Jelentés a csatatérről

Az átalakítások legnagyobb vesztesei a diákok, akik egy indulatokkal, félelmekkel terhelt rendszerben kénytelenek a jövőjüket megalapozni. A kormányzati intézkedések már a pedagógustársadalomban is kiverték a biztosítékot. Balog Zoltán miniszter szerint egyszerűen csak azért, mert „túltolták a biciklit”. Ebben lehet igazság: ha nem egyszerre érkeznek az intézkedések, ha nincsenek napi szintű eszközbeszerzési gondjaik az iskoláknak, ha a Klik nem lett volna csődben, akkor lehet, hogy nem csatlakozik a Tanítanék Mozgalom petíciójához az év elején több mint harmincezer magánszemély és több száz iskola tantestülete. A Tanítanék múlt hétvégi tanévzáróján több ezren vettek részt, s a szervezők bejelentették: a mozgalom radikális üzemmódba vált, mert követeléseiket eddig a kormány semmibe vette.

A radikalizmust alátámaszthatja, hogy a kormány most már a szakképzésben is olyan változásokról döntött, amelyek károsak lesznek a diákok és a gazdaság számára. Szeptembertől a szakiskolák új neve szakközépiskola lesz, a szakközépiskoláké pedig szakgimnázium, ahol jelentős szerkezeti és tartalmi változások lesznek. Alig három hónappal a tanévkezdés előtt azonban a szakképzésért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium képtelen volt a kerettanterveket előállítani. Hetven-nyolcvanezer diák úgy felvételizett idén ezekbe az iskolatípusokba, hogy nem tudta, valójában hová is felvételizik. A tanároknak fogalmuk sincs, mit és miből fognak tanítani. A 168 Óra emiatt Székely László alapjogi biztoshoz fordult, mert nagy valószínűséggel súlyosan sérülnek a diákok alkotmányos jogai.

Az Alkotmánybíróság ugyanis kellő felkészülési időt ír elő egy jogszabály bevezetésénél: a szakképzésben szeptembertől tanulóknak ez nem állt rendelkezésre. Az NGM-et is kérdeztük: tekintettel arra, hogy a tárca hibájából nem készültek el a kerettantervek, nem halasztják-e el egy évvel a rendszer átalakítását a szülők és tanulók érdekében? A minisztérium azt közölte lapunkkal: nem halasztanak.

A szakképzési intézmények az elmúlt négy évben háromszor, s mindhárom esetben előkészítetlenül kerültek át új fenntartóhoz. Tavaly nyár óta az NGM-hez tartozó szakképzési centrumokhoz kerültek az iskolák, így a szakképzés a korábbinál is jobban elszakadt az oktatási tárcától. Az NGM-ben egy bizottság évről évre meghatározza, mely szakmákat támogatja az állam. Ez a megyékre lebontott úgynevezett szakmaszerkezeti döntés a munkaerőpiacot kutató közgazdászok szerint értelmetlen, a szocialista tervgazdaságot idéző intézkedés. E bizottság elvileg azt találná ki, hogy néhány év múlva milyen szakmákra lesz szüksége a gazdaságnak – de ez teljes képtelenség. A gyerekeket inkább a folyamatosan változó piachoz való alkalmazkodásra kellene felkészíteni.

A szakképzés területét évtizedek óta kutató Mártonfi György arra emlékeztet, hogy a 2010-es kormányváltás után a miniszterelnök az egyik legfőbb szövetségesének, Parragh Lászlónak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökének döntő befolyást biztosított a szakképzés irányításában és működtetésében, és ehhez jelentős finanszírozást is kapnak.

– 1994 és 2006 között a közoktatásért felelős minisztériumban mindig volt egy szakképzési államtitkárság. A közoktatásival együtt két szomszédvár, amelyek külön nyelvet beszéltek, folyt közöttük pozícióharc, de minden kérdést megvitattak. Most a két tárca államtitkárságai már alig egyeztetnek, együttműködésről nem beszélhetünk – mondja.

Az NGM tavaly télen készített egy koncepciót Szakképzés a gazdaság szolgálatában címmel. Néhány hétre rá a kormány ezt el is fogadta, de a tartalma titkos. Mártonfi György szerint Parragh befolyását jól illusztrálja, hogy amíg a 2010 decemberi, a Hoffmann Rózsa-féle közoktatási koncepció 17 évre csökkentett tankötelezettségről szólt, addig a miniszterelnök a Széll Kálmán Terv bemutatásakor arról beszélt, „nem ördögtől való 15 éves korban munkába állni”. Parragh később felvállalta, hogy ezt ő javasolta Orbánnak.

Mártonfi szerint az MKIK javaslatainak rejtett célja az is, hogy a vállalati gyakorlati helyek megszabaduljanak a cigányoktól.

– Már látható: a romák kiszorulnak a szakképzésből, vagy sokan közülük el sem kezdik, és az általános iskola elvégzése nélkül a Híd programban landolnak, vagy az általános iskolát 16 évesen befejezve már be sem kell iratkozniuk a szakképzőbe. Míg a szakképző iskoláknak érdekük volt benntartani ezeket a gyerekeket, már csak a pedagógusok álláshelyeinek megtartása miatt is, addig a vállalkozó csak olyan diákokra tartana igényt, akik profitot termelnek neki. Az új rendszerben törvényes keretek között lehet a hátrányokkal küzdő roma fiatalokat kiszorítani – magyarázza. Mártonfi hozzáteszi: a Híd programnak volt egy jobban működő előzménye 2010 előtt is. Ezt kompetenciaalapú felzárkóztatónak hívták. Azok jelentkezhettek ide, akik túlkorosak voltak, de még nem végezték el az általános iskolát. Egyéves, projektalapú képzést kaptak, amelyben a szakképzés megkezdéséhez szükséges alapkompetenciákat erősítették meg. Ezután léptek a szakképzésbe, ami akkor még 2+2 éves volt. Akik így kezdtek szakmát tanulni, ugyanolyan sikeresek voltak, mint akik az általánosból kilépve azonnal megkezdték a szakiskolát. Mártonfi György szerint a Híd program abban különbözik, hogy ide nem a tanuló jelentkezik, hanem az iskola kezdeményezi a felvételét.

– Hiába könyörög a szülő áprilisban, hogy hadd fejezhesse be az éppen hogy 15 éves gyereke az általánost júniusban, az iskola a Híd programba irányítja, mert így megszabadul a problémásabb diákoktól. Ezek a fiatalok 15-16 évesen ott vannak a Hídban két évig, részképesítést szerezhetnek, de ettől még később nem találnak könnyebben munkát. Elvileg továbbléphetnének a szakiskolába, de ez nagyon ritka, kiváltképp, mert ekkor már nem is tankötelesek, és további három évig kell tanulniuk a szakmát. A Híd program majdnem minden tanulója roma, és nemcsak az északkeleti régióban, hanem a Dunától nyugatra is.
A szakértő az országos kompetenciamérések háttérkérdőíveinek adataiból azt is megállapítja: országosan a belépő szakiskolások majdnem harminc százaléka roma származású, s ez az arány Borsodban hatvan százalék. A közoktatásban 2008 után megfigyelhető rohamos szegregálódás a szakképzésben is megtörtént.

– Míg 2006-ban a szakiskolák 9,6 százaléka volt olyan intézmény, ahol 50 százalék felett volt a roma gyerekek aránya, addig ez 2014-ben 25 százalékra ugrott fel. A szakiskolák negyedében 50 százalék feletti a roma gyerekek aránya. Ezekben küzdelem folyik a gyerekek, a szülők és a pedagógusok között: ha valaki bejár az iskolába, akkor szinte biztosan megkapja a szakképesítést, az marad csak ki, aki kerüli az iskolát.
Az MKIK befolyása a szakképzésben abban is segíti Parraghékat, hogy lenyomják a munkaerő árát – hiszen a tanoncok mindenféle munkára befoghatók.

A kormány által sokat hangoztatott duális szakképzés bevezetéséről Mártonfi azt mondja: a magyar duális képzésnek semmi köze a németek szakképzési rendszeréhez.

– A nevéből adódik, hogy részben az iskolában, részben a vállalatoknál folyik szakmai képzés. A kormány a német rendszerre hivatkozik, de ott ez egészen másképp működik, mint Magyarországon. Náluk a szakképzésbe való bemenetet kapcsolja össze a duális képzés a munkaerő-kereslettel. A vállalatok gyakorlati képzőhelyek is egyben. A tanoncszerződés lejárta után a tanulók 60 százaléka kap gyakorlati helyén állást, ez az arány Magyarországon húsz százalék. Míg a tanuló képzési költségeinek mindössze negyede-hatoda állami forrás, addig Magyarországon ez az arány nyolcvan százalék. Vagyis Németországban nem üzlet tanoncokat fogadni, csak akkor, ha a vállalatnak a hozzá lojális munkaerő kiképzése hosszú távon megéri. Magyarországon azonban azonnal profitot hoznak a tanoncszerződések, hiszen a nyolcvanszázalékos visszatérítés mellett a diák által elvégzett munka már hasznot hoz. Németországban legkorábban 16 évesen kerülnek a duális képzésbe a fiatalok, de a legtöbben csak 17-18 évesen.
Mártonfi szerint a szeptemberben induló új rendszerben a legnagyobb visszalépés az átjárhatóság lehetőségének további csökkenése. Korábban a szakközépből le tudott bukni egy gyengébb képességű gyerek a szakiskolába, de nem esett ki a rendszerből. Most nem lehet lebukni, csak kibukni.

– Ráadásul az új rendszerben lehetetlen lesz szakmát váltani: amikor 14 évesen bekerül a gyerek a képzésbe, azon a pályán megy végig, amit akkor elkezdett, vagy kezdhet mindent elölről. Csakhogy az embereknek vágyaik, aspirációik vannak, amelyek befolyásolják döntéseiket is. Mégis, a mai kormányzat nagyon korai pályaválasztásra kényszeríti a gyerekeket.
Mobilitás, intézmények közötti átjárhatóság, minél későbbi pályaválasztás – az Európai Bizottság hazánknak szóló, a szakképzés átalakításával kapcsolatos javaslataival drasztikusan szembemennek a magyar tervek. Mintha a kormány szánt szándékkal az ellenkezőjét tenné, mint amit az unió és a szakértők javasolnak.