Hoffmann: Mélypontra süllyedt az oktatás

Megszoktuk, hogy hazánk közoktatásának vezetői kizárólag olyan környezetben szólalnak meg, melyben meleg, baráti légkör veszi őket körül.

Megszoktuk, hogy kizárólag azokkal hajlandók tárgyalni, akik aláírásukat adták együttműködési készségük bizonyítására.

Megszoktuk, hogy vitát semmilyen szinten nem vállalnak, az invitálásra nem reagálnak, a polémiát kerülik, a meghívásnak nem tesznek eleget, arcul csapva így azokat, akik az Önök véleményére (is) kíváncsiak.

Megszoktuk, hogy a közoktatás sikertörténetei csak úgy kergetik egymást, s ha esetleg homokszem kerül a fogaskerekek közé – akkor azt titkosítják...

Megszoktuk – de el nem fogadhatjuk –, hogy kiskorúnak néznek minket, hogy szolgálóvá degradálva, emberi szabadságjogainkat semmibe véve megpróbáljanak kar(ám)ba terelni minket.

Megszoktuk – de el nem fogadhatjuk –, hogy az egyszerű bérkompenzációt soha nem látott fizetésemelésnek gúnyolják, a pedagógusok munkaterhelését indokolatlanul, a minőségre káros módon megnöveljék, a sokat tapasztalt, nagy tudású, méltán népszerű, gyakran a nyugdíjkorhatár közelében álló, kiváló pedagógusokat ugyanarra a startvonalra sorolják, mint a pályakezdőket.

Azt azonban nem tudjuk, nem akarjuk megszokni, hogy – bocsánat az illetlen, de a lényeget pontosan kifejező szóért – hülyének nézzenek minket!

Elvárjuk, hogy az oktatás mindenkori vezetői ciklusuk végeztével, őszinte számvetést tegyenek le a közoktatás asztalára. Elvárjuk, hogy ne csak az akolmeleg „bül-bül” szavát hallják meg, hanem azokét is, akik a jövőt féltve fogalmazzák meg kritikájukat.

Elvárjuk, hogy a szükséges tapasztalatok levonása után, építve azokra, a szakértelem és ne a politikai akarat határozza meg – a vágyott, sikeres jövőbe vezető utat.

Pontosan tudjuk, mi rejlik az önbizalomtól duzzadó kommunikáció mögött. Mi, akik napi szinten éljük meg a közoktatás mindennapjait, világosan látjuk, hogy a virtuális kormányzati valóság és a mindennapok közötti szakadék egyre mélyül. Hogy a közoktatás rendszere még működik, a gyerekek és szülők nem, vagy csak alig valamit vesznek észre az iskolák mindennapjait behálózó káoszból – az kizárólag a pedagógusok érdeme. Akikről nem is olyan rég Ön úgy nyilatkozatot, hogy mindenért csak a markukat tartják, elfelejtettek óravázlatot írni, akik csak óraadók...

Tisztelt Államtitkár Asszony!

Értelmiségiek vagyunk, tudunk és szeretünk önállóan dolgozni, gondolkodni, tanítani, nevelni, alkotni. Természetes, hogy tiltakozunk, ha azt tapasztaljuk, hogy a mindenkori hatalom (vissza)élve helyzetével ebben minket akadályoz.

Nem hallgathatunk akkor sem, ha van olyan, amiben egyetértünk Önnel. Ilyen pl. barcsi nyilatkozatának egyik gondolata: „Sokkal keményebb és professzionálisabb munkára van szükség, különben az oktatás sosem fog elmozdulni arról a mélypontról ahová süllyedt”. Egyetértünk. Az a visszalépés, ami az elmúlt kormányzati ciklusban történt, ami az Ön által is említett mélypontot eredményezte, csak rendkívül szakszerű, pontos és alapos munkával fordítható meg.

Mi, pedagógusok erre készen állunk.

Mi, pedagógusok.

Budapest, 2014. március 13.

Mendrey László elnök, PDSZ