érezték: most nekik kell átlépniük Lipócia határait. Amely viszont ilyenformán lényegében tágul.

Nem csupán Szlovákiából, a körútról, a Nyugati térről is érkeztek résztvevők. Az ottani nyelviskola másodszor vesz részt a pikniken. Fiatal tanárnő magyarázná a miértet.

– Hangulatában tényleg olyan, mint egy falusi búcsú, szellemében mégis több annál.
– Lehet, ennek angolul mélyebb az értelme – pislogok.
– Ez itt igazi közösség, csak ez így közhelyes. Majd hozzáteszi: – Szövegben közhelyes, de gyakorlatban ritka.
Pedig van rá igény: már a kánikulai délelőttön sem szellős a piknik, délutánra viszont hömpölyög a Pozsonyi út és környéke.

Szépen fogy a Lipócia című magazin is. Főszerkesztője, Salgó Adrienne azt mondja: értelmiségi trendlapnak szánják. Nincsenek benne leleplezések, ekézések: arról írnak, ami szép, jó és értelmes. Baráti társaság hozta össze – a pikniket is megteremtő reflexből: válaszként arra, ami nem szép, nem jó és értelmetlen.

Ezt Rédei Éva, a piknik szülőanyja sem cáfolja. Ám hozzáfűzi: ma már annyian segédkeznek a szervezésben, hogy majd mindegyik helyi polgár jogot formálhat a „gyermekre”. Idén különösen nagy a felbuzdulás: fokozza az ünnepi kedvet, hogy hamarosan felújítják a Pozsonyi utat.

Rédei Éva abban is biztos: jövőre is itt lesz mindenki, a programkínálat pedig még sűrűbb. Noha az már most sem ritkás.

Ahogy délelőtt a sakknagymester, délután a Magyar Nemzeti Bank alelnöke mutatkozik szokatlan szerepben: Király Júlia vezeti a borárverést. A bevételt a Kézenfogva Alapítványnak ajánlották föl a főszervezők.

A délután másik nagy dobása a Vígszínház Best of Padlás produkciója. Betölti a teret a musical. Egy újabb műsorszám alatt viszont súgva adják tovább a színpadhoz közel állók Kern András és Gálvölgyi János többfedelű, olykor közéletet karcoló poénjait azoknak, akiknek csak távolabb jutott hely. Kern saját magát idézi, Gálvölgyi Bächer Ivánt.

Két műsorszám között újabb sátrat vizitálok. Helyiek tanácsára a kutyásokét.

Lipócia kutyatartói kilobbizták: építsék vissza a Szent István park felújításakor kifelejtett kutyafuttatót. Ha ebben, akkor másban is működhet a civil erő. Egyesületük országos szervezettel piknikel. Távolabbi céljukként említik: azt kell elérni, hogy szocializált és kulturált kutyák éljenek körülöttünk. Tréfának venném, de türelemmel fejtegetik: ehhez előbb az embereknek kell szót érteniük egymással.

Lipóciában ennek persze tradíciója van.

Ária csendül a gondolatra.

Poézis és színtiszta színház, ahogy a Balkoncert operaénekesei dalolnak egymáshoz a Pozsonyi út 5. emeleti erkélyeiről. A negyedikről jól öltözött öregúr hallgatja egymagában. Az utcán azonban már „telt ház”.

– Számomra az utca most adekvát hely – mondja Rózsa Péter, amikor a balkonopera után megszólítom.
A műsorvezető-riportert nemrég menesztették a köztévétől, a Kultúrház egész stábjával együtt. Itt lakik ő is: nem rontja az ünnepet magánpanasszal.

– Fontos nap ez – fordítja komolyabbra. – Mozdul megint a civil világ.
Ritmust ad hozzá Heilig Gábor és Hernádi Judit. A dalszerző és a színművész a piknikre fazonírozta műsorát. Címe: „Mi ezt hoztuk!”

Érkezik lassan az este is, borzonganak a levelek a pikniksétány fáin. Vihart jósoltak nap végére, de az elmarad. A finálé – utcabál: Dj Radnai (Radnai Péter alkalmi lemezlovas) a hatvanas-hetvenes évek slágereit adja hozzá. Össztánc a város szívében.