Fent nem szeretik a kritikát

– Sajtószabadság van Magyarországon?

– Az új médiatörvény hatálybalépése óta biztosan csorbult.

– Bármit írhatunk és mondhatunk.

– A szervezetünk erre vonatkozó indexe alapján Magyarország 179 ország közül a két évvel ezelőtti 56. helyről tavaly tizenhat helyet esett vissza. Vagyis valami nagyon nincs rendben. A legveszélyesebb az, hogy a Médiatanács tagjait kilenc évre választják. Ennyi idő alatt egy gyerek kijárja a bölcsődét, az óvodát, és iskolás lesz. Ilyen szabályozással rövid pórázon tartható a sajtó, és a miniszterelnök érdeke, elképzelése szerint rajzolható át a médiatérkép.

– A Médiatanács erre azt mondja: mutasson bárki konkrétumot, amelynek alapján igazolható, hogy a Fidesz korlátozta a sajtó szabadságát.

– Hiba, hogy a Médiatanács tagjai a kormányzó párthoz közel álló személyek, az ő barátaik, ismerőseik. Pedig független szakembernek kellene lenniük.

– Elsősorban médiajogászok.

– Ami az eddigi munkájukat illeti: elég megnézni a Klubrádió-ügyet.

– Az erről szóló pert elvesztették. A Klubrádió pedig szól.

– Ezzel együtt hirdetést nem kap a rádió, a nem szívelt médiumok kivéreztetése is igen erős a nyomás. Ráadásul az átalakítás során összevonták a közszolgálati televíziót, a közrádiót és az MTI-t, számos kitűnő újságírót kirúgtak, miközben a híradót ugyanazok készítik mindhárom médiumba. Így egyetlen irányvonal és egyetlen vélemény érvényesül. Ami igazán nem élénkíti a demokráciát.

– Az új, összevont rendszert a „magyar BBC-nek” hívják.

– Mindenütt a világon tendencia a televíziók, rádiók, internetes szolgáltatások összevonása. De a BBC teljesen más helyzetben van; elég pénzzel rendelkezik, és különböző médiumaiban eltérő vélemények is megjelennek. Magyarországon évek óta gond, hogy kizárólag bal- és jobboldali médiumok léteznek, független, középen álló viszont nincs. Pedig nagy szükség lenne rá, mivel a kormányok változnak: ami korábban ellenzéki volt, egyszer csak kormánypárti lesz, és fordítva. És csak harcolnak egymással, ami rendkívül sajnálatos.

– A miniszterelnök a minap bejelentette: reklámadót vet ki a médiumokra. Az RTL Klub úgy reagált, lassan elszakad náluk a cérna, és a társaság kivonul az országból.

– Nagyon rossz jel, hogy egy nagy nemzetközi médiacég távozni szeretne. Kétségtelen, hogy amikor annak idején Magyarországra jöttek, nem elsősorban a profi újságírást szerették volna idehozni, hanem pénzt akartak csinálni. Alacsony színvonalú programokkal érkeztek ahelyett, hogy a tényleg jó műsorokat importálták volna. Most persze könnyű pénzt venni el a külföldi cégektől, de ha tényleg kivonulnak, nem lesz állásuk a munkájukat elveszítő kollégáknak. El tudom képzelni, hogy az új adó része az új magyar nacionalizmusnak, a magyarok a magyarokért szemléletének, ami rendkívül veszélyes. Rasszizmust, antiszemitizmust provokál.

– Szakértők szerint Kelet-Közép-Európa országaiban a politika, különböző mértékben ugyan, de mindenhol gyarmatosítja a médiát.

– Egyetértek. Ezért ha másképp nem megy, új, önálló médiumokat kell indítani. Ha nincs rá pénz, támogatásért kell pályázni. Meg kell oldani. Ha a médiavállalkozások nem akarják, hogy gyarmatosítsák őket, tegyenek ellene.

– A politika széles eszköztárral rendelkezik ennek megakadályozására. A hirdetések átcsoportosítását ön is említette, az újságírók fenyegetve érzik magukat, és az sem mellékes, hogy kormányközeli vállalkozások médiumokat vásárolnak fel – most talán épp a TV 2-t.

– Gyanakodva figyelem a magyar médiapolitikát. Amikor két évvel ezelőtt két remek magyar újságíró nyerte meg az éves díjunkat (egyikük a 168 Óra munkatársa – a szerk.), a bécsi ünnepélyes átadási ceremónia után tiltakozott Budapest bécsi nagykövete. Azt állította, egyik sem érdemli meg a kitüntetést. Rendkívül bántó levelet írt, amelyet újságokban is megjelentetett. Miért tesz ilyet egy kormány? Miért nem tűri a kritikai újságírást? Ez demokráciában elfogadhatatlan. Azóta sok, a véleményéért kirúgott magyar újságíró jelentkezett nálunk állásért.

– És?

– Sajnos nem tudunk segíteni.

– A magyar média egyre koncentrálódik. Hallani, mégis létrejön a Ringier–Axel-fúzió, méghozzá úgy, hogy az Axel eladja nyolc megyei napilapját egy jobboldali médiavállalatnak.

– Az ilyen koncentrációk ellen Ausztriában és Németországban törvénnyel léptek fel. Magyarországnak is erre lenne szüksége.

– Van ilyen törvényünk. Mostanáig ezért nem kerülhetett sor a fúzióra. A médiatörvényben létezik a „jelentős piaci erővel bíró szolgáltató” kategóriája: egyetlen szereplő részesedése sem haladhatja meg a harmincöt százalékot. Persze léteznek trükkök a kijátszására.

– Mondom: független rádiókat és internetes oldalakat kell indítani, hisz a fiatalok nem újságot olvasnak. A következő generáció kevesebbet tévézik, a világhálón is erősen szelektál a programok között. Együtt kell élni a koncentrációval, de új frekvenciákat másképp és máshonnan kell szerezni.

– Mégis honnan?

– Nézze meg Törökországot! A tiltakozók átlagéletkora harminc év, és tele vannak fantáziával, főleg az interneten. A fiatalokat igenis érdekli a politika, a közélet, csak ebből a harcos, ellenséges hangnemből lett elegük. Meg kell őket tanítani, hogyan használják, értelmezzék a médiát, hogy tudják, melyik csatorna milyen irányultságú. Ehhez több háttéranyagra, kommentárra, nagyobb lélegzetvételű anyagra van szükség. Független generációt kell nevelni.

– Tehát a média mindenképp koncentrálódik?

– Megnyugtatna, ha Brüsszel egységes szabályozást alakítana ki az EU-tagok számára, mert akkor meg lehetne állítani a nem demokratikus folyamatokat. És akkor nem lehetne azt mondani, hogy a rossz magyarok ezt teszik, a jó másik nemzet meg azt.

– A sajtószabadság mindenhol ködös fogalom?

– A hatalmon lévők nem szeretik a kritikát. Még demokráciában sem. De ha egy kormány nacionalista, akkor Brüsszel ellen dolgozik, és ott teremt ellenségeket magának. Viviane Reding az Európai Bizottság alapjogi, igazságügyi és állampolgársági biztosa, valamint Neelie Koees, az Európai Bizottság digitális ügyekben illetékes alelnöke amúgy is rendkívül kritikus Magyarországgal szemben, amit felhasznál kommunikációjában az Orbán-kormány.

– Az országos listát állító pártok politikai reklámjait ezentúl nem lehet közzétenni a kereskedelmi médiumokban, a kisebb szervezetek számára viszont ott is ingyenes. Ahogy a nagy pártoknak a közszolgálati média. Ez rendben van?

– Nem úgy lenne normális, ha a pártok maguk dönthetnék el, hol hirdetnek? Miért kell privilegizálni a közmédiát? És miért másodrangú ebből a szempontból a kereskedelmi média? Nem kérdőjelezhető meg a közönségnek az információkhoz való hozzájutásának a joga. Az, hogy a politikai hirdetések a közszolgálati médiumokban koncentrálódnak, jelentős gazdasági hátrányt jelent a nem közszolgálati média számára. Kívülről nézve úgy tűnik, a kormány marginalizálni kívánja a kereskedelmi médiát, amivel alapvető emberi jogokat sért. A magyar közvéleményre ma hasonló nyomás nehezedik, mint 1989 előtt. A tendenciák hasonlóan alakulnak, mint Törökországban. Ott jelenleg száz újságíró ül börtönben, mert a vád szerint írásaikban megsértették a török nemzeti érdeket. Szerencsére Magyarország még nem tart itt.