Hogy mi van?
Azt állítja a Kossuth rádió
Vasárnapi újságjának riportere (a Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettessel készült interjúban), hogy „hihetetlen, mégis így történt: a magyarországi sajtószabadság vitájának egyetlen kritériuma hónapokig egy frekvencia volt”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem a (felettébb diszkréten néven sem nevezett) Klubrádió frekvenciaengedélyének megtagadása volt a magyarországi sajtószabadság egyetlen kritériuma, legföljebb annak szimbóluma, és nem hónapokig, hanem másfél évig. A bírálat legfőbb tárgya az első perctől kezdve (és még ma is) a médiatörvény volt, amelyet az Európai Unió, az Európa Tanács, valamint a magyar Alkotmánybíróság közbelépésére a kormány kénytelen volt többször is módosítani. Egy másik, gyakran emlegetett kritérium pedig a közszolgálati média totális kormányzati ellenőrzése. Sajnos
– lásd, mint fent – hiába kritérium, magasról (sőt a legmagasabbról) tesznek rá.
Azt állítja Kövér László,
az Országgyűlés elnöke (siófoki sajtótájékoztatóján), hogy Magyarország nem válság sújtotta gazdaság: minden gazdasági mutatója jól alakult az elmúlt két évben.
Ezzel szemben a tény az,
hogy szinte egyik gazdasági mutató sem alakult jól. Az egyetlen, amely egyértelműen jónak mondható, hogy az államháztartás hiánya tavaly 2,1 százalékos lett, igaz, ehhez az kellett, hogy sorozatos, több mint ezermilliárd forintos megszorításokat vezessenek be az év folyamán. Ebből következően sikerült kordában tartani az adósságállományt is, de a 2011 évihez képest mostanra nőtt az adósság mind abszolút, mind relatív értelemben (a GDP-hez viszonyítva is). Az elmúlt két hónapban kétségtelenül mérséklődött az infláció, viszont az elmúlt két évben az Európai Unióban a legmagasabbak között volt. Nem csoda, hogy tavaly a reálbérek jelentősen csökkentek. A múlt évben is, idén is esett a kiskereskedelmi forgalom és az ipari termelés. A kereskedelmi és fizetési mérleg ugyan valóban pozitív, de már 2009 óta az. A foglalkoztatottak száma nem 160 ezerrel, hanem csak 74 ezerrel nagyobb, mint két éve, de ez a növekedés a közmunkások és a külföldön dolgozók számának emelkedéséből fakadt, mert a versenyszféra létszáma csökkent, ráadásul a munkanélküliség a két évvel ezelőttihez képest nőtt. A forint árfolyama gyakran ingadozik (ez is baj), de a kormányváltás időszakához képest 10-15 százalékkal romlott az euróhoz képest. És végül a talán legfontosabb mutató, a gazdasági növekedés, ami 1,7 százalékos, csak éppen mínuszban. Kövér László tehát kiütéssel győzött. A valóságot a ringben ápolják.
Azt állítja Rogán Antal,
a Fidesz frakcióvezetője (az április 21-re tervezett motoros felvonulást elítélő közleményében), hogy „aki az Élet Menete napján ilyen címmel, ezekre a helyekre hirdet demonstrációt, nyilvánvalóan provokatív céllal teszi azt”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a motorosok nem „ilyen címen” és nem „ezekre a helyekre” hirdettek felvonulást, hanem Adj gázt címmel, és a Dohány utcai zsinagógát útba ejtve. Ha már a frakcióvezető „mélységesen elítél”, akkor legalább mondja meg, hogy mit.
Azt állítja a Fidesz-frakció
(közleményében), hogy ha a baloldalon múlik, ma nincs nyugdíj. A Gyurcsány–Bajnai-kormányok felélték a nyugdíjkasszát, a magyar emberek nyugdíját külföldi kézen lévő magánpénztáraknak játszották át, a nyugdíjak összegét csökkentették, a Bajnai-kormány alatt pedig a nyugdíjkorrekció is elmaradt.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem a szocialista kormányok élték fel a nyugdíjkasszát, hanem az Orbán-kormány, amely majdnem háromezermilliárd forint megtakarítást vett el a munkavállalóktól. A külföldi kézen lévő magánnyugdíjpénztárak (köztük a legnagyobb, a magyar kézen lévő OTP) a járulékot megőrizték, és a befizetők többségének hozamot is fizettek, amikor kénytelenek voltak kilépni. A szocialista kormányok idején még a 13. havi nyugdíj megszüntetése ellenére is legalább 20 százalékkal emelkedett a nyugdíjak reálértéke, és természetesen 2010-ben, Bajnai alatt is volt nyugdíjemelés. Ha a Fidesz-frakción múlna, ma nem számítanának a tények.
Azt állítja Tibor Fischer
magyar származású angol író (a The Guardian című lapban), hogy a magyar baloldal, amelyet tönkrevertek a legutóbbi választásokon, külföldre szaladt, hogy teljesen torz képet fessen az országról.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem a magyar baloldal ment külföldre, hanem a külföld jött vagy figyelt ide. A nem baloldali Európai Bizottságtól a nem baloldali Európa Tanácson és Velencei Bizottságon át a nem baloldali Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezeten keresztül a nem baloldali ENSZ-ig. Ja, és a nem baloldali Merkelig, a még kevésbé baloldali bajor CSU-ig, hogy a három éve folyamatosan bíráló jobboldali nyugati sajtóról ne is beszéljek. És nemcsak a németről és a franciáról, amely Fischer szerint elfogult, hanem a brit The Economistról, a The Timesról, a The Guardianről, a The Independentről vagy az amerikai The New York Timesról és a The Washington Postról, amely évek óta erőteljesen bírálja Orbánt. Mert a magyar szociknak ilyen messzire elér a kezük.
