Horthynak nagyon sokan hálásak

Jacek Pawlicki, a cikk írója szerint a háború utáni Magyarország történetének első olyan emlékművét öntötték le piros festékkel, amely az ellentmondásos Horthy Miklós kormányzóé. Mint írja, „a magyarok továbbra sem készek arra, hogy rehabilitálják a tragikus vezető alakját.” Beszámol arról, hogy a 750 lakosú Kereki polgármestere saját költségén állította a faszobrot, amelyet a „baloldali aktivista és performer” Dániel Péter öntött le festékkel, sőt a szobor nyakába táblát akasztott, amelyen a felirat tömeggyilkosnak és háborús bűnösnek nevezte az admirálist.

A szerző megemlíti a Budapest közeli Gyömrő utcaátnevezését is, és ennek kapcsán megállapítja, hogy az osztrák-magyar monarchia szétesése utáni magyar állam megteremtőjének alakja ellentmondásos érzelmeket vált ki a Duna mentén. A cikk szerint a kommunizmus évei alatt a történelemnek csak egy változata volt kötelező – ennek alapján Horthy áruló és Hitlerrel együttműködő vezető volt. A rendszerváltozás után a történészek nem próbálkoztak meg azzal, hogy elfogultság nélkül értékeljék szerepét, ugyanakkor a szélsőséges, nacionalista és xenofób jobboldal, előbb a MIÉP, majd követője, a Jobbik, időről időre a tengernagyról szóló vitával provokálják a társadalmat, ők nagy magyarnak és hősnek tekintik a kormányzót.

A Gazeta írásában megszólaltatja Mitrovits Miklós történészt is, aki szerint Horthy alakját nem lehet a politikától elvonatkoztatni. – A Fidesz szimpatizánsok egy része és a szélsőséges jobboldal hívei számára Horthy nagy nemzeti hős és hazafi, míg a baloldali szavazóknak áruló, kollaboráns és háborús bűnös – magyarázza a történész. Véleménye szerint a Magyarország számára olyannyira hátrányos trianoni megállapodás után Horthy úgy viselkedett, ahogy Lengyelországban Pilsudski, azaz egy államot teremtett. Ugyanakkor antiszemita volt és kormányai alatt vezették be Magyarországon a zsidótörvényeket.

A magyar történész szerint Horthy egész biztosan hőssé vált volna hazájában, ha a II. világháború kitörése előtt meghal, de nagyon sokan nem képesek megbocsátani neki, hogy 1944-ben először a németbarát Sztójaynak, majd a fasiszta Szálasinak átadta a hatalmat, amikor is a magyar zsidókat a német koncentrációs táborokba deportálták. Ezért marad Mitrovits szerint a Duna melletti történészek számára továbbra is tabutéma személye, ezzel egyben a XX. századi magyar történelem fekete foltja. A tudós szerint abban lehet csupán reménykedni, hogy az admirális életrajzában levő fekete foltok vizsgálatát majd fiatal történészek elkezdik.

Jacek Pawlicki cikkében ezután bemutatja Horthy rövid életrajzát, kiemelve, hogy egy olyan ország tengernagya volt, amely sem tengerrel, sem flottával nem rendelkezett. Beszámol a „fehérterror” alatt történtekről, amikor ötezer kommunista, szocialista és szakszervezeti aktivista vált Horthy áldozatává. Megállapítása szerint Horthy Magyarországa volt az első jobboldali diktatúra Európában az I. világháború után. Bemutatja a kormányzó 1938 utáni szerepvállalását is, kiemelve, hogy 1939-ben még ellenállt annak, hogy a Wehrmacht átmasírozzon az országon és országa befogadta a menekülő lengyelek tízezreit. A II. világháború alatt lavíroznia kellett a németek és a szövetségesek között, végül mégis a németekkel való koalíció mellett döntött 1941-ben. Ezzel az ország területére beengedte a német haderőt, akik megtámadták Jugoszláviát, később a Szovjetunió ellen küldött magyar alakulatokat.

„A tenger nélküli ország flotta nélküli tengernagya” és a „királyság nélküli régens” hamvai hazatértek, és 1993-ban újratemették – írja a szerző.