Gyengülő alapjogok
Kilenc évig volt alkotmánybíró, a Sólyom László által vezetett testület szívós különutasa. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tekintélyes, konzervatív szemléletű tanára úgy látja: most nem elég kérdőívekre válaszolgatni, egy szakmája iránt elkötelezett jogtudósnak meg kell szólalnia. A rohanó alkotmányozás éppúgy zavarja, mint az a tény, hogy az új szöveg határozottan gyöngíti a rendszerváltó alapjogokat és az állam által nyújtandó szociális garanciákat. Ráadásul nem biztos, hogy e veszteségekért kárpótolnak a „nemzeti fohász” patetikus igéi. BUJÁK ATTILA interjúja.
- Ne tekintse komolytalannak a kérdést: kitöltötte a kormányzat által kipostázott alkotmányozási kérdőívet?
– Persze. Ha kérdeznek, mindig felelek, állampolgárként és oktatóként is. Ráadásul az ügy most közelről érint, hiszen egy volt alkotmánybírának ilyen dolgokban illik megszólalnia.
- Néhány kérdés nyilván fejtörést okozott. Például a kiskorúak szüleinek bónusz szavazati joga.
– Ez nem is olyan furcsa, mint sokan hiszik. Nagy nemzetközi irodalma van. Római joggal foglalkozom, s a köztársaság bizonyos korszakaiban a családapa, akinek katona fia volt,
a népgyűléseken duplán voksolhatott.
- Az európai gyakorlat manapság az „egy ember, egy szavazat” elvét követi.
– Ez a modern gyakorlat. Ugyanakkor számos alkotmány létezett, amely a virilista rendszert erősítette, vagyonhoz, iskolázottsághoz kötve a politikai jogérvényesítést, mondván, az érdekeltség, az elkötelezettség, a teherviselés foka is számít.
- Nemrég megfogalmazott bizonyos fenntartásokat a kapkodást, az alkotmányozási hajszát bírálva, miközben közismert, hogy konzervatív katolikus jogtudósként politikai ízlése szerint az alkotmányozókkal szimpatizál.
– Nem arról van szó, milyen politikai célokat szolgál az új alkotmány. Nyilván politikaiakat is. De ez lesz a jövő magyar jogrendjének az alapja. Korántsem mindegy, mi szerepel benne, s hogy a jogalkotó világosan fogalmaz-e.
- Hiányérzete van?
– Három ponton is vannak kétségeim. A felvezetés szociológiai fogalmai – nép, ország, nemzet stb. – pontatlanok. Az alapjogokat rendszerváltó alkotmányunkhoz képest a szöveg gyengíti, az állam kötelességeit pedig az anyagi lehetőségekhez szabja.
- Például a szociális jogokat?
– Nemcsak azokat. Az egészséghez való jog körülírásával, a környezethez kapcsolódó jogokkal sem vagyok elégedett. Alapjognak tekintem azt is, hogy bárki szabadon fordulhasson az Alkotmánybírósághoz. Az állam működésével kapcsolatos zavarokat közigazgatási bírósággal orvosolnám.
- Régi ideája a közigazgatási bíráskodás újjászervezése.
– Magyarországon több mint hetven éven át, 1949-ig, működtek ezek elég hatékonyan. Akkor a hatalom felszámolta őket. A Salamon-féle szövegváltozatban feltűnnek ugyan, de a mostaniból újra hiányoznak. Pedig a közigazgatási bíró három területen is eredményes lehet. Vizsgálhatná, hogy lelkiismeretesen működnek-e az állam tisztségviselői. A közvagyon megfelelő kezelését éppúgy számon kérhetnék, mint a szakszerű döntéseket. Akadnak ügyek, amelyekben nem lehet a végtelenségig halogatni a döntést.
- Sokan kétségbe vonják, hogy a mai légkör alkalmas volt-e körültekintő alkotmányozásra. A kétharmad elég. De kevés is.
– Én főleg a kapkodást kifogásolom. A jogalkotás finom belső szerkezetéhez az illeszkedne, ha csak az elvi döntések után vizsgálnánk a részleteket.
- Ma a közvéleményt kérdőívekkel szondázzák. Miért nem tartanak népszavazást?
– Hetven oldalról nem lehet népszavazni. Sem a politikusok, sem a jogászok nem háríthatják el maguktól a felelősséget azzal: „Döntsön a nép.” Az amerikai alkotmányt kilenc ember írta, két hét alatt. És ma is működik.
- Kilenc évig volt alkotmánybíró. Mi lesz az önök munkájával? Döntéseik automatikusan megsemmisülnek?
– A jogtudomány részei lesznek, mert az új alkotmány az alapjogokban szinte változatlan.
- Az alaptörvény – kétharmad ide vagy oda – akkor hiteles, ha a politikai közösség egésze magáénak érzi.
– Szövegfelvezetése kissé patetikus. A nemzeti fohász sokak belső igényét kielégítheti, de egy alkotmányba fölösleges történelmi elmélkedéseket beleszőni. S előbb-utóbb majd az is kiderül, hogy a szociális jogokat, amelyek bizonyos életminimumot garantálnak, az új szöveg csorbítja-e. Nem biztos, hogy a nemzeti fohász ellensúlyozza ezt.
- Ami a jelentős parlamenti felhatalmazást illeti, a weimari köztársaság nagy parlamenti egyetértés mellett bukott meg.
– Mert a többség kevés, hogy a jogrend belső torzulásait ellensúlyozza. Kétféle szuverenitást kell figyelembe venni. A politikai csoportét (hívjuk nemzetnek) és a csoportot alkotó egyének igényeit. Ha a kétfajta szuverenitás egyensúlya megbillen, baj van az alkotmánnyal.
- Mi volt a rendszerváltó alkotmány gyöngéje ön szerint?
– Az, hogy nem vették komolyan. Néha meg is kérdezik tőlem: miért nincs beleírva az alkotmányba, hogy be kell tartani. Nyilván azért, mert ostobaság volna. A törvénybe nem lehet beleírni, hogy „engem be kell tartani”.
- Legtöbben az ideológiai sallangoktól féltették az alkotmányt.
– S legalább annyian hiányolták belőle ezeket.
- Muszáj Isten nevét a Himnusszal a szövegbe becsempészni?
– Nem fog az alkotmánynak ártani, ahogy nem fog használni sem. Az alkotmány minőségét nem a preambulum határozza meg.
- Az öregségi nyugellátás ügyében a szöveg mintha rideg, korlátozó lenne.
– A ma hatályos passzus úgy szól: ha valaki önhibáján kívül a létminimum alá süllyed, annak a létminimumnak megfelelő ellátást kell biztosítani. Az új szöveg szerint az jár, amit a törvény előír.
- Ez nem túl szívhez szóló.
– Lehetőséget ad arra, hogy az ellátást csökkentsük. Ezt helytelennek tartom.
- Sokan mondják: bár nem mindegy, milyen szöveg születik, a rendszer a sarkalatos törvényekből bontható ki.
– De ezek is az alkotmányos alapzatra épülnek rá. Az alkotmányban direkt politikai kérdések nem is szerepelnek. Az egyetlen politikai ügy – azonnal feltűnést is keltett –, hogy a szöveg enyhíti a politikai befolyásolás tilalmát. A ’89-es alkotmány „áttételesen sem” teszi lehetővé az állami szervekre gyakorolt pártbefolyásolást. Az új változat csak a közvetlen befolyást tiltja.
- Egy rövid félmondatocska kimaradt.
– Ha a két szöveg mindenben egyezik, elgondolkodtató, miért hagynak el egy lényegtelennek tűnő részletet.
- Ön szerint miért?
– Ez ma még talány. Talán mert nem akarják megtartani.
- Olyan ügyek kerülnek szóba, amelyekről ’89-ben nem is sejtettük, hogy egyszer „alkotmányos témának” számítanak majd.
– A legfőbb kifogásom, hogy az igazán lényeges erkölcsi kérdések szóba sem kerültek. Ha ilyesmiről vitatkoznánk, annak volna értelme.
- És valójában miről vitázunk?
– Formákon. Szóvirágokon. Ideológiai megfogalmazásokon.
- Nem az devalválja az alkotmányos értékeket Magyarországon, hogy örökösen módosítják őket?
– Vannak dolgok, amelyeket időnként meg kell változtatni. Nem azon múlik egy alkotmány sorsa, hogy mit teszünk a szövegbe, s mit hagyunk ki. Az a fontos, hogy amit leírunk, azt be is tartsuk. Ha a politikusok semmibe veszik ezt, az az ő felelősségük lesz.
