Hová vezet a Jobbik út?

– Ma még megjósolhatatlan, hol a növekedés határa. Mondhattunk százalékokat, tizenkettőt, húszat, de a párt meghaladta azokat. Jobbik ellen ma nincs orvosság a többi pártnak.

A borúlátó szentencia a téma kutatójától, a szélsőséges mozgalmakról több tanulmányt publikáló politológustól, Juhász Attilától (Political Capital) származik. A fiatal elemző a 2003-as pártalapítás óta figyeli korosztályos társait. Úgy látszott, rossz csillagzat alatt születtek, akkor indultak el a pártkezdeménnyel, amikor a vesztett választás utáni hangulatban Orbán a lovak közé csapott, sorra tesztelve vadabbnál vadabb ötleteit.

Ehhez az időszakhoz kötődött a Manager Magazin 2006. decemberi Orbán-interjúja, amelyben a nagy stratéga kifejti: „Magyarországon mindig lesz húszszázaléknyi radikális szavazó. Őket is meg kell szólítani.”

Tehát Jobbik-ügyben ma is ez a hivatalos doktrína. Nem összeveszni, kerülni a nyílt ütközést, megőrizni vésztartaléknak a posztnáci szavazatokat is. Ez a haditerv 2009 tavaszán, az EP-választáson látványosat bukott, amikor a Jobbik 595 ezer voksot szerzett.

Az orbáni okfejtés mögött ma is kitapintható Stumpf ex-kancelláriaminiszter gondolatmenete: a hazai radikalizmus kezelhető és beilleszthető parlamenti keretek közé.

– Csakhogy itt nem radikalizmusról van szó – állítja Juhász politológus, aki szerint a Jobbik töredékekből, mozaikelemekből kirakható gondolatrendszere nem sok újat tartalmaz.

Olyan történeti hagyományt követ, amely végigkísérte a magyar 20. századot Prohászka Ottokártól a harmincas évek fajvédő mozgalmain át (NAP, kaszáskeresztesek, nyilasok) a MIÉP-ig. A változás mindössze annyi, hogy az „archaikus” antiszemita gondolatot ötvözik „a modern cigányellenességgel”.

Az ideológia legtömörebb kifejtése Bíber József Tibor történelemtanártól (!), a Jobbik egykori alelnökétől származik.

„A cigánybűnözés biológiai fegyver a nemzetközi cionizmus kezében.” Ebben tényleg benne van minden. A cigányellenesség, az antiszemitizmus és a „sötét titok”, a magyarság ellen szőtt nemzetközi összeesküvés.

– Nehéz egy demokratikus pártnak hatékonyan fellépni a rasszizmus ellen egy országban, ahol a pártok szavazóinak egy része kimutathatóan cigányellenes – mondja Juhász Attila. – Még a témát előhozni is bonyolult. Az MSZP-nek annyira futotta, hogy a Jobbikot ellenfelének nyakába varrja.

A Fidesz kettős gyakorlata inspirálhatta Juhász pesszimista kijelentését: „A jobbik ellen nincs orvosság.” De vajon igaza van-e? És Vona elnöknek, aki nemrég azt mondta, hogy „az átlagszavazó született jobbikos, csak még nem tud róla”?

A Jobbik botránypárt: zászlót éget, provokál, fenyeget, hazaárulózik. De semmi sem történhetett a gárdától a Magyar Szigeten át Gyöngyöspatáig, ami komolyan ártott volna nekik.

A frakció egyik kizárt tagja szerint a nagy menetelés idején a Jobbik olyan „mélyhelyekre” jutott el Belső-Somogytól Borsodig, ahol húsz éve nem láttak élő politikust. A baloldalt csak a tévéből ismerik. A gárdisták odamentek. És ahol a megjelentek, hamarosan megalakultak az alapszervezetek. Kétségtelen: a Jobbik felfutásában szerepe volt a spontán társadalmi önszerveződésnek is.

A gárda helyett valóságos gárdasereglet őrködik a Jókai utca 6. (MSZP-székház) előtt. Tikkasztó hőség, forró aszfalt, fél tucat magyar gárdasejt. Van mindenféle alverzió. Zöld zubbonyos, márkahű fehér inges, fekete kiadás. Amióta bíróság feloszlatta őket, darabokra hasadoztak. Szétszéledtek a jog útvesztőiben, hogy tíz változatban alakuljanak újjá. Most mindenki itt van, ugyan melyik bíró tilthatná meg, hogy ha a parancsnok azt kiáltja: vigyázz, fogadás balról, tiszte-legj, ne csapják össze marhabőr bakancsaikat.

Az emelvényen, a molinó alatt kerekded, csecsemőarcú, világtalan jobbikos beszél nyomorról, sanyarról, telefonadóról. Mivel fekete némaság fogadja, témát vált, átnyergel buzizásra. Szegény, látatlanban is gyűlöli őket. Dörgő taps, én inkább sírnék, de ahhoz is meleg van. A selypegőn bűbájos Morvai asszony után („kedves testvérek, kedves ellenállók”) a nép is szedelőzködik. Indulunk az Andrássy úton, hogy a hőségben Orbánnak is befűtsünk.

Sokan mondták, hogy a parlamenti áttörés a Jobbik sorvadását is jelenti. Képtelenség az utcapolitikát a parlamenti működéshez csiszolni. Juhász Attila nem ért egyet ezzel. Szerinte szimpla teória, közhely, hogy a Jobbik csak lufi, amely gyors fúvódás után villámgyorsan kipukkad. Juhász az áttörést 2006. október 15-re, az olaszliszkai tragédia időpontjára teszi. 2007 augusztusára már fel is állt a Magyar Gárda.

Elcsépelt teória, hogy a tipikus Jobbik-szavazó vidékről és balról érkezik. A felmérések (Progresszív Intézet, Medián) cáfolják ezt. Húsz százalékuk érkezett az MSZP-től (ez is sok), harminc a Fidesztől, de a zöm első szavazó, vagy fiatal, akinek soha nem volt pártja. A Jobbikban ismerte fel az igazit.

A vezetésben páratlan az egység. Intrikáról, pártütésről, szakadásról sokat beszélnek, de Pősze Lajos szakmai kabinetvezetőn kívül senkit sem tettek lapátra. Pőszének csak a parlamentben tűnt fel, milyen „furcsa kis pártba” lépett. Eleinte azt hitte: válságos idők radikális válaszokat követelnek, a Jobbik pedig „elviselhetően radikális”. Ma úgy látja: a Jobbik nem radikális, sokkal inkább anarchista párt.

– Akkor döbbentem meg igazán, amikor kijelentették: Magyarország igazgatását a gárdának kell átvennie.
Az ellentét jól érzékelhető a „megfontolt öreg rókák” és a vadak között. A nyugalomról, békés szavazgatásról álmodó öregek megzaboláznák a párt körüli kóbor gárdistákat.

A kormányképességnek sajnos már úgyis lőttek. Lehet virítani és kampányolni, előretörni, nyerni, de kormányozni soha. Ennél több Jobbik az uniónak elviselhetetlen volna.

Égek, és sajnos nemcsak a naptól. Fásultan baktatok az Andrássyn, betagozódva a Magyar Élet Menetébe. A fotós szerint úgy festek, mint egy nekibúsult nemzeti tüntető. „Aki magyar, velünk tart” – üvöltené egy forradalmárkülsejű szakállas homeless, de ő is lekókad. A menet ritkás, én sietek, az eszmetársak elmaradnak. Észre sem veszem, hogy magányosan kullogok a molinós dzsip mögött. Előttem fél méterre Novák Előd félelmes megafonja, képembe bömböl a Rákóczi-induló. A fotós – milyen kínos – lekap. Maradjon valami az unokáknak...

A frakció egy része állítólag követné a pőszei példát, tudják, rossz lóra tettek. De a hitel nagy úr. Ha elvesztenék a jobbikos jövedelmet, többen nem tudnák fizetni a törlesztőrészletet, s ezzel már meg is fenyegették őket. A frakciót az eszme ereje és a hitel hatalma tartja össze.

A pártpénzekről mindenki mélyen hallgat, vagy senki sem tud. Miből szervezték meg a Jobbikot? Juhász szerint a radikális szubkultúra kereskedelmi forgalmazása nagy üzlet. Együtt lendült fel a párttal. Szittya tarsolyok, prémes műbőr fövegek, övek, csatok, griffek és indák, rovásírásos pólók, táltosok, zenekarok, rapperek élnek meg belőle. Sokan hiszik, hogy a Jobbik plebejus párt. A valóság ezzel szemben az, hogy a frakcióban olyanok is ülnek, akikről nem feltételezné senki, hogy multinacionális pénzügyi cégeknél (Price Water House) is dolgoztak.

Az iráni szál kicsit zavaros. Nehezen hihető, hogy egy hangsúlyozottan magyar párt vezetése függő viszonyban lenne az ajatollahok államával. Annyi még igazolható, hogy a budapesti Shiraz étterem tulajdonosa, egy derék üzletember feltűnő gyakorisággal látogatja Vonáék rendezvényeit. A pártelnök rajongó iszlamizmusa túllépi a kultúrtörténeti érdeklődés határait.

– Az iszlám ma a fény vallása – nyilatkozza átszellemülten. – A kereszténység hanyatlik.
Vona párelnökkel többen is elégedetlenek. Lelkizősnek, határozatlannak, puhánynak, kudarckerülő alkatnak tartják. A mai vezetésnek ez tökéletesen megfelel. A „nagy négyes” tagjai felosztották a jobbikos belvilágot. A Szegedi-kláné Borsod, a legizmosabb szervezet. Nemrég vertek le egy lázadást, bizonyos Endrésik Zsolt vette (volna) át az északmagyar végeket, rengeteg romával és gárdistával. Azonnali hatállyal ki is zárták.

A párt erős embere Szabó Gábor pártigazgató, választmányi elnök, kampány- és tüntetésszervező. Ő valóságos tisztséghalmozó. Lényeges szempont az informátorok szerint, hogy ő birtokolja a központi adatbázist, a stratégiai mobilszámokat, e-mail címeket. Ma már természetes, hogy kör-e-mailben mozgatnak egy pártot. A kizárásokat, szervezetoszlatásokat és -alapításokat Szabó személyesen intézi. A kizárásokat a reggeli órákban, délután inkább már csak alapít.

A párt ökle mégsem ő, hanem a „félelmes” Novák Előd. A Kuruc.info fölötti ellenőrzés avatja Magyarország egyik legbefolyásosabb médiagurujává, még Vona elnök is tart tőle. S okkal. Előd igazi kisdobosként kezdte a provokatőri szakmát az Erzsébet híd 2003-as blokádja idején. Dobverővel pattant ki az úttest közepére, hogy aztán – megállítva a piros 7-est – elordítsa magát: „Kitört a nemzeti forradalom.”

Előddel – mondják, de mi nem hisszük – komoly mentális gondok vannak. Már egészen kicsiny gyermekként őrjöngve vágta magát hanyatt a folyosón direktora előtt, ám ezt mi városi legendának tartjuk. Csak rá kell nézni Elődre, a tiszta tekintetére, sugárzó homlokára, okos szemüvegére, hogy belássuk: a magyar jövő szellemi mentorával állunk szemben.

A frakció férfiidolja mégsem ő, hanem a híres Pörzsölő.

– Futballista – mondja ajkbigygyesztve informátorunk. – Pártunk Alain Delonja.
Pörzse a politika világában sem tagadta meg sportos és narcisztikus egóját. Ülésnapokon gyakran kapja elő kis kézitükröcskéjét, hogy megvizsgálja nemes vonásait, megigazítsa vállra omló, romantikus sörényét.

A Lendvai utcai színen ő áll, Pörzsölő, a gyűlések nagy moderátora. „Nem találja a méltó szavakat”, ezért nem is keresi őket. Megindultan konferálja fel az elnök urat, Gábort. Vona szorong, feszeng és ideges. Közel a tisztújítás, már nem hibázhat. Ráadásul szokatlan terepen mozog. Gyurcsányozni menynyivel egyszerűbb volt. Az belülről jött, nem kellett mérlegelni. Az orbánozás bonyolult műfaj. Mert mi lesz itt, ha két év múlva ez a két ember osztozik a koalíción?

De az messze van még. A tüntetésnek is vége, megszorulunk a szűk átjáróban. Verejték, tülekedés, zászlóerdő. Se előre, se hátra. Furcsa hely a Lendvay utca. Mennyivel könnyebb bejönni, mint kihátrálni innen. Csöndben elered az eső, mi meg itt toporgunk a semmiben.