Gáz van?

Mesterházy Attila (MSZP):

Nem vagyunk oroszellenesek, és az atomenergia hasznosítását sem vetjük el azonnal. Ám ez az ügy nem egyszerűen az atomerőmű bővítéséről szól, hanem Orbán Viktor hatalomgyakorlásáról is. A titkos Orbán–Putyin-paktumban tetten érhető minden, ami rossz Orbán rendszerében: demokratikusan vállalhatatlan, gazdaságilag felelőtlen, társadalmilag káros.

A kormány ismét semmibe veszi az emberek véleményét. Orbán Viktor saját korábbi szavai szerint puccsot hajt végre saját hazája ellen. Titokban, egy személyben, mindenki háta mögött kiárusítja és kiszolgáltatja az országot. Nem volt sem társadalmi vita, sem nyilvános hatástanulmány, sem parlamenti felhatalmazás.

Ugyanakkor gazdaságilag felelőtlen az egész projekt. Legalább 3000 milliárd forinttal adósítják el az országot a következő harminc évre. Ez az összeg közel azonos az IMF-hitellel – csak most az oroszoktól jön. Ráadásul megkötik Magyarország mozgásterét és meghatározzák energiastratégiáját a következő száz évre. Arról az ígéretről pedig, hogy a beruházásból magyar vállalkozók is részesedhetnek, csak annyit: a Közgép is indulni fog...

Emellett társadalmi szempontból is káros ez a paktum, mert minden egyes magyar ember ráfizet a hiteltörlesztésben és a drágább áramban.

Paks annak a bizonyítéka, hogy Orbán Viktor végképp elvesztette irány- és arányérzékét. Nem Európában gondolkodik és nem európai normák szerint kormányoz, hanem keleti mintákat követ – és abba az irányba tolja hazánkat is. Amint kormányra kerülünk, felülvizsgáljuk ezt a paktumot, és az atomenergia hasznosításáról társadalmi vitát kezdünk. Utána pedig a nép megkérdezésével fogunk dönteni.

Bajnai Gordon (Együtt–PM):

Gáz van Paks körül – és nem csak a szó átvitt értelmében. A szárszói frakcióülésről érkező, előre megírt győzelmi jelentések szerint újabb győzedelmes ütközetére készül az Orbán-frakció a rezsiháborúban: most épp a gázárak ellen vonul hadba.

Magyarország döntően orosz földgázzal fűt, süt, főz. Ha kedvezményt akarunk elérni, az oroszokkal kell megalkudnunk – átvitt értelemben is. Erre van is példa: az oroszbarát, Moszkvához hű Fehéroroszország vagy Ukrajna mesterségesen „jóárasított” gázt kap, amelyért „egy napon – amely talán el sem jön soha –, tőlük is kérnek majd egy szívességet”.

Csakhogy ez a nap gyakran eljön: minden lényegesebb beruházás vagy gazdasági döntés esetén. Ezt diktálja ugyanis Oroszország gazdasági és geopolitikai érdeke.

Az „akciós” gáz olyan, mint az ingyen vagy olcsón adott drog: beetetés, rászoktatás, hogy a függőség kialakulását követően a használó immár bármi áron is hozzá akarjon jutni a szerhez.

Orbán most épp e neppertaktika csapdájába viszi Magyarországot. Az Orbán–Putyin-paktumnak a többinél is titkosabb klauzulája vélhetően éppen a mesterségesen, politikai hátsó szándékból leárazott gázra vonatkozik. A beetetéshez használt mennyiségre.

A választások után azonban egyszeriben eljön az igazság pillanata – Paks botránya erről szól. Az atomerőmű bővítésének mintegy 3700 milliárdos (családonként egymillió forintos) összege jól mutatja, hogy a végén az átmenetileg leértékelt gáz ellenértékét sokszorosan fizetjük meg a beruházás árában.

Ahogyan Orbán Viktor hatalmi ambícióinak a költségét is.

Gyurcsány Ferenc (DK):

Nincsenek zsigeri előítéleteim Oroszországgal szemben, és nem vagyok a nukleáris energia ellen sem. Gyanítom, mindkettőt tudják rólam. Amikor most élesen bírálom az Orbán–Putyin-paktumot Paks bővítése ügyében, annak nem az az oka, hogy hirtelen megváltoztam volna. Még csak az sem, hogy elégtételt szeretnék venni Orbánon amiatt, hogy pár évvel ezelőtt milyen durva módon támadta az általam is képviselt orosz–magyar energetikai együttműködés ügyét. Ez a lényeg szempontjából nem túl fontos. Szerintem két alapvető baj van ezzel a paktummal. Az első az, hogy az utóbbi években, különösen Fukusima óta, a világ sokat változott. Németországban nyolc paksi atomerőműnek megfelelő, napenergiából előállított elektromos áramot termelnek. Vajon végiggondoltuk-e, hogy nem ezt vagy valami hasonlót kellene-e tennie Magyarországnak is? Én nem tudom a választ, a bajom azzal van, hogy ezt nem beszéltük meg nyilvánosan. A második gondom ennél talán egyszerűbb: senki nem hatalmazta fel a miniszterelnököt, hogy érdemi szakmai, közéleti előkészítés nélkül közel száz évre meghatározza a magyar energiapolitikát, és háromezermilliárd forintos adósságba verjen bennünket. Ugye tudják: engem ennek a tizedéért hazaárulónak minősített a mai kormánypárt?

Fodor Gábor (Liberálisok):

A napvilágra került információk alapján Magyarországnak energetikai, környezetvédelmi és pénzügyi szempontból sem éri meg a paksi beruházás. A miniszterelnök részéről támogatandó az a törekvés, hogy igyekezzünk csökkenteni hazánk energiafüggőségét. A paksi erőmű bővítéséről szóló megállapodás az eddig ismert tények alapján azonban nem alkalmas erre. Sajnos az egyezség mikéntjéről kell vitáznunk ahelyett, hogy az ország energetikai jövőjéről közösen gondolkodnánk, és azt terveznénk. Ez az eljárás méltatlan egy ilyen horderejű ügyhöz. Senkinek sincs elég tudása és kompetenciája ahhoz, hogy egyedül hozzon döntést egy ilyen fontosságú kérdésben.

Nem tudjuk, milyen feltételekkel hiteleznek nekünk az oroszok, és azt sem, Orbán Viktortól mit kértek a beruházásért cserébe. Félő, hogy a megállapodásnak részét képezi egy hasonlóan elhibázott gázszerződés, ami még kiszolgáltatottabbá tesz minket Oroszországnak. Paks bővítése nem csak rólunk szól, a jövő generációjának életét is befolyásoló, fontos ügyről beszélünk.

Miközben Németországban most fogadták el az atomerőművek felszámolásáról szóló programot – és a világon mindenhol egyre nagyobb teret kapnak a megújuló energiaforrások –, érthetetlen és szükségtelen egy ilyen elkapkodott döntést hozni az atomerőmű bővítéséről. Az ország energiafüggősége orvosolható a megújuló energiaforrások fejlesztésével is. Ha a kormánynak nincs mit titkolnia, hozza nyilvánosságra a szerződés részleteit! Amíg ezt nem teszik meg, csak arra tudunk gondolni, hogy a megállapodás eltitkolt részletei még nagyobb felháborodást váltanának ki.

Szabó Tímea (Együtt–PM):

A paksi atomerőmű bővítése több generációra megpecsételi az ország sorsát. Közel négyezermilliárdos befektetést igényel, a GDP arányában minimum 10 százalékkal növeli a magyar államadósságot, és sosem fog megtérülni. Közel nyolc 4-es metró áráról beszélünk. Ráadásul minden számítás szerint a paksi áram ára minimum a duplájába kerülne a jövőben. Mindez önmagában is indokolná, hogy ilyen horderejű kérdésről a mindenkori kormány csak érdemi társadalmi vitát követően, az Országgyűlés felhatalmazását kikérve tárgyaljon bárkivel is. Az Orbán-kabinet azonban sunyi módon titokban, parlamenti felhatalmazás nélkül, az energetikai és a nukleáris szakmát is kikerülve állapodott meg Putyin elnökkel úgy, hogy az alku pontos tartalmát ma is csak pár ember ismeri.

Korábban a Fidesz is mást akart: a 2010-es választási programban még évente a lakásállomány 10 százalékának energetikai korszerűsítését, és ezzel nyolcvanezer új munkahely megteremtését ígérték, amiből nem lett semmi. Elkeserítő, hogy kizárólag múlt századi, veszélyes technológiákban és gazdasági modellekben tudnak gondolkodni, miközben a jövő nyilvánvalóan a sokféle forrású, decentralizált helyi energiatermelő megoldásoké, a megújulóké és az energiahatékonyság növeléséé.

Ha az orosz gázfüggést orosz pénzügyi és atomfüggésre cseréljük, az katasztrófa lesz a magyar emberek, de még az unokáink számára is. Egyszer már elküldtük az oroszokat, a PM nem akarja visszahívni őket!

Egy komplex energiahatékonyság-növelő stratégia összehasonlíthatatlanul kevesebbe kerülne, mint a paksi bővítés, sokkal több magyar munkahelyet hozna létre, élénkítené a magyar gazdaságot, növelné az energiafüggetlenséget, és tartósan csökkentené az energiaszámlát – ez a PM javaslata az Orbán–Putyin-alku helyett.