Gyurcsány, a Fidesz titkos fegyvere

Bár a politika szinte kalkulálhatatlanul sokszereplős játszma, többé-kevésbé világos, hogy ebben a viszonyrendszerben alapvetően három fontos érdekcsoport azonosítható. Egyrészt maga a politikus (és persze a vele egy csónakban evező támogatói), aki láthatóan úgy döntött, hogy számára a nyilvánossághoz fordulás, a folyamatos szereplés, az állandó jelenlét a legjobb stratégia. Másrészt a politikus pártjának jelenlegi vezetése, tágabb értelemben a Gyurcsányon kívüli baloldali szereplők, akik egyértelműen tehertételnek látják a volt miniszterelnököt, ezért a minél előbbi rugalmas és csendes elszakadásban lennének érdekeltek. Harmadrészt pedig a Fidesz, amelyről általában azt szokás gondolni, hogy a volt kormányfő gyors kiiktatásában érdekelt, ám ez a valóságban messze nem ilyen egyértelmű.

Ha tisztán a politikai érdekeket nézzük, és eltekintünk a politikában amúgy eltekinthetetlen egyéb emocionális tényezőktől, megítélésem szerint a Fidesz ebben az ügyben három dolgot akarhat:

Egyrészt fontos számára, ne keletkezzen az a látszat, hogy az elszámoltatásról való korábbi szónoklatok a kormányzás során erősen inflálódtak, azaz érdekében áll, hogy a kishalak mellett és után most már valami igazán nagy hal is horogra akadjon. Nem vitás, Gyurcsánynál alkalmasabb személy ezen igény kielégítésére nincs a magyar politikában: ha a bíróság elítéli, példátlan és látványos bizonyítékát adja az elkövetett bűnnek és a hatékony felelősségre vonásnak.

Másrészt a Fidesznek elemi érdeke, hogy a volt kormányfőből véletlenül se válhasson mártír, hogy ne menjen el a folyamat egy olyan nehezen ellenőrizhető irányba, amelynek a végén Gyurcsány esetleg megdicsőülve, vádlóit nevetségessé téve térhet vissza a politikai közéletbe. Kérdés, hogy mindez biztosítható-e egy olyan eljárásban, amelyre a Fidesznek csak erősen korlátozott befolyása lehet – arra pedig szinte semmi, hogy miről beszél és mit cselekszik egy ilyen helyzetben maga a főszereplő, s miképpen reagál erre a hazai és a nemzetközi közvélemény.

Harmadrészt pedig – és erre a szempontra különösen felhívnám a figyelmet – lényeges lehet a Fidesznek, hogy a szocialista politikus állandó szereplője maradjon a híreknek - mutatta ki

Török Gábor elemzése. Az elmúlt egy év fényesen bizonyította, hogy a kormány számára kifejezetten kellemes, ha Gyurcsányt folyamatosan céltáblának használhatja, illetve rendre összemoshatja személyével a kormányellenes megszólalásokat és fellépéseket. Ha a volt kormányfőt perbe fogják, az eddig a Fidesz számára jól működő szereposztás felborulhat, és kétségessé válhat ennek a kormányzati stratégiának a folytathatósága. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen eljárás – miközben iszonyatos károkat is okoz – végeredményben akár az MSZP-n belüli hatalmi versengés megoldásában is segíthet, tiszta helyzetet teremtve az ellenzéki párton belül – márpedig ez biztosan nem szolgálja a Fidesz érdekét.

Kizárólag a politikai hasznokra figyelve tehát korántsem látszik annyira egyértelműnek, hogy jól jár-e a Fidesz a volt kormányfő meggyanúsításával. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy akkor most a kormánypárti szereplők Gyurcsány mentelmi jogának fenntartása mellett döntenek majd; de azt igen, hogy bár ez – többek között az első pont miatt - vállalhatatlan lépés lenne a részükről, összességében a „vádolt”, „gyanús”, de eljárás alá nem vont, és továbbra is a szocialista pártban politizáló, rendszeresen megszólaló Gyurcsány lenne talán a legkedvezőbb opció a Fidesz számára. Miután azonban a labda már pattog, most minden bizonnyal egy meglehetősen kiszámíthatatlan kimenetelű küzdelem veszi kezdetét, amely megadja ugyan az esélyét annak, hogy a Fidesz látványosan teljesítse az elszámoltatással kapcsolatos ígéretét, ugyanakkor olyan útra is terelheti a magyar politikát, amellyel kapcsolatban egyelőre talán még elképzeléseink sincsenek.