Hódmezővásárhely üzenete április 8-ra
Váratlan, és főként váratlanul nagy győzelmet aratott Márki-Zay Péter a hódmezővásárhelyi időközi választáson, a szavazatok több mint 57 százalékát megszerezve. A vereség hatására a kormánypárt és propagandagépezete lefagyott, migránsozással, gyurcsányozással és a kiskunhalasi időközi önkormányzati képviselőválasztás (671 leadott szavazat) hírével foglalta el magát.
A helyi közéletben korábban is jól ismert, Magyarországra 2009-ben visszaköltöző, eddig sosem politizáló közgazdász hétgyermekes keresztény családapaként, csalódott jobboldali konzervatívként jellemezte magát jelölti Facebook-oldalán. Indulásával és jobboldaliságával adta meg a lehetőséget a városban élő, hozzá hasonlóan kiábrándult egykori fideszes szavazóknak, hogy a kormánypárt ellen voksolhassanak. Ezt a megyei jogú város valamennyi politikai ereje átlátta, elfogadta, vele szemben nem állítottak jelöltet. Hernádi Gyulát, az egykori MSZP-s helyi frakcióvezetőt, aki vasárnap alig kétszáz voksot szerzett, kizárják a pártjából, mert ráindult Márki-Zayra. Kérdés, hogy az önjelöltet támogató Szanyi Tibornak mit mondanak most párttársai. Botka László, egykori MSZP-s miniszterelnök-jelölt mindenesetre a legerősebb ellenzéki jelöltek támogatására hívta fel a választókat, az október óta első országos politikai megszólalásában.
A hódmezővásárhelyi voksolás a kampány főpróbának volt tekinthető, hiszen alig 6 hét van hátra a parlamenti választásig. Ha valakinek kétsége lett volna, megtudhatta, hogyan próbál harmadik ciklushoz jutni a Fidesz: parttalan ígérgetéssel, gátlástalan lejáratással, az ellenfelek hiteltelenítésével, a riválisok és a választók megfélemlítésével.
A helyi esperes a városi médiában és a templomban utasította a híveket, hogy ne szavazzanak a plébánia világi elnökére, Márki-Zayra. Lázár János miniszter-képviselő beruházások tömkelegét helyezte kilátásba a kormánypárti győzelem esetére, ezen felül pedig nyíltan megmondta: nem válik be, ha a közgyűlési többséggel szemben álló polgármestert választanak. Ám, úgy tűnik, rendesen túltolták a biciklit, inkább felingerelték a változást akaró polgárokat. Aligha lehet kétség afelől, a kormányoldal mindent megtesz majd azért, hogy Hódmezővásárhely legyen az új Esztergom – amivel Tétényi Éva előző 2010-2014 közötti, vereséggel végződő küzdelmeire utalunk a fideszes képviselői többséggel szemben. Ám február 25-én az is kiderült, hogy Lázár, a kormány második embere enyhén szólva nem a legnépszerűbb ember saját szűkebb pátriájában, ami kormánypárton belüli tekintélyét is megrendítheti, ellensége így is van bőven.
Bár a Fidesz mindent megtesz majd Márki-Zay személye és polgármestersége ellehetetlenítéséért, a következő hetekben ennél sokkal erősebb lehet győzelmének lélektani hatása. Hódmezővásárhely 1990 óta jobboldali, két évtizede fideszes fellegvár. Az ellenzék aligha kaphat nagyobb biztatást azzal, hogy még itt is le lehet győzni a kormánypártot. Az ellenzéki szervezetek legnagyobb gondja ugyanis az, hogy elhitessék: van tétje a választásnak. Egyúttal tanulság lehet, hogy csak komoly, a helyi viszonyokra szabott jelölttel és tényleges győzelmi stratégiával teremthető meg a választás jelentőségének érzete. Ez rántja be a választópolgárokat a küzdelembe. Az alibizés átlátszó és nem vonzó, akkor se, ha az egyes pártok gyakran igyekeznek belezsarolni az embereket abba a helyzetbe, hogy a legkisebb rosszra, vagyis rájuk, kell szavazni. A választók viszont jó jelölteket akarnak.
Ami a hódmezővásárhelyi váratlan sikerből levonható következtetéseket illeti, figyelembe kell venni, hogy az országgyűlési egyéni választókerületek szociológiája bonyolultabb még a városokénál is – a csongrádi 4. számú választókerület például Hódmezővásárhelytől Makóig ér, más lesz tehát áprilisban a szavazók összetétele. Eltérnek az egyéni kerületek országszerte abban is, hogy nem mindenütt jobboldali jelölt a valószínű közös nevező, nincs szükség mindenütt a demokratikus ellenzék és a Jobbik közös támogatására a Fidesz legyőzéséhez, és sok helyütt nem egy független jelölt lehet a megváltó, hanem az adott esetben valóban keményen dolgozó, beágyazott helyi pártjelöltek közül számít valaki a legesélyesebbnek.
Hódmezővásárhelyen a helyzet, a közhangulat kikényszerítette a közös ellenzéki jelöltet, és sok országgyűlési választókerületben növelné az esélyeket az ellenzék utolsó pillanatig lehetséges ésszerű együttműködése, a sansztalan jelöltek elengedése, habár hozzájuk lista és pártérdek kötődik. Ha azonban ez nem következik be, akkor egyetlen remény marad: a választók kiszámíthatatlan döntése, hogy maguk sorakoznak fel tömegesen az esélyesnek látszó ellenzéki induló mögött. Ha ez nem sikerül, akkor Hódmezővásárhely csak egyike lesz a felcsillanó reményeknek a nemzeti együttműködés vakvilágában.
