Hagyjuk a múlt századi jelzőket!

- Amikor interjút kértem öntől, először úgy reagált, hogy szívesen nyilatkozik a 168 Órának, azzal a kikötéssel, ha a lap címoldalára kerülhet. Szokott feltételeket szabni a kormánypárti lapoknak is, vagy csak bennünket tisztel meg ezzel?

– Ez vicces, hisz azok szóba sem állnak velem. Talán mert azt gondolják, ha mi valóban polgári értékeket képviselünk, akkor a Fidesz ellenfelei vagyunk. Bennünket tehát inkább szétverni és elhallgattatni akarnak majd, nem pedig elfogadtatni.

- Szóval máshol meg sem próbált címlapot kiharcolni, vagy legalább főműsoridőt a közszolgálati csatornákon?

– Mondom, hogy viccel. Ahogy én is, persze. Szinte minden jobb szerkesztőségben van ismerősöm, de sehol nem kecsegtettek hatalmas nyilvánossággal.

- Ha viszont csak a baloldali–liberális sajtó révén kerülnek a nyilvánosságba, akkor percek alatt lekommunistázzák majd magukat, amint megtették ezt a kormányt bíráló publicistákkal, akik már régen kiszorultak a jobboldali lapokból. Nem fél ettől?

– Nem félek senkitől, mert nem érdekel, hogy a sok buta ember mit mond. A kommunistázás Magyarországon tradicionálisan a jobboldal fegyvere, elsősorban persze a baloldallal szemben, de bevetik mindenki ellen, akit konkurenciának tekintenek.

- Azért lovagolok annyit a nyilvánosságon, mert annak híján aligha tudják majd bizonyítani, hogy önök valóban nyugati értelemben vett konzervatív pártot akarnak alakítani. Ettől sem fél?

– Lassú víz partot mos. Mi olyan konzervatív pártot szeretnénk, amely nem nacionalista és keresztény – hagyjuk már a múlt századi jelzőket. Biztos vagyok benne: egy valódi polgári pártra előbb-utóbb szüksége lesz az országnak, de arra nem esküszöm meg, hogy már jövőre többségünk lesz a parlamentben.

- Ez példás önmérséklet. Meg tudná fogalmazni, mit képvisel az ön által konzervatívnak és polgárinak tartott párt?

– A mai magyar politikai kultúra azért olyan alacsony színvonalú, mert nálunk elmaradt a polgárosodás. Ennek következtében az ország lakóit rabságban tartják az etatista jobb- és baloldali pártok. Csak az a kérdés tehát, hogy a választók négyévenként melyik oldalra bízzák az államot, amely adók formájában centralizálja a jövedelmeket, és nagy korrupció kíséretében szétosztja saját hívei között. Miközben az ország versenyképessége folyamatosan romlik, már a térségben is lemaradtunk. Mi azt szeretnénk, ha a hazai polgárság – ahogy Európa fejlett térségében – anyagi és szellemi értelemben erősödne és gazdagodna, nálunk is a kooperáció, az együttműködés válna általánossá, és nem az éles politikai szembenállás pusztítana. Borzasztóan károsnak tartom azt a sületlen kormányzati propagandát, amely azt szeretné elhitetni, hogy az uniós országok tőlünk tanulnak, miközben megújulási készségük sokszorosa a mienknek. Nálunk az emberek el sem tudják képzelni, hogy a szabadság milyen fantasztikus fejlődéssel járhatna – a pártok és az állam béklyója nélkül.

- Idehaza inkább a gondoskodó államot szeretik, és lemondanak érte még a szabadságról is.

– Cserébe viszont sem szabadok nem lesznek, sem biztonságba nem kerülnek, és érdemi gondoskodást nem kapnak. Közhely ugyanis, hogy az állam csak abból tud gazdálkodni, amit a társadalomtól elvesz. A vak is látja, hogy az adókból vagy az állam által elvett nyugdíjpénztári vagyonból a társadalom borzasztóan keveset kap vissza. A bevétel túl nagy része tűnik el a politikusok kezei között. Ezt akarjuk megváltoztatni, mert ha a pénz az embereknél vagy a társadalom kis közösségeinél maradna, ők értelmesebben hasznosíthatnák, mint az állam.

- Lassan száz éve nincs nálunk polgárság. Öt hónap alatt, tehát a választásokig tudnak ezen változtatni?

– Aligha. Sajnos a mai kormánypártok és a szocialisták is Kádár köpönyegéből bújtak elő. A különbség annyi, hogy míg az utóbbiak a hatalomban moralizáltak, és felmondták a tankönyvek demokráciára vonatkozó fejezeteit, a Fidesz ezt már nem is teszi. A korrupciót ugyan nem Orbánék kezdték, de gátlás nélkül művelik. Mi el akarjuk hitetni az emberekkel, hogy a szabadság és a biztonság nem egymás alternatívái, hisz a legszabadabb társadalmak a legsikeresebbek.

- Időnként előjön önből a filozófus.

– Platón vagy Kant volt filozófus, én csak oktattam a filozófiát.

- De miért hagyta abba?

– Nem tudtam megélni a fizetésemből. Ezért elmentem dolgozni egy amerikai céghez.

- Nem biztos, hogy manapság ez jó ajánlólevél.

– Hagyjon már ezekkel a hülyeségekkel!

- Jó, rendben, de arra válaszol, hogy miért lett konzervatív? Családi hagyomány?

– A család fideszes szavazó volt, többnyire én is. Tévedtünk. Tudnia kell, hogy az első Orbán-kormánynak szakértője voltam, de kirúgtak, amikor 2002-ben a miniszterelnök Testnevelési Egyetemen elmondott beszéde után azt mondtam: Orbán Viktor kiiratkozott a demokratikus politikusok köréből. Persze azonnal lekommunistáztak.

- Nem csoda, ha nagy a pártfegyelem. Érzékel repedezést a mai Fidesz körein belül?

– Erről nincs információm. A Fidesz olyan, mint egy kukta, amelyben forr a víz, de nem lehet tudni, hogy felrobban-e, vagy eltávolítják a tetejét.

- Jelenlegi pártja miből fog gazdálkodni?

– Az indulást néhány megállapodott úriember fedezi – közéjük tartozom én is –, és a világban elég sok embert ismerek, aki támogathatna majd. De a pénz sokadik szempont, ennél fontosabb, hogy az elveinket következetesen képviseljük.

- Lesznek ismert nevek a pártvezetésben?

– Igen, de ezt csak a párt megalakulásakor árulom el.

- Így viszont nehéz lesz címlapra kerülni. Ön hasonló gondolatokat fejteget, mint Bokros Lajos. Miért nem dolgoznak együtt?

– Elsősorban olyan embereket keresünk, akiket még nem skatulyáznak be a választók.

- Szerzett-e már híveket a Fidesz vagy a KDNP soraiból, jelezte-e bárki, hogy hátrahagyva a kétharmados vircsaftot, önökhöz csatlakozna?

– Párttagkönyveket előttem még nem égettek, de a blogomon már többen jelentkeztek. Számuk azért is nőhet, mert a kormánypártok mára vállalhatatlanok lettek; akik pedig nekem írnak, azok a baloldalra biztosan nem szavaznak. A Fidesz nacionalista programjával elsősorban azokat igyekszik kielégíteni, akiket egyébként szociálisan hátrányos helyzetbe kényszerít. Ezért úgy gondolom, hogy Orbán és csapata a nemzeti szocializmus demokratikus változatát képviseli. Értse jól: nem állítom, hogy náci párt lenne, csupán „nemzeti szocialista”, a konzervativizmushoz semmi köze.

- Érzem, hogy büszke a blogjára. Írásai között láttam azonban azt a hirdetést, hogy Magyarország jobban teljesít. Ön adta el a felületet?

– Dehogy! Talán a szerver fenntartója.

- Akkor tudjon róla, hogy az ön blogja azt hirdeti: a rezsicsökkentés idén már húsz százalék. Ha a szövegeit nem olvasnám, azt hinném, a kormányt akarja népszerűsíteni. Tudta?

– Fogalmam sem volt róla. Lehet, a kritikus blogokon helyeznek el ilyen reklámokat, hogy ellensúlyozzák a kritikát. Persze szidom a szocikat is, lehetne az az ellensúly.

- Ha jól tudom, pártjukat még nem jegyezték be, így aztán kétséges, indulnak-e a következő választáson.

– Szeretnénk, ám sorsunk a bíróság kezében van. Ráérünk. Kis szerencsével a 2018-as választáson már arról kell dönteniük a magyaroknak, hogy inkább a szabadságot választják, és vele saját autonómiájukat, vagy továbbra is hisznek a nem létező gondoskodó államban. Addig meg kibírjuk.