„Így nem lett volna szabad” – Graphisoft-alapító az elmúlt négy évről

Nem ért egyet a módosabbaknak kedvező és a gyengébbeket sújtó egykulcsos adórendszerrel Bojár Gábor, a Graphisoft társalapítója, az igazgatóság elnöke, pedig személy szerint több pénz marad a zsebében. Szerinte az önkényes és kiszámíthatatlan „rezsicsökkentés” szavazatokat hozhat, de a privát szolgáltatókat csak gyors leépítésre tudja ösztönözni.

2014. március 11., 10:17

A

Portfólió.hu-n megjelent publicisztikájában azt írja: „Örülhetnénk a korábban valóban indokolatlanul magas rezsik csökkentésének és a szintén felháborító banki marzsok megcsapolásának, de én ennek sem örülök, mert nem így kellett volna, pontosabban így nem lett volna szabad”.

A jogbiztonságról szólva kiemeli: ha kiderül egy törvényről, hogy rossz, akkor azt meg is lehet változtatni, de visszamenőleg még a legrosszabbakat sem szabad megváltoztatni, hiszen akkor sohasem bízhatnánk az érvényes törvényekben. Az állami szerepvállalásról a gazdaságban úgy vélekedik: a tisztességes fogyasztóvédelem nem engedi meg az egyoldalú szerződésmódosításokat vagy a hitelfelvevő számára átláthatatlan banki költségek korlátozás nélküli áthárítását. De ha az állam mindezek helyett egy önkényesen megállapított árfolyamon előtörlesztési lehetőséget ír elő (mert a tűz közelieknek ez a jó), akkor elveszti erkölcsi alapját a tisztességes verseny szabályzására.

A közműszolgáltatók tekintetében szerinte nemzetközi ár-összehasonlításon alapuló transzparens, kiszámítható árszabályozást kell alkalmazni, ami gazdaságosságra és fejlesztésekre ösztönöz. Az önkényes és kiszámíthatatlan „rezsicsökkentés” szavazatokat hozhat, de a privát szolgáltatókat csak gyors leépítésre tudja ösztönözni. Lehet ez a jó áron történő visszaállamosítás eszköze, de akkor már Rákosiék 1949-es einstand módszere egyszerűbb és őszintébb volt – írja. Ha pedig az állam nemcsak a természetes monopóliumok helyén, hanem a jól működő versenyszférában is versenyzőként akar fellépni, akkor végképp oda a verseny, hiszen ki akar versenyezni a szabályzóval és a bíróval?

Végül a vállalatirányításban meglévő „fékek és egyensúlyok” működéséről szólva azt írja: „Az operatív vezetés rákényszerül arra, hogy döntéseit jóváhagyassa a többségében külsősökből álló igazgatósággal, akiknek mindent részletesen el kell magyarázni, meg kell győzni őket, mert vétójoguk van. Ez a processzus lassú és nehézkes, meg is lehetne kerülni, ha az igazgatóságba haverokat hozunk, akik minden javaslatunkra rábólintanak. De megértettem, hogy nem ez a jó. A valóban független igazgatóság arra való, hogy kevesebb legyen a hibás döntés. Ebben a rendszerben nem csinál azt a vezető, amit akar, sokszor esetleg jó javaslatait sem tudja keresztülvinni, de megéri. Nagyon megéri, mert így valóban kevesebb lesz a rossz döntés, amihez a szervezet tehetetlensége miatt és presztízsokokból is kénytelen lenne ragaszkodni. Persze vannak, akik nehezen tudnak alkalmazkodni a független kontrollhoz, jobban szeretik a korlátlan hatalmat, de azoknak egy nagy cég vezetése nem való. Én is ilyen voltam, és le is mondtam a vezetői posztról. A cég jövője fontosabb volt, mint saját pozícióm. Ma már valódi hatalom nélküli elnök vagyok csak a Graphisoftban, és jól érzem magam, mert a cég jól működik. Jobban, mint akkor, amikor én vezettem” – írja Bojár Gábor a Portfólió.hu-n.