Fideszes hűbéri rendszer épül az agráriumban

Az

állami tulajdonú földek kiárusításánakindokaként a kormánypropaganda, ha még emlékszünk rá, három dologra hivatkozott. Először is a helyi gazdák nagy földéhségére, másodszor a magyar föld védelmére a külföldi spekulánsokkal szemben, harmadszor pedig – Lázár Jánost idézve – arra, hogy az állam nem jó tulajdonos, mert az azt képviselő menedzsment szétlopja a vagyont. Mindenki, aki meg merte kérdőjelezni a földeladások értelmét, a fideszes papagájkórus szerint rögtön a zöldbárók és az idegen finánctőke szekértolójává vált.

Az agráriumot jól ismerők – egy kormányközeli szűk érdekkör kivételével – kezdettől fogva szakmai érvekkel bírálták az állami földek elherdálását. Szerintük semmilyen ésszerű indoka sincs a közel 400 ezer hektár kiárusításának, szó sincs „földéhségről”, már csak azért sem, mert a meghirdetett területek döntő többsége több évtizedre haszonbérletbe van adva, és a sokat emlegetett helyi gazdák és családi vállalkozások egyszerűen nincsenek abban a helyzetben, hogy sok millióért olyan földeket vásároljanak, amelyeket hosszú ideig nem hasznosíthatnak, és az értük járó uniós támogatást sem ők kapják.

Ahhoz nem kell szakértőnek lenni, hogy a másik két kormányzati érvet nevetségesnek tartsuk. Ha valóban védeni akarjuk a magyar földet, annak legkézenfekvőbb módja el sem adni az állami tulajdonú területet, így fel sem merülhet a külföldi spekuláció lehetősége. A legmeghökkentőbb az állami menedzsment vagyonlopására való hivatkozás: ha ez a földeknél igaz, akkor az államosított bankoknál, energetikai cégeknél és közműveknél talán nem? Ha ezt a logikát követjük, akkor amit a kormány a földeknél meg akar akadályozni, azaz a vagyonvesztést, azt minden más területen az államosítással éppenséggel támogatja...

A komolytalan indokok alapján a hivatalos cél, a helyi gazdák földhöz juttatása már kezdettől fogva hiteltelen volt, és a földeladások első két fordulója ezt be is igazolta. A tavalyi körben 130 ezer, idén tavasszal pedig további 50 ezer hektár kelt el, azaz a meghirdetett terület 70 százaléka. A kormány kommunikációja szerint teljes a siker, 10 ezren jutottak földhöz, 240 milliárd folyt be az államkasszába, az átlagár a kalkulált referenciaárnál 20 százalékkal magasabb volt, a gazdák földhöz jutottak, az agrárközéposztály erősödött.

Ez gyönyörűen hangzik, kár, hogy azok a fránya konkrét részletek egészen más képet mutatnak. Kezdjük azzal, hogy a szép bevétel csak papíron létezik, mert döntő többségét a rendkívül kedvezményes, 20 évre szóló MFB-hitel adja, azaz az állam egyelőre egyik zsebéből rakja át a pénzt a másikba. Ennél sokkal súlyosabb probléma, hogy a földek legnagyobb része egyáltalán nem a helyi kisebb gazdaságokhoz, hanem nagybirtokos érdekcsoportokhoz került.

Nézzük a konkrét számokat. Több szakértői csapat az első eladási kör eredményét elemezve kimutatta, hogy a legrosszabbul pont a helyi, ténylegesen mezőgazdasági tevékenységet végző gazdák jártak. Nekik az összes addig eladott terület csupán ötöde jutott, miközben közel 70 százalék közvetlenül vagy közvetve nagyvállalkozói érdekeltségeké lett, 10 százalék pedig a nagy fogadkozások ellenére külföldi kézbe jutott /tegyük hozzá, hogy ez utóbbi vevők jellemzően ténylegesen itt gazdálkodó és letelepült uniós polgárok/.

A tanulmányok szerint az árveréseken zömmel

előre tudni lehetett, ki fog nyerni, így például a tavalyi földmutyinál haszonbérletet szerzők kétharmada általában egyedül licitálva a tulajdont is megszerezte /ahogy ezt sokan előre megjósolták/. Az eladási átlagár a hivatalos adatok alapján kalkulálva valamivel alacsonyabb volt a kikiáltásinál, ami nem utal túl nagy versengésre. Igazolódott az, amit a szakértők mondtak: a nagy anyagi tehervállalás miatt csak a tőkeerős keveseknek érte meg mások haszonbérletében lévő földet venni.

Mindkét eladási kör adatait elemezték

Ángyán JózsefékFejér megye példáján. A nemrég publikált anyag még a fentieknél is durvább eredményre jutott: az eladott csaknem 17 ezer hektár mintegy felét 7, azaz hét érdekcsoport szerezte meg, közülük az első három közel négyezer hektárt! Eközben a települések csaknem felében a helyi gazdák egyáltalán nem jutottak földhöz. Jellemző, kik jártak a legjobban: az összes Fejér megyei föld tizedét felcsútiak szerezték meg, Mészáros Lőrinc és családja érdekeltségei egyedül 1400 hektárt.

Orbán Viktor kegyeltje ezzel a többi birtokát is figyelembe véve kimutathatóan közel tízszer akkora föld felett rendelkezik, mint a törvényben megszabott 300 hektáros felső határ. Ez a limit persze könnyen kijátszható, segítenek a családtagok, a rokonság, az esetleges strómanokról már nem is beszélve. Mindez törvényes, a kiskapuk kihasználása nem tiltott. Az viszont már törvénysértés, hogy Ángyánék elemzése szerint az árverések csaknem harmadán olyanok nyertek földeket Fejérben, akik nem is pályázhattak volna, mert a megszabott 25 kilométeres körön kívül laknak, azaz még véletlenül sem minősülhetnek helyi gazdáknak.

Akik közül a tapasztalatok szerint nem sokan váltak földtulajdonossá, akik igen, azok is jellemzően csak néhány hektáron, és éppen a kis részföldek miatt többnyire nyílt árverésen kívül. Jól – gyökeres ellentétben Orbánék állításaival – egyértelműen az oligarchák jártak, közülük is azok, akik a hatalomhoz közel állnak. A föld a politikai kegyosztás eszközévé vált, a Fidesz kénye-kedve szerint osztogat, jutalmaz vagy büntet. Gondoljunk például arra, hogy miközben a Simicska és Leisztinger érdekeltségekhez kapcsolódó haszonbérleti állami földeket szépen eladogatják, addig a mások, így

Csányikezelésében lévő hatalmas birtokokat védetté nyilvánítják.

A földmutyi és a mostani földeladások visszásságai tudatos törekvést mutatnak arra, hogy egy új, Orbánék érdekeinek megfelelő és azt kiszolgáló földesúri rendszer jöjjön létre, évtizedeket, ha nem évszázadot ugorva vissza az időben a birtokviszonyokat illetően. Ha ez így folytatódik, a vidék jövője egyfajta modernizált hűbéri rendszer lehet, ahol egyre szűkebb kör uralkodik egyre szélesebb, kiszolgáltatott rétegek felett, a piramis csúcsán pedig a legszűkebb hatalmi elit áll. Tényleg ilyen országot akarunk?