Gendzsi herceg nyomában

2016. február 15., 13:46

A Baktay Ervinre méltán emlékező szép kiállítás után megint emlékezetes tárlattal rukkolt elő a sokáig Csipkerózsikaként szendergő Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum. A Gendzsi herceg nyomában című kiállítás nem csak a világ első regényének (?) szerzőjéről, megszületése körülményeiről szól. (Az úgynevezett Heian-korban született, valamikor I. István uralkodása táján, megteremtve egyúttal – de korántsem mellékesen – a japán irodalmi nyelvet. Szerzője ma Muraszaki Sikibu néven ismert, de az eredeti nevét nem tudjuk, hiszen ez a név regénye egyik szereplőjét rejti.) A könyv nemcsak a korabeli japán társadalom felépítéséről, szokásrendjéről (a regény, vagyis monogatari ma ismert formájában ötvennégy részből áll, s Gendzsi herceg kalandos életének és utóéletének elbeszélésén túl részletes leírást ad a korabeli hétköznapokról és ünnepekről, az étkezési, öltözködési és szerelmi szokásokról, a jelképekről és a költészetről, és még annyi minden másról), hanem a mű különleges utóéletéről is sokat elárul. A Gendzsi ugyanis hosszú évszázadokra divatot teremtett: nemcsak az irodalomban, nemcsak a képzőművészetben, hanem a való életben is: későbbi korok japán arisztokratái ebből a hatalmas műből tanulták meg, hogyan és mit kell tenniük, hogyan kell élniük és gondolkodniuk. Páratlan, különleges siker ez, amikor a valóság utánozza a művészetet.

A Hopp Ferenc Múzeum mintegy kétszáz műalkotást sorakoztat fel, hogy a magyar tárlatlátogató is megsejthessen valamit ebből a páratlan kulturális kincsből, amit a Gendzsi herceg jelent. Vannak itt használati tárgyak a regény motívumaival, képek a műből ismert jelképekkel, sőt képregények, melyek a regény egyes részeit dolgozzák fel, és itt van, gazdagon ábrázolva a regény egyik leghíresebb paródiája is, mely mintegy ötszáz évvel az eredeti után született.

Ottjártamkor éppen gyermekfoglalkozás zajlott: a helyiek különféle kézművesfogások megismertetésével igyekeztek közelebb hozni az ezer év előtti Japánt a mai magyar ifjakhoz. Úgy tűnt, sikerült nekik.

Jolsvai András