Fekete-Győr András: két év alatt stabilnak látszó rendszerek tudnak lebomlani, 2022-ben parlamenti párt lesz a Momentum
A járvány és a világválság árnyékában szinte inkognitóban zajlott a Momentum tisztújító kongresszusa. Egy tizenegy százalékos párt Magyarországon állítólag középpárt. Mások szerint a Momentum tipikus nemzedéki párt, a Fidesz is így kezdte. Ám míg az ős-Fidesz fontos törekvése volt, hogy az identitását meghatározza, a Momentum ódzkodik ettől. Ennek előnyei is lehetnek. Építkezhetnek, békén hagyják önöket. De egyvalamit Orbánék biztosan tudtak: egy párt arculata konfliktusok sorozatán keresztül bontakozik ki. A lehetőséggel önök nem élnek.
Ezt vitatom. A Momentum konfliktusok sorát vállalta és vállalja, de nem a párt arculata, hanem elvi alapállása mentén. Csak példaként mondom a NOlimpiát, a CEU melletti tüntetéseket, a rabszolgatörvény elleni utcai fellépést. Ami az ideológiát illeti, a ’89 körül született szabad magyar nemzedék felismerte, az izmusok kora lejárt. Csekély jelentősége van annak, hogy az ember mit állít magáról, baloldali, konzervatív vagy liberális. A fiatalok többségét a fogalmak meg sem érintik, miközben 2008, a gazdasági világválság és a piaci fundamentalizmus bukása óta a teljes nyugati társadalom keresi egy új világ rendezőelveit.
Ezt lefordítom: legyen előbb valami pártod, aztán majd meglátjuk, merre indulunk?
Nyilvánvaló, ha politizálni akarsz, vannak alapvető értékeid. Társadalomszervezésben az alapelvünk az, hogy az egyének, közösségek, intézmények szabadságát garantáljuk. Gazdaságszervezési alapelvünk a fenntartható fejlődés mellett a szolidaritás keretei között tartott piaci verseny. Ezeket hivatott egy modern állam garantálni. A külpolitikában az a törekvésünk, hogy a keleti orientáció helyett a magyarság történelmi helye Nyugaton van. Az Európai Uniót ezért nemcsak óvnunk, hanem mélyítenünk, erősítenünk is kell. Nagyobb hangsúlyt helyeznénk a védelmi, energiaügyi és a pénzügyi politikára.
Mindezek alapján akár rá is húzhatjuk a Momentumra a liberalizmus súlyos vádját. Maga Orbán Viktor is mondta, a Momentumot az SZDSZ reinkarnációjának tartja.
Orbán az én szememben a múlt embere. Nem véletlen, hogy a múlt egyik pártjával próbálja a Momentumot címkézni.
Mondta is 2017-ben, hogy aki elmúlt harminc, az az ön számára a múlt embere. Azóta betöltötte a harmincat ön is.
Sőt, harmincegy vagyok. A múlt emberei nem azok, akik betöltötték a harmincat, hanem azok, akik a ma jelenségeit rögeszmésen a tegnapelőtt fogalmaival próbálják magyarázni.
Abban a fejlődési szakaszban járnak, amikor az embernek kellemes programjai vannak. A felbukkanó arcok frissek, önbizalommal teltek. Csak most jön a feketeleves. Jelentkeznek az első kis botrányok. Sokan a szemükre vetették, hogy a kongresszuson kimaradtak az elnökségből pártjának vezető női arcai, Cseh Katalin és Donáth Anna, miközben bekerült az elnökségbe a zavaros múltú Körömi Attila.
Katka nem indult a választáson, Anna igen, és a közösségünk szabad döntés alapján új politikai vezetőket választott az elnökségbe. Az EP-képviselőink továbbra is a közösségünk oszlopos politikusai és vezetői maradnak, ha úgy tetszik, póttagjai az elnökségnek.
Körömi úr igazi politikai szvinger, megjárta már a Fideszt, a Jobbikot.
Én pedig 2010-ben Fidesz-szavazó voltam. Körömi tehát hamarabb ábrándult ki belőlük, mint én.
Akkor benne volt az első, alkotmányozó kétharmadban.
Tíz évvel később pedig az egyik legerősebb ellenzéki pártot vezetem. A világ változik. Ahogy nem tartozom bocsánatkéréssel 2010-es szavazatomért, Körömi Attila sem tartozik bocsánatkéréssel 2005-ös véleményéért. Neki a Momentum hálás, amiért 2017-ben, a NOlimpia után csatlakozott a közösségéhez, és rengeteg munkát tett abba, hogy Baranya megyében ma a Momentum az egyik legnépszerűbb párt.
Akkor ő nem a múlt embere. A magyar pártok szubkulturális értelemben is megkülönböztethetők. A Fidesz volt a „vidéki fiúk” csapata. Miről ismeri meg egymást két momentumos?
Nem vagyok sem társadalomkutató, sem politológus. Momentumosok élnek Budapesten, vidéki városokban, falvakban. Kétségtelen, sok köztük a pályáját kezdő fiatal. A szavazóink azt várják tőlünk, hogy felszabadítsuk Magyarországot a korrupció és a félelem rendszere alól.
Egy ellenzéki politikus úgy határozta meg jelenlegi társait, hogy az „ellenzék háromosztatú”. Kisebbik részét megvették lábon, a másikat zsarolással, egzisztenciális kényszerrel fogják, a harmadik csak tehetségtelen. Ha holnap kellene átvenniük a kormányzást, mire mennének ezzel az ellenzéki társasággal?
Én csak a Momentumról tudok nyilatkozni. Ha Terézvárosba, Újpestre vagy Bajára látogat, azt fogja tapasztalni, hogy járvány idején a kormány helyett is mentették a munkájukat elveszítő családokat, a nehéz helyzetbe került idős embereket. Baján 30 ezer házi készítésű maszkot osztottak ki Nyirati Kláráék, Soproni Tamásék a VI. kerületben 100 ezer forintos állásvesztési támogatást adtak. Mi ez, ha nem kormányképesség?
Ellenzék címmel legalább négy-öt „rendszerváltó párt” is működik. Megértem, ha kíméli ezt az ellenzéket. Lehetséges koalíciós partnereit.
Az Orbán-rendszerrel szemben mindig kíméltem őket, s összefűz bennünket az is, hogy együtt dolgozunk az önkormányzatokban. A következő hónapok nagy feladata a közös ellenzéki jelöltek kiválasztása. Ha valami, ez érzékeny kérdés. Nem mondok újdonságot, mindenki tudja, hogy a jelenlegi, kétpártrendszerre kalibrált választási rendszerben a Fidesszel szemben egyetlen ellenzéki jelölt állhat fel. A győzelmet a közelgő megbeszéléseken kell megalapozni.
Szerintem akkor is késésben vannak, ha mindez tegnap történt volna.
Az egyeztető tárgyalások már tegnapelőtt elkezdődtek, nem vagyunk késésben. 2018-ban hetekkel a választások előtt voltak ilyen megbeszélések, most két évvel előbbre járunk.
A Fidesz leváltása önmagában nem rendszerváltás.
Amikor 2017-ben színre léptünk, a politikai ellenállás tartalmát és formáját választottuk. Az utcán tanultuk ki az alapokat, az önkormányzati kampány volt a középfokú vizsga. Lakossági fórumokon tőlem is gyakran kérdezik: leváltható-e még Orbán demokratikus választásokon? Mi erre készülünk, még akkor is, ha az agyondolgozott választási törvény tengernyi akadályt gördít elénk. De nem vagyunk naivak. Eljuthatunk addig a pontig, amíg a politikai verseny feltételei végképp ellehetetlenülnek. A bojkott alkalmazása akkor célszerű, ha a teljes ellenzék részt vesz benne. Számítunk arra az eshetőségre is, ha Orbán és köre nem hajlandó törvényesen átadni a hatalmat. Ebben az esetben a Momentum „hazai pályára”, az utcára viszi a korszakváltásra szavazó magyarokat.
Ezt talán hagyjuk is, maradjunk a tényeknél. Kicsit sok ez az öt-hat vergődő ellenzéki párt. Pláne, hogy közülük négy a lebomlás állapotában van.
A hat szereplő valóban sok, főleg úgy, hogy két-két alakulat identitásában is összetartozik: ez az MSZP és a DK, valamint az LMP és a Párbeszéd. Vagyis négy pártból a józan politikai logika alapján lehetne kettő nagyobb és erősebb. Én hiszek a koalíciós kormányzásban. Németországban testközelből láttam, hogyan működik szövetségi és tartományi szinten egy-egy koalíció. Nem hiszek hat koalíciós szereplő zökkenőmentes együttműködésében. A kínálatot nézve tehát hat párból csinálhatnánk három életképes szereplőt. Már ha a kollégák is belemennének.
Hát ez az! Hogy nem mennek bele. Orbán örült a Momentumnak. Nem véletlenül ragyogott az arca. Ilyeneket reggelire szokott fogyasztani.
Rövid távon, 2018-ban talán örült, de mi nem rövid távon gondolkodunk. Hosszú távon viszont a Momentum-generáció színre lépése a Fidesz-generáció politikai nyugdíjazását jelenti.
Miben olyan jó Orbán? Fogalmazzunk konkrétabban: mit csinált jól a járvány idején?
Először is szerencséje volt. Magyarország olyan világ, amely viszonylag kevés kapcsolatot ápol mind belföldön, mind a külvilággal, mondjuk, a német, olasz, spanyol társadalmakkal összevetve. A működésképtelen egészségügyi rendszert tehát a kevés fertőzött szerencsére nem tudta kritikus számban megterhelni. Örüljünk, hogy így történt. De ez nem Orbán érdeme.
Önök mikor döbbentek rá arra, hogy baj van?
A kulcskérdés az adatkezelés. Parlamenten kívüli ellenzéki vezetőként nem is álmodhattam arról, hogy hiteles adatokhoz jussak. A tragédia az, hogy a polgármestereket is kizárták ebből. Néztük a külföldi trendeket, s mikor láttuk az olasz felvételeket, biztosak voltunk abban, Magyarországon is komoly bajok lehetnek. A tanulság, ha kialakul egy egészségügyi és gazdasági válság, amely a nemzeti tragédia határait súrolja, ott társadalmi kiegyezésre lenne szükség, de Orbán megbukott a vizsgán. Első alkalommal, amikor tehette, hátba döfte az önkormányzatokat, köztük a saját polgármestereit is.
A Momentum az a párt, amelyben a női szereplők számíthatnak leginkább áttörésre. Magyarországnak van esélye arra, hogy egyszer női miniszterelnöke lesz?
Hogy lesz egyszer női miniszterelnökünk, az nem kétséges. A kérdés csak az, hogy mikor. Remélem, még ebben az évtizedben. Nekünk van két kiváló női EP-képviselőnk, illetve ott van Orosz Anna alelnök is, ők a Momentum legismertebb arcai. De a szélesebb mezőnyben is sok ismert női arcot látunk. Az Annákon és Katkán kívül Szél Bernadett is tehetséges.
Mikorra alakul ki egy körvonalazható ellenzéki koalíció? Alakulhatna „Ellenzéki Kerekasztal”. Az őseredeti változatban is gyökeresen eltérő mentalitású emberek ültek. És ha a szükség, a közös érdek kívánta, meg tudtak egyezni.
Hasonló a feladat most is. Nem véletlenül kezdeményeztük Bod Péter Ákos és Balázs Péter moderálása mellett a V21 közösségén keresztül, hogy üljenek össze az ellenzék pártjai, vitassák meg az elképzeléseiket. A projekt februárban indult, a DK-t leszámítva az összes ellenzéki párt jelezte a részvételi szándékát. De beütött a COVID-válság. Az élettel és a gazdasággal együtt most ez a munka is újraindul.
A tapasztalatok szerint ha félidőben egy kormány vezet, nem szokta a hatalmat elengedni.
’87–’88-ban mondta volna valaki, hogy ’90-ben szabad választások lesznek?
A Momentum esélye 2022. Több közép- vagy törpepártot láttunk, amely ha első indulásakor nem került a hatalom közelébe, némi vergődés után minden esélyét elveszítette. 2022 a Momentum életében a kezdet és/vagy a vég.
A kezdeten túl vagyunk. A Momentum 2022-ben parlamenti párt lesz. Van addig majd két évünk. Két év alatt stabilnak látszó rendszerek tudnak lebomlani.
