Forintosítják a szenvedést – Az elítélteknek januártól nem kell Strasbourgig menniük a kártalanításért

Ugyan miért járna kártérítés vagy kártalanítás a raboknak? Miért van rá lehetőség, hogy megátalkodott bűnözők még nyerészkedjenek is a börtönléten, holott a rácsokon kívül nagyon sokan jóval rosszabb körülmények között kénytelenek élni? Különben is: minél ridegebben tartják az elítélteket, annál inkább elriasztják őket attól, hogy kiszabadulva újra bűnözzenek. Ha szenvednek egy kicsit, annak még nevelő hatása is lehet.

Ilyen és ehhez hasonló – olykor sokkal durvább – vélemények olvashatók a világhálón abban a témában, hogy a magyarországi elítéltek tömegesen nyerik a túlzsúfoltság miatt indított kártérítési pereket a strasbourgi emberi jogi bíróságon.

– Aki fel van háborodva, gondoljon bele abba, hogy sokadmagával él egy 20 négyzetméteres zárkában, ahol legfeljebb egy kis függönnyel választották el a vécét, szellőztetni nem lehet. Nincs légkondi, nyáron megfő, télen reszket a hidegtől. A zárka tele van poloskával, természetes fény alig jut be az ablakon. Fürödni csak egyszer tud egy héten. Rendben van ez így? – kérdezi Karsai Dániel ügyvéd, alkotmányjogász, aki száznál is több kártérítési ügyet visz Strasbourgban. – A büntetésnek nem része a kínzás. Ha valakit állati módon tartanak fogva a börtönben, milyen mentális állapotban szabadulhat? A 21. században az emberi méltóság megőrzéséhez szükséges minimumot nem szabhatjuk a Gulag szintjéhez.

– Nehéz kérdés – ismeri el Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke, amikor arról faggatom, miként lehet meggyőzni a magyar társadalmat, fontos kiállni a börtönökben fogva tartottak jogaiért. – Azt az alapelvet azért csak elfogadja mindenki, hogy ha valakit azért zárnak be egy állami intézménybe, mert jogot sértett, akkor az állami intézmény nem sértheti meg az oda bezárt ember jogait. És talán azt is megérti mindenki, hogy a börtönbüntetés alapvetően a szabadság elvonásáról szól, az ezzel együtt járó szenvedés nem lépheti át a szükségszerűség mértékét.

Márianosztrai Fegyház és Börtön, Kondorosi Ferenc közigazgatási államtitkár, (IM) látogatása, Kárpáti Tamás ezredes, bv-parancsnok kíséretében. A Nosztra Kft megbízásából faipari és papíripari munkákat végeznek az elítéltek.
2006.02.22.
Fotó: Nehéz-Posony Kata

Azt, hogy a magyar börtönök túlzsúfoltak, nem vitatja senki. Jelenleg 130-132 százalékos a telítettség a büntetés-végrehajtási intézetekben, de volt már ennél 8-10 százalékkal rosszabb is az arány. Az Orbán-kormány szigorú büntetőpolitikájának következtében 2010 óta mintegy 20 százalékkal – 15 300-ról 18 200-ra – emelkedett a fogvatartottak száma. A túlzsúfoltság az egyes börtönökben igen eltérő: a fiatalkorúaknál, a tököli rabkórházban, a kényszergyógykezeltek intézetében, valamint a tiszalöki és a szombathelyi börtönökben száz százalék körül vagy jóval az alatt alakul a kihasználtság, egyes megyei börtönökben viszont alkalmanként megközelíti a 180-200 százalékot.

Magyar elítélt először 2006-ban fordult a strasbourgi bírósághoz, hogy kártérítést kérjen fogvatartása körülményei miatt. Öt év elteltével, 2011-ben az EJEB 12 ezer eurós kártérítést ítélt meg Szél Lászlónak, elsősorban azért, mert a magyar börtönökben nem biztosították számára a jogszabályban az elítélteknek minimálisan előírt négy négyzetméteres mozgásteret. Strasbourg azért marasztalhatta el a magyar államot, mert Szél Lászlónak idehaza nem volt valódi jogorvoslati lehetősége.

– Korábban többen is követeltek ugyan kártérítést a magyar bíróságokon a börtönök túlzsúfoltsága miatt, de nem kaptak pénzt – mondja Kádár András Kristóf. – Bár a jogsértés tényét a hazai bíróságok is elismerték, úgy ítélték meg, hogy az nem róható föl a büntetés-végrehajtási szervezetnek, hiszen a BV – a férőhelyek számától függetlenül – köteles elhelyezni az összes fogvatartottat.

A Szél-ügyet követően előbb óvatosan, majd egyre bátrabban fordultak az elítéltek Strasbourghoz, míg az elmúlt években már tömegesen bombázták az EJEB-et a kérelmeikkel. Az igazságügyi tárca tájékoztatása szerint jelenleg mintegy 5000 kérelem vár iktatásra Strasbourgban, miközben 607 ügyben már zajlik a bíróság érdemi vizsgálata. Az eddig lezárult ügyekben a magyar elítéltek számára a megalázó-embertelen fogvatartási körülmények miatt átlagosan évi 3000 euró kártérítést ítéltek meg, ráadásul az ügyvédi költségeket is az államra terhelték. Ez már eddig is többmilliárdos kiadást jelentett Magyarországnak, de a folyamatban lévő ügyek elbukásával ez az összeg több tízmilliárdos tételre emelkedne.

Néhány ügyvéd persze hamar rátalált a biztos jövedelemforrásra, akadnak olyan magyar irodák, amelyek több száz elítéltet képviselnek.

– Ma már kitaposott ösvényen járnak a kollégák, de én az elejétől részt veszek ezekben az ügyekben, úgyhogy állíthatom, nem volt könnyű a feladat – mondja Karsai Dániel. – Sokan irigylik az ügyvédektől a sorozatban megnyert ügyek után járó sikerdíjat, de szeretném felhívni a figyelmet arra: a mi munkánkra is szükség volt a jogsértő rendszer szétbombázásához.

A magyar rabok 2015. március 10. óta alig kockáztatnak a kártérítési kérelem benyújtásával. Ekkor született meg ugyanis Strasbourgban az úgynevezett pilot döntés, azaz irányadó ítélet, amely kimondta, hogy rendszerszintű a probléma. Az EJEB felszólította a magyar államot, hogy „hozza meg a szükséges általános és egyedi intézkedéseket, melyek felszámolják a jogsértő helyzetet és megoldják a magyar büntetés-végrehajtási rendszerben fennálló strukturális problémákat”.

A büntetés-végrehajtási szervezet valójában már évek óta próbálja enyhíteni a zsúfoltságból fakadó feszültségeket. Nem könnyű a bv helyzete, hiszen miközben az összes elítéltet be kell fogadni a fegyintézetekbe, be kell tartani a szigorú elkülönítési szabályokat is. Nem kerülhet ugyanabba a zárkába férfi és nő, fiatalkorú és felnőtt, dohányzó és nem dohányzó, beteg és egészséges, előzetesben lévő és elítélt fogvatartott, ahogy bűntársak vagy különböző fokozatú büntetésre ítéltek sem.

Fotó: 168 Óra archív

„Hat éve működik a büntetés-végrehajtásban az úgynevezett telítettségkiegyenlítő program – olvasható a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága kommunikációs főosztályának a 168 Óra számára küldött írásos válaszában. – Ez azt jelenti, hogy a monitoringrendszerünk segítségével naprakészen követjük a fogvatartotti létszám alakulását a 29 fegyintézetben, és hetente egyszer, az úgynevezett körszállítás keretében akár 100-120 fogvatartottat átszállítunk az aktuálisan kevésbé zsúfolt börtönökbe. Kevesen tudják, de 2010 után két, korábban bezárt börtönt újítottunk föl és nyitottunk újra, összesen 1600 új férőhelyet teremtettünk az elmúlt években. Tavaly óta pedig már nem a bíróság, hanem a büntetés-végrehajtás jelöli ki, hogy az elítélteknek hova kell bevonulniuk, így is tudunk valamennyit »sakkozni« a helyekkel. Csökkenti a telítettséget a reintegrációs őrizet is: jelenleg 160 ember tölti büntetése utolsó hónapjait otthonában, jeladóval a lábán. Sokat számít, hogy egyre több forrás jut a fogvatartottak oktatására, foglakoztatására, kulturális programokra, vagyis kevesebb időt kell az elítélteknek a zsúfolt zárkában tölteni, ami enyhítheti az egymás közötti feszültségeket is.”

Az EJEB felszólítására végre a magyar kormány is lépett. A kabinet meghirdetett egy 102 milliárd forintos börtönépítési programot, ennek keretében 2018-ig kilenc fegyintézetet húznak föl szerte az országban, amivel hatezerrel nőhet a férőhelyek száma. A program részeként épp a napokban írtak ki közbeszerzést nyolc börtön kiviteli terveinek elkészítésére.

– Fontos a férőhelyek bővítése, de nem oldja meg az alapproblémát – állítja Karsai Dániel. – Ha nem enyhül a szigorú büntetőpolitika, előbb-utóbb újra kialakul a túlzsúfoltság.
Kádár András Kristóf is úgy látja, a börtönök telítettségét érdemben csak a fogvatartottak számának csökkenése enyhítheti.

– Vannak pozitív folyamatok, ezeket érdemes erősíteni – mondja a jogvédő szervezet társelnöke. – Az elmúlt két évben például érzékelhetően csökkent az előzetes letartóztatásba helyezettek száma. Az ügyészég eleve kevesebb indítványt tesz, egyes bíróságokon pedig 90-ről 80 százalékra csökkent a vádhatósági indítványok elfogadásának aránya, ami azt jelenti, hogy erősödik a tényleges bírói kontroll. Jó lenne, ha a jogerős ítéletek meghozatalakor is szélesebb körben alkalmaznák a szabadságelvonással nem járó szankciókat. Ez lenne a helyes irány.

A kabinet azonban mintha másik úton járna: a börtönépítésen túl a jogi környezet átalakításától reméli a helyzet javulását. A büntetés-végrehajtási törvény nemrég elfogadott, január elsején hatályba lépő módosítása ugyanis megnyitja a lehetőséget a fogvatartottak előtt, hogy hazai jogi eljárásban is kártalanítást kaphassanak a börtönzsúfoltság miatti szenvedésekért. Az új jogszabály megszabja a tarifát is: napi 1200–1600 forint jár az elítéltnek, ha az általa megjelölt időszakban valóban nem biztosították számára az előírt feltételeket.

A törvénymódosítás célja a spórolás. A kormányzat nem azt várja, hogy az elítéltek ezentúl nem indítanak majd eljárást (ez a hazai jogban nem kártérítésnek, hanem kártalanításnak számít), hanem azzal számol, hogy ez a jövőben kevesebbe kerül majd az államnak. Kérdésünkre az igazságügyi tárca azt írta: a kártalanítási igények hazai megítélése „kevésbé terheli majd a költségvetést, mint az EJEB ítéleteiben (euróban, nem a magyar jövedelmi viszonyokhoz illeszkedően) megállapított kártérítési kötelezettség”. A minisztérium úgy kalkulál, hogy az idehaza megítélt összeg akár 60-70 százalékkal is alacsonyabb lehet a strasbourgi tarifáknál.

Karsai Dániel is úgy számol, hogy az állam jobban jár, de szerinte a tárca túl optimista:
– Az évi 3000 euró helyett évi 1800-1900 euró, azaz mintegy 500-600 ezer forintos kártalanítás jár majd egy-egy elítéltnek – ami legfeljebb 30-40 százalékos spórolás. Az is igaz viszont, hogy a hazai eljárásban nem lesz érvényesíthető az ügyvédi költség az állammal szemben.

A Magyar Helsinki Bizottság azt valószínűsíti, hogy januártól óriási adminisztrációs teher hárul majd a büntetés-végrehajtásra, mivel az új eljárásrendben a fogvatartottaknak először panaszt kell tenniük az adott bv-intézetnél, és csak akkor fordulhatnak bírósághoz, ha ez nem vezetett eredményre. A bv-szervezetnek várhatóan többezres nagyságrendben kell majd iktatni a panaszokat.

Azt egyelőre nem tudni, mi lesz a Strasbourgban befogadásra váró, illetve már folyamatban lévő ügyekkel. Trócsányi László mindenesetre biztos a dolgában, hiszen nemrég kijelentette: az EJEB az összes ügyet megszünteti. Kádár András Kristóf szerint azonban korai lenne ezt tényként kezelni, hiszen az EJEB még nem is tárgyalt a magyar törvénymódosításról.

– Én még nem léptem kapcsolatba az ügyfeleimmel, megvárom Strasbourg reakcióját – mondja Karsai Dániel. – Elképzelhető, hogy az EJEB nem fogadja el a magyar megoldást, az is lehet, hogy valóban megszünteti az összes ügyet. De az sem kizárt, hogy a folyamatban lévő 607 érdemi eljárást végigviszi. Várjuk ki a végét!

Az új passzusok a büntetés-végrehajtási törvényben

10/A. paragrafus (1) Kártalanítás jár az elítéltnek vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a fogvatartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás vagy fűtés, illetve a rovarok (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt. A kártalanítás minden egyes, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között eltöltött nap után jár. A kártalanítás megfizetésére az állam köteles.

Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen további kártérítésnek vagy sérelemdíjnak helye nincs, de az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott jogosult az ezt meghaladó igényét polgári bíróság előtt érvényesíteni.

A kártalanítás egy napra eső összege legalább ezerkettőszáz forint, de legfeljebb ezerhatszáz forint.