Határzár nélkül

Először is beszéljünk az alapfogalmakról: bevándorló, menekült?

A bevándorló kategória nem jogi, inkább a közbeszédben jelenlévő fogalom, megegyezik a migránssal, ami azt jelenti, hogy az illető elhagyja szokásos tartózkodási helyét, hogy máshol éljen és boldoguljon, méghozzá hosszabb távon. Ezzel szemben a menekült azért jön el származási országából, mert életét, emberi jogait komoly veszély fenyegeti, üldözik. Ezek mellett a politika használ még egy fogalmat, a gazdasági menekültet, amely kreált kifejezés, hiszen ilyen nincs. Amennyiben valaki nem kapja meg a menekült státuszt, arra lehet mondani, hogy alaptalan volt a kérelme, de hangsúlyozni kell, hogy gazdasági menekült nem létezik. A gazdasági menekült fogalmát leginkább a koszovóiak kapcsán hangoztatják, miszerint ők visszaélnek a menekültjog intézményével. Pechjükre, rájuk nem vonatkozik semmilyen védelmi kategória, mert ők az extrém nyomor és szegénység elől jöttek el, főleg a tavalyi év végén, az idei elején, és ez a tény önmagában nem jogosít nemzetközi védelemre.

Mit lehet kezdeni a „biztonságos harmadik ország” meghatározással?

Ez régóta létező fogalom, európai találmány arra, hogyan lehet jó pár menekülttől megtagadni a védelmet. A lényege az, hogy a hatóság elismeri, hogy a kérelmező életét valóban súlyos veszély fenyegeti, de a származási- és a célország – jelen esetben Magyarország, bár ez kevéssé számít célországnak – között volt egy tranzit ország, amely az ő esetében biztonságosnak tekinthető. A „biztonságos harmadik ország” fogalmát eddig nem nagyon alkalmazták Európában. 2012-ben azonban a magyar hatóságok több száz kérelmezőt küldtek vissza Szerbiába, majd a Kúria, megnézve az ENSZ menekültügyi főbiztosának véleményét, támaszkodva a Helsinki Bizottság vizsgálatára, arra a véleményre jutott, hogy Szerbia nem biztonságos, mert nem kapnak védelmet az emberek, nem létezik ellátórendszer, nincs integráció, nincs kapacitás a kérelmezők elszállásolásra. 2008 óta, amióta a szerb állam maga bírálja el az eljárásokat, összesen 18 ember kapott védelmet a több tízezer Szerbián átvonuló kérelmet benyújtó közül. A Helsinki Bizottságnak az a félelme, hogy ehhez a recepthez akar visszanyúlni a magyar kormányzat is. Most úgy látszik, hogy Szerbiába akarja visszaküldeni a kérelmezőket a kormány, hiába a kúria, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság, és a civil szervezetek állásfoglalása. Ebben az esetben nem csak az a kérdés, hogy ott mi történik az elutasítottal, hanem, ha Szerbia küldi tovább őt egy olyan országba, ahol az élete, testi épsége veszélyben lehet, akkor mi történik? Tehát a láncreakció elindításáért is felelős a visszaküldő ország, jelen esetben Magyarország. Nagyon komoly emberi jogi kötelezettség ez, ami vonatkozik az Európa Tanács összes országára. Szerbia sajnos minden környező országot biztonságosnak ítél, még azokat is, amelyekről a strasbourgi bíróság kimondta, hogy nem az.

Mi a helyzet az EU-n belüli vándorlással? Gondolok itt arra, ha mondjuk, egy Németországban élő második generációs német állampolgárokból álló muszlim csoport úgy dönt, hogy épít egy mecsetet Sopronban, odaköltözik, onnan jár át Ausztriába dolgozni, adott esetben ez akár biztonsági kockázatot is jelenthet.

Miért jelentene biztonsági kockázatot?

Ismert, hogy a mecsetek környékére összpontosul az iszlám állam szervezkedése.

Ez vita tárgya, nem szerencsés, a vallásgyakorlás, és a terrorizmus összemosása. Azt gondolom, hogy ha valaki német állampolgár, akkor mindegy, hogy mi a vallása, az Unión
belül rendelkezik a szabad mozgás jogával, tehát, mint német állampolgár nyugodtan költözhet Sopronba, ugyanazokkal a jogokkal bír, mint minden európai. Ugyanolyan szabályok szerint építhet mecsetet, templomot, mint a nem bevándorló gyökerű európai polgárok.

A dublini egyezmény az EU-n belüli mozgásra is vonatkozik?

A dublini egyezmény azokra vonatkozik, akik az EU-ba harmadik országból érkeznek – tehát nem magyar és nem EU-s tagállamból – és menedékkérelemmel élnek, EU-s állampolgár nem kérhet az EU-n belül menedékjogot, ez alapszabály. A kívülről érkezett kérelmező csak egy EU-s országban adhatja be igényét, ha ott elutasítják, az a többire is vonatkozik és visszaküldhetővé válik.

Mennyi ideig küldhető vissza, akinek a kérelmét elutasítják?

Aránylag bonyolult a visszaküldhetőségi szabályrendszer, egy – másfél év az alapeset, tehát viszonylag sokáig fennálló felelősség, ami alól persze mentesülni is lehet, illetve bármikor dönthet úgy egy tagállam, hogy magához veszi a felelősséget a menekültügyi eljárás lefolytatásáért, tehát más megoldást keres. Év elején, amikor sok koszovói jött, akik nagyrész eljutottak Ausztriába, Németországba, tudomásunk szerint sok esetben az történt, hogy ahelyett, hogy velünk szórakoztak volna a dublini eljárás lefolytatása érdekében a németek, magukhoz vették az eljárás lefolytatásának jogát, elbírálták a kérelmeket, elutasították és az elutasítottakat repülővel egyenesen Koszovóba utaztatták és nem vissza hozzánk. Ennek a gyors elbírálásnak is betudható, hogy májusban már kevesebb, mint 200 főre tehető a Koszovóból érkezők száma, szemben az elmúlt év végi, ez év eleji 10 000-es nagyságrenddel. Ez lehet a válasz és egyben a cáfolat a Lázár – féle riogatásra is. A dublini egyezményre hivatkozva a soktízezres, akár százezres számmal szemben az elmúlt több-tízéves tapasztalat alapján a gyakorlat néhány 100-as nagyságrendű embert jelent. A dublini rendszer messze nem működik olyan hatékonyan, ami igazolná Lázár vagy Kósa félelmeit az ide visszaküldött tömegekről, tavaly 800 menedékkérő került vissza.

Úgy látom, hogy egyre több ország igyekszik nemzeti hatáskörben intézni a menekültügyet. Ön szerint mi lehet a praktikusan kivitelezhető, valós megoldás?

Kétféle forgatókönyv létezhet. Az egyik szerint a fegyveres konfliktusok kiindulópontjánál kell megpróbálni rendezni a helyzetet, hiszen ahol háború van, onnan elmenekülnek az emberek. Ennek több módját ismerjük: kezdve a katonai beavatkozástól a gazdaság- és infrastruktúrafejlesztési programokon át, persze, itt komoly feltétel a viszonylagos stabilitás a térségben, hiszen az iszlám állam és a szír népirtó diktátor közötti választás nem mondható ideálisnak a segélyprogramok tekintetében. A másik lehetőség, hogy a migrációs folyamatot olyan csatornába kell terelni, hogy a munkaerőpiaci helyzet, a demográfiai szükséglet felmérése után eldönthető legyen a kérdés, hogy a gazdaság-növekedés beindítása járhat-e olyan következménnyel, hogy jelentős munkaerőszükséglet lép fel az európai államokban, mert így értelmet nyerhetne egy valós kvóta-rendszer. Sok szakember gondolja úgy, hogy aki dolgozni, vagy tanulni szeretne, azt vissza kell terelni legális csatornákba, vízummal, tartózkodási engedéllyel, így ellenőrizhető lehet a ténykedésük, elismerve azt, hogy van jó néhány olyan ország – Magyarországon nem ez a diskurzus, de ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket – ahol létezik bizonyos szegmensekben munkaerőhiány, amit a helyben élők nem oldanak meg, hiába a munkanélküliség más szektorokban.

Ez gyakorlatilag a közel félévszázaddal ezelőtti „nyugat-német” modell felelevenítését jelentené?

Igen, hasonló, de van sok mai példa is. Az iszlamista félelmekkel kapcsolatban, pedig érdemes végiggondolni azt is, hogy Európa, egyrészt azt mondja, hogy ide ne jöjjön senki dolgozni, ám közben fenntart egyfajta szürke, vagy feketegazdaságot. Sok helyen senki nem jelenti be a szemétszállítókat, az éttermek konyhai kisegítőit, stb. Ezzel ellentétben bizonyos szabályok között tartással, ha a tagállamok bejelentenék, hogy évente például hány fő építőmunkásra van szükségük, akkor előre meg lehetne vizsgálni a bevándorló tartózkodási engedély-kérelmeket, leinformálhatók lennének a személyek és előre dönteni lehetne arról, hogy jöhetnek-e dolgozni, vagy sem. Ez minden fél számára jó megoldás lehet és a veszélyforrást is kiküszöbölhetné, vagy legalább is csökkentené. Másfelől ami a menekülteket illeti, a hollandok, svédek, de a németek is elgondolkodnak most azon, hogy amíg ilyen súlyos a helyzet Szíriában, kiadnak egyfajta humanitárius vízumot a menekülteknek, hogy a rászorulók biztonságos módon bejuthassanak Európába, és itt letelepedhessenek, integrálódhassanak, amíg a fenti helyzet tart, és utána dönthessenek arról, hogy maradnak, vagy visszamennek a hazájukba, ez humánus megoldásnak tűnik. Ebben Németország 2013-óta élen jár, hiszen már nagyjából 20 000 menekültet telepítettek ilyen formán át és több forrás szerint a tervezett szám, akár a 100 000-es nagyságrendet is elérheti a következő években, ha így marad a szír helyzet. Ez az EU-s kvótarendszer többszörösét jelenti.

Ezek a vízumok meddig élnek?

A menekült státusz érdekes jogi kategória, nincs időhöz kötve, de amennyiben megváltoznak a védelem alapjául szolgáló körülmények, akkor vizsgálódhat a hatóság, hogy visszatérhet-e biztonságosan a menekült. Magyarországon a menekültstátusz elismerésekor kiállítanak egy 10 évre érvényes személyi igazolványt, ami hosszabbítható, tehát biztosíthatja az akár végleges maradást.

Végezetül egy kis jövőutazás: amennyiben Anglia kilépne az Unióból – bár a legutóbbi felmérések szerint a lakosság többsége most éppen a tagság mellet van – a most ott dolgozó magyarokkal mi történik, azonnal el kel hagyniuk az országot?

Nem vagyok jós, nem gondolom azonban, hogy a Britek ezt egyik pillanatról a másikra intéznék. Jelenleg a magyarok azon az alapon dolgoznak ott, hogy az EU-n belül szabad a munkaerő áramlása, regisztráció és persze folyamatos adófizetés mellett. A fair eljárás megkövetelné, hogy a milliós nagyságrendű EU-s munkavállalónak fel kellene ajánlani, hogy folyamodjanak tartózkodási engedélyért és a brit bevándorlásügy megvizsgálja, hogy van-e megfelelő munkájuk, anyagi hátterük, lakóhelyük, betegbiztosításuk, – megjegyzem, nem kis gondban lenne a brit közigazgatás a milliónyi kérelem feldolgozásával – és amennyiben rendben találják a kérelmezőt, úgy meg kellene adni nekik a továbbiakban a munkavállalási engedélyt. Bár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az esetleges kilépés után kötne az Egyesült Királyság egy egyezményt az EU-val a munkavállalókra vonatkozóan és a már ott lévőknél nem változna semmi, az újonnan érkezőket pedig az új szabályaik szerint vizsgálnák.

Epilógus:

Alig néhány órával a beszélgetés befejezése után érkezett a gyorshír, hogy Magyarország egyoldalúan felfüggesztette a Dublini Egyezmény végrehajtását, vagyis ezután nem fogad vissza menekülteket. Miután ilyen statáriális eljárásokra az Európai Unio nincs felkészülve, egyelőre nem tudni, mi lesz a következménye Magyarország döntésének. Normális körülmények között ugyanis egy ilyen döntést megelőz egy előzetes bejelentés, majd a bizottság hosszabb- rövidebb vizsgálata és egy tárgyalássorozat. Most a legvalószínűbb következmény, egy ki tudja meddig tartó exlex állapot. Kovács Zoltán kormányszóvivő magyarázata, amit a Die Presse-nek adott, „A hajó megtelt” meglehetősen sovány és cinikus érv, hiszen ez a tény – ha egyáltalán az – már hónapok óta tudható, tehát le lehetett volna játszani az ügyet európai módszerekkel is.