Gizi költözik
Kiköltöznek a liberálisok a Gizella utcából. Még az MDF sem tudott segíteni, nem fértek bele a parlamenti cipőbe. A párt kutyáját nem viszik magukkal, pedig eddig ő egy volt az SZDSZ-szel. Mi lesz Gizivel és a liberális párttal? A szebb napokat látott pártházban PUNGOR ANDRÁS bolyongott.
Benőtte az udvari bukszus a liberális óriásplakátot. Nem látszódnak rajta a madarak, csak a kopott Szabad Demokraták Szövetsége felirat. A pártszékház falánál papírdobozok, kidobott hűtő, ócska gumiabroncsok.
A szeméthalom helyét egykori pártzászló jelzi.
Valakik rovancsolnak már a Gizella utcában. Költözik a párt.
Kevesen emlékeznek arra, hogy itt régen óvoda működött. Beköltözés előtt leszerelték a minipiszoárokat, irodákat alakítottak ki, és 1400 négyzetméteren repülhettek a liberális madarak. Egészen eddig.
Pornósztár a kanapén
Gizi, az SZDSZ kutyája a lépcsőkorlátnál figyel. Husky és komondor keverék, loncsos fehér bundájú. Talán ideje lenne megfürdetni, de a portás szerint még hideg van ahhoz. Gizinek van háza, párnás kosara, de ő inkább a lépcsőházi ajtó előtt alszik. Ott, ahol egykor egymásnak adták a kilincset a liberális potentátok. Korábban mindenki finomságokkal traktálta, mára vége a dőzsölésnek.
A székházban csak öt alkalmazott maradt, meg Retkes pártelnök. Elmaradoztak a hajdani nagyok: Magyar Bálint, Pető, Fodor. Kuncze legutóbb három éve járt itt. Az alapítók a Gizella utcától távol, klubokban, asztaltársaságokban múlatják a letűnt liberális időt.
A választások eredményét ünneplő sokadalom 2002-ben még a Thököly útig állt. A vizitre érkező amerikai nagykövetet csak egy pincelejárón keresztül tudták bejuttatni az épületbe. Mesélik, akkor mindenki itt akart lenni: vállalkozók, művészek, egyetemisták. Hívők és hatalomhoz dörgölőzők. A sokasodó civilek elől próbálták elzárni a pártmunkások emeletét.
Csak egy embernek sikerült kijátszania az őrök éberségét. A politikusoknak leesett az álluk, amikor meglátták, hogy az egyik irodai bőrkanapén egy magányos pornószínésznő pezsgőzik. Ő is szurkolni, ünnepelni jött. Kínos ügy volt, ma mosolygósan emlegetik.
A Gizella utca 36.-ba bejáratos volt Lambsdorff, Genscher és az összes európai liberális, benéztek ide magyar művészek, írók. Horn Gáborék javasolták: rendezzenek kiállításokat, sőt, nyissanak egy éttermet a pincében. Neki is láttak a munkának, de feladták. Ki akarna szemben a Siemensszel, egy gyárvárosban vacsorázni, tárlatot nézni?
Menhelytől a pártig
Gizi korábban hol Zsófi, hol Brumi névre hallgatott, a Gizella utca után Kunczéék keresztelték át. Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter hozta egy menhelyről, s az eb születésnapi ajándék lett az egyik SZDSZ-évfordulón. Azóta minden liberális kedvence.
Most ő is költözik. Az egyik portás – egy állatmenhely kurátora – veszi magához.
Megvakarom a kutya fülét, úgy tesz, mintha unná. Pedig manapság nincs sok része benne. Felbotorkálok a lépcsőn. Szinte üres a székház.
A sajtósok szobájában senki sincs. „Belső használatra” készült plakátok függnek a falon:
„Töröljük el az adókat”, „Ingyen plazmatévét” – poénkodott rajtuk az Új Generáció.
Hol van már a párt ifjúsági szervezete? Nyomait sem látni. Korábbi vezetőjük, Léderer András a Mtkvari partján, Grúziában dolgozik. Internetes naplója szerint egy alapítvány megbízásából – mint írja: „Teréz apuként” – az emberi jogokat tanulmányozza. A lehető legmesszebb a pártjától. A másik egykori ifi, Gusztos Péter most inkább a futásban éli ki magát, a maraton meg se kottyan neki.
Az egyik emeleti szobában monitorerdő.
– Visszaadjuk a főbérlőnek, nincs már rá szükségünk – magyarázza egy pártalkalmazott.
A kihalt folyosókon plakátkiállítás: „Szabadulj meg a narancsuralomtól!” „Új koalíció 2006 – Felelősséget nem vállalunk.” Idegesítő a csend.
