Fuss, Viktor, fuss!

„Életem legkínosabb másnapja: fölébredek és nem találom a köztársaságomat."

Ez a transzparens felirat fejezte ki legfrappánsabban azt, amit tegnap az Andrássyn fagyoskodva éreztünk. Mennyien voltunk? Fogalmam sincs, és őszintén szólva a pontos szám nem is különösebben érdekel. Ahhoz mindenképpen elegen, hogy az Operától az Oktogonig betöltsük a helyet, hangunkkal vigyorhervasztó ideges tikkelést okozzunk, Belopakodási és Kikúszási Terv írására késztessük Kedves Vezetőnket és a Kompániát, és hogy a tiltakozó tömegünk képe bejárja a világsajtót.

Az ellenzéki összefogásból számomra annyi látszott, hogy Gurmai Zita és Karácsony Gergely ellentétes irányba furakodtak a tömegben, és a konszenzusnak köszönhetően politikust nem hallottunk beszélni. Lássuk be, sokkal jobban is jártunk azzal mindannyian, hogy nem Schiffer András hanem Majtényi László szólt a tömeghez. Bevallom Majtényitól én nem vártam, hogy az utóbbi idők legütősebb beszédével áll elénk, és bizony a Szózatot is másképp szavaltam volna, ha neki vagyok, de a tömegnek – és nekem is – bejött, együtt mondtuk vele:

"Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar."

Érdekes párhuzam, hogy odabent SkiccPali is a földdel példálózott: „A magyaroknak erős hitük, jó földjük van, és kedvük a munkához." Nyilván nem kellett volna azon töprengeni, hogy az alaptörvényük ünnepe alkalmából milyen kromoszómával ellátott magokat vethettek ők ebbe a földbe az egész délutános dzsemborin. De mit tehetnék, ha a 13 milliós önfényezésről csak ez jutott eszembe?

Nekem bejött, ahogy az LMP kezelte a tüntetést. Politikailag inaktívan, az aktivisták performanszának jóvoltából mégis humorosan oldották meg a dolgot.Ez a geg önmagában többet ért és ütősebb volt, mint a tavaszi tüntetésük. A huszonharmadikai akció után ez a második jó dobás, úgy tűnik a Bajcsy utcai székházban kezdik megtalálni a hangjukat, és már van bátorságuk időnként felemelgetni a pofonosztó láda tetejét munícióért.

Közben odabent a melegben úgy nézett ki, a Dicsőséges Hétfőből inkább alakul egy szomorú vasárnap. Jelszó: "könny csak az italom, kenyerem a bánat." Legalábbis nehéz nem észrevenni, hogy a büszke bevonulás helyett óvatos belopakodás után marhára igyekeztek a lehető leggyorsabban túlesni az egészen. SkiccPali nem szórakoztatta a nagyérdeműt cirkalmas szóvirágokkal órákon keresztül, hanem rövid tőmondatokban összefoglalta amit muszáj volt, és jöhetett az eredetitől rövidebbre vágott műsor. Remélem a jelenlévőknek a meghívó mellé zabszemtesztre is futotta a 13 millióból, nem lehetett könnyű emelkedett hangulatban lenni, a farpofákat kontrollálni és a kiürítési tervet is memorizálni egyszerre.

Talán Orbán távozásának módja lett a dolog legkínosabb és legméltatlanabb része.Az alkotmányozó büszke forradalmárt nem a végletekig hálás népe várta a ház előtt, nem borult senki térdre nagysága előtt, nem nyálazták össze az alaptörvényt író Felséges Praclit könyékig csókocskákkal, nem állhatott ki az Opera erkélyére éljeneztetni magát. Helyette egyszerűen elszaladt ez a mindenre felhatalmazott bátor, legitim ember. Faképnél hagyta a rá váró és kijövetelét követelő népét. Nem szólt hozzájuk nem is nézett rájuk, olyan lendülettel vágódott be a Multivanba, hogy holnaptól extraként megrendelik bele a majomfogó hálót.

Bevonultál a történelembe Viktor. Ha semmi másra, az alkotmányod ünnepnapján elkövetett nagy futásodra emlékezni fogunk évtizedek múlva is. Unokáink, dédunokáink fognak röhögni az anekdotán, hogy bukásod időszaka egy genyózni nem ér megfutamodással kezdődött.