Ha megreccsen a parketta, rögtön felriadnak – Nyolc és fél év után is hazavárja eltűnt fiát az Ackermann-házaspár
Az Ackermann-házaspár kisebbik fia, Dávid 2009-ben tűnt el. A vecsési házaspárral az Ezer Lámpás Éjszakája rendezvényen beszélgettünk a Városligetben.
Ackermann József és Ackermann Joli nyolc és fél éve keresi a kisebbik fiát, Dávidot, aki az eltűnése előtt a barátnőjével és egy társasággal együtt búcsúestet tartott, mert a lány Új-Zélandra készült tíz hónapra tanulni. A fiú hagyott otthon egy cédulát szüleinek:
„Barátnőmmel a Margit-szigeten vagyunk, este jövök, puszi”.
Édesanyjával véletlenül összefutott a kapuban, háromnegyed ötkor indult el otthonról, ekkor látták őt utoljára. A lány Dávidon kívül még öt barátját odahívta, köztük a volt barátját is. A társaság egy része szerint Dávid egy flakonnal érkezett, amiben valami zavaros folyadék volt. A társaság másik része szerint azonban nem volt nála ilyen. A fiú a barátnőjén kívül nem ismerte a többieket. A szigetről fél nyolc körül indultak tovább az ARC-kiállításra. A lány elöl ment a sor elején a volt barátjával, Dávid a társaságtól lemaradva a sor végén. A két részre szakadó társaság egyik része a Margit-hídon, a villamoson, a másik része az Oktogonon vette észre, hogy Dávid nincs velük.
– Mi olyan nyolc óra körül már éreztük, hogy valami nem stimmel, hívtuk őt telefonon, de ki volt kapcsolva. Ez már önmagában furcsa volt, mert korábban ilyen sosem történt, mindig szólt, hogy hol van, mikor érkezik, és azt be is tartotta. Onnantól kezdve viszont nem volt elérhető a telefon. Az az éjszaka egy rémálom volt. Reggel Joli elment a rendőrségre, hogy bejelentse az eltűnést, de a rendőrség azt válaszolta, hogy majd 72 óra múlva szóljon. Azóta már tudjuk, hogy ez szabálytalan volt. A jelentést felvették, de ennyiben kimerült, 11 napig semmi nem történt az ügyben
– mondja József.
A fiú akkor múlt el 18 éves, nagykorúnak számított. Szülei szerint váratlanul érte őket az eltűnés, nem olyan volt a családi ügy, amely elől Dávidnak menekülnie kellett volna. Mindent megbeszéltek egymással. A fiú környezetvédelmi technikusként akart továbbtanulni, készült a következő évre.
Édesapja szerint Dávid csibész volt, barátságos, jó kedélyű fiú, akit az iskolatársai szerettek. Tanárai olyasvalakiként ismerték, aki a jég hátán is megélt Alsó tagozatban például öt forintért tetkót rajzolt szünetben az osztálytársainak. Édesapja mindig mondta neki, nyugodtan mesélje el, ha valami csibészséget tett. Ő maga Kőbányán nőtt fel, mondogatta is neki, hogy ami csibészséget Dávid kitalált, azon ő már rég túl van. Dávid bátyja, Gergő most 32 éves, ő is nehezen dolgozta fel öccse eltűnését, ráadásul ő magába forduló típus. Mindkét fiú jó eszű, Gergő nagyon jó tanuló volt, Dávid viszont nem foglalkozott különösebben jegyeivel. Rengeteg barátja volt, zajlott körülötte az élet, már az óvodában is szerelmes volt.
Eltűnése délutánján Dávid semmit nem vitt magával, sem ruhákat, sem egyéb tárgyakat. Másnap a számítógépén megtalálták a barátnője telefonszámát, felhívták, de ő sem tudott arról, hogy Dávid hol lehet.
A rendőrség is arra jutott, hogy a fiú nem önszántából tűnt el.
Dávid 2009. szeptember 11-én tűnt el. Mivel a szülők úgy érezték, hogy érdemi lépés nem történt az ügyben, József szeptember 22-én felhívta a vecsési rendőrőrs parancsnokát, hogy mivel tudná meggyorsítani a keresést, de ez továbbra sem sikerült. Ezután elmentek a monori rendőrkapitányság bűnügyi osztályának a vezetőjéhez. Ekkor tudták meg, hogy megvannak Dávid iratai.
A körzeti megbízott a XIII. kerület kapitányságon leadta, ők pedig továbbadták a monori kapitányságnak, ott volt Dávid összes irata. Akkor indult be az ügy, amikor Joli írt az országos főkapitánynak egy levelet. Addigra már viszont több hét telt el. Ezután behívták a házaspárt, prioritást kapott a fiú ügye, lakossági bejelentések is érkeztek. A nyomozást nem zárták le, még eltűntként van nyilvántartva további 12 évig.
A legnagyobb segítséget a szülők a környezetüktől kapták. Plakátoltak a városban, közlekedési csomópontokon, a BKV-n. Dávid osztálytársai, a taxisok, a polgárőrök is segítettek benne. Több ezer plakátot kitettek városszerte, a Margit-szigeten, BKV-n, vasútállomásokon. A taxisok osztották maguk között, polgárőrök is segítettek nekik az osztásban. A MÁV például nem is kért nyomtatott plakátokat, ők maguk nyomtatták és ragasztották országszerte azokat.
Időnként jelentkezett a családnál néhány állítólagos szemtanú azzal, hogy látni vélték valahol a fiút. Tatabányáról, Debrecenből, Szolnokról is kaptak egy hívást. Előfordult, hogy rögtön kocsiba pattantak, de volt, hogy már indultak volna, amikor kiderült, hogy mégsem Dávidot látták. Nagyon nehéz volt ez a családnak, mert rövid időre ilyenkor újra reményt kaptak.
A szülőknek összefolynak az évek, fel sem fogják, hogy ennyi idő eltelt. Minden nap várják haza a fiút.
József azt mondja, éjjelenként ha alszanak és megreccsen a parketta, rögtön felriadnak, mert biztosan a fiuk tért haza. Vele álmodik, mintha fogná a kezét.
Nagyon nehezen telnek így a napjaik, de hisznek abban, hogy meglesz a fiuk. Joli elmondja, hogy mindenre emlékszik fiával kapcsolatban. Az utolsó nap eseményeit úgy éli meg, mintha minden ma történt volna.
Dávid fényképe is bekerült az Ezer Lámpás Éjszakája tejesdoboz-programba 2011-ben a kampány indulásakor. Fotója legalább egy évig fent volt a tejesdobozon, de most újra felkerült. A program célja, hogy felhívja a figyelmet a csellengés problémájára, és jelképesen megmutassa a hazafelé vezető utat azoknak, akiket otthon várnak, a kampányt pedig a szülők nagyon jónak tartják, kaptak visszajelzést vásárlóktól, akik kifejezetten a fotó miatt vették meg a tejet, otthon pedig témát ad a családoknak, beszélgetnek az eltűnésekről.
A szülők aktívan keresték fiukat, rádiót, tévét, újságokat is megkerestek, akiknek jelentős része azonnal segített. Közben létrehoztak egy honlapot, hogy ezzel is segítsék a keresést. Először Incze Zsuzsa műsorában, a Csellengőkben mutatták be történetüket. Az RTL Klub is műsort készített a fiú eltűnéséről, amelyet később minden csatorna átvett, így a fiú története nagy nyilvánosságot kapott.
Már régóta gondolkodtak azon, hogy alapítványt szeretnének létrehozni, végül Kárász Róberttel együtt hozták létre tavaly az Ezer Lámpás Éjszakája Alapítványt. Céljuk az volt, hogy gyerekeknek felvilágosító előadásokat tartsanak arról, milyen veszélyeket rejt, ha eltűnnek. Ezenkívül a többi családot is el akarták érni, hogy tudják, milyen lehetőségek vannak a keresésre, hogyan lehet elérni a nyilvánosságot. Nem szabad feladni a keresést, mozgatni kell a szálakat, a nyilvánosságot, mondják.
Dávid kulcsai nem kerültek elő. Valaki megkérdezte a szülőket, hogy nem cserélik-e le otthon a zárat. Erre az édesapa azt felelte, hogy nem zárja ki a lakásból a saját fiát.
Nem akarják feladni, amíg Dávid elő nem kerül.
